Avignoni színházi fesztivál, harmadik évadom második napja.

Egy csodás pénteki napon barangoltam a városban, felfedezve az izgalmas helyeket és programokat. A napot egy pihentető folyóparti alvás után nyitottam, majd a várost járva találkoztam régi ismerősökkel és váratlanul érdekes eseményekbe botlottam. Aznap este sokféle előadásra és programra volt lehetőségem elmenni, és mindegyik új élményt nyújtott számomra. Gyertek el ti is!

Avignon, 2024. július 05., péntek.
Szóval tegnap este a radikalizálódás elleni radikális tüntetést elkerültem. Benéztem egy techno partyba és egy bárba, csak rövid időre. A folyóparton aludtam a függőágyban. Meg fogom venni öt euróért azt az erősebb, fém kampóval ellátott kötelet. Tíz óráig aludtam, szokás szerint kis megszakítással. A függőágyat kiterítettem a fűbe, rendet raktam a táskámban, átöltöztem, fogat mostam. A park szélén ittam kávét, üveg vizet. Délben már a folyó felett csináltam panoráma fotót.
Az volt a terv
, hogy kezdésnek – ebédidőben – megnézek egy kiállítást, de a pápai Palota lépcsőjénél belebotlottam egy régi ismerősbe, a Duo Guitar nevű utcazenész formációba.
Eztán jött a Pápai Palota,
ahol kiderült, nem egy külön kiállításról, hanem a meglévő anyag feljavításáról van szó. Az a baj, hogy nem néztem utána mi is az a Mis.Tic. kiállítás, így lehet, hogy nem jól tudom. Nekem úgy tűnik, ez egy vándorkiállítás jellegű anyag, amit most a palota termeiben helyeztek el. A nőiséget, főként félmondatokból, és nőket ábrázoló grafikákból áll. Szóval, szavak a falakon. Érdekes és elgondolkodtató volt, csak ha jobban utána olvasok, akkor nem biztos, hogy fizetek azért, hogy végig szótáraztak egy kiállítást.
Rövid séta után
vettem a szupermarketben egy bagettet és egy mentaszörpöt. Persze, szokás szerint az árnyékos ülőhelyek mindenhol fizetősek, dőltem és élveztem a napsütést miközben elmajszoltam a péksütit az otthonról hozott szalámival. A mentaszörp finom, de szomjúság ellen jobb lett volna egy egyszerű citromos víz.
Délutáni séta
a már jól ismert sétálóövezetben. A cél a műszaki bolt, ugyanis a külső akku betegeskedik, és a novemberben vásárolt gyári USB kábel kontakt hibás: nincs meg a számla, Spanyolországban vettem. Azért írok egy levelet a Samsung ügyfélszolgálatának, hátha jó fejek. Hirtelen felindulásból, nem csak tájékozódtam, meg is vettem az új akkumulátort.
Miközben tovább sétálok, belebotlok egy címbe: Szeretem az olaszokat. A cím jól hangzik, veszek egy jegyet – akármi is legyen ez.
16:05 Olaszul szeretlek
Ügyes marketinges. Az előadás címe és a hozzá tartozó reklámszöveg jobb volt, mint az előadás, pedig az előadás sem volt rossz. Kevés szó volt benne Olaszországról, inkább csak a díszlet emlékeztetett a címre. Egy algéri fiú testvérpár; az egyik srác egy izraeli lányba, a másik egy olasz lányba szerelmes. Mindenki titkolja mindenki előtt a származását – az előítéletek miatt. Az előadásmód komikus. Az a szomorú, hogy egy ilyen szituáció a legkevésbé sem szürreális. Szóval a szerző a Jelenkor sűrűjéből merített.
Még este hatkor
átvettem a Nespresso rendelést. Öt percet dobtunk arra az egyszerű szóra, hogy igazolvány. Ilyen, amikor nem néznek hülyének és illedelmesen, választékos szóhasználattal kérnek meg, hogy mutassak már egy igazolványt az átvételhez.
A városháza téren
megint belefutottam a Duo Guitar koncertjébe. Amíg hallgattam, kitaláltam, hogy nem zsúfolom túl a napot; nyolckor egy Disney film hercegnőket felvonultató elfajzott komédia, tízkor egy argentin tangó, éjfélkor vonat Arlesba. Remélem még nem lopták el a rollert, amit a rendőrség előtti parkolóban hagytam. A tangó azért kihívás, mert a tangót, már, a tangót táncoló barátnőm előtt is szerettem. Hattól nyolcig van két órám, beülök egy ismerős bárba sörözni és jónak ígérkező focit nézni; azért abba a bárba, mert ott normális a mosdó, és fel tudom tölteni a telefont.
20:05 Hercegnői mészárlás
Hát ez tetszett! Ha még a szöveget is tisztán és tettém volna, akkor talán kirajzolódna egy társadalomkritika, így csak simán csak komédiának tekintem. Azt azért így is kihallottam, hogy az előítélek és a (radikális) Marie le Pan kifejezések közé egyenlőségjelet tettek. Úgy kezdődik, hogy Belle [a Szépség és a szörnyetegből] drogozik, majd az utolsó jelenetben összejön Hamupipőkével. A Hófehérke színesbőrű, el is magyarázza, hogy sehol sincs leírva, hogy Hófehérke bőrének a színe fehér. „Jajj, ne légy már ennyire Marie le Pan!” Egy szilikon műpéniszt használnak mikrofon gyanánt. A díszlet is beszédes, a béka rajz tele van rúzsfoltokkal. Az angol hercegi párból a Kate feje fölé van írva, hogy kurva; Vilmos hercegnek hatalmas péniszt rajzoltak, Havas John (a Trónok Harcából) koronát kapott. Nagyon jó kis komédiát csinált a három színésznő. Nekem tanulság, hogy senki sem az, akinek gondoljuk, azaz ami nincs, azt ne találjuk ki.
Vacsora
gyanánt egy kis sültkrumpli, épp elég. Amíg eszegetek, kezembe nyomnak egy szórólapot. Ez az illuzionista azért jobb, mert előbb vége van, és közelebb van a vasútállomáshoz.
21:40 William Arribart – en intimité
A kártyatrükk az gyakorlás kérdése, a gondolatolvasást meg lehet oldani a technikával. A kötél elvágás – majd összegyúrás az gondolom valami spéci anyag. A rúd lebegtetése közben sötét volt a színpad; az asztal reptetése már némi magyarázatra szorul. Talán épp ettől jó a műsor, a titokzatosságtól. Kiemelte: illuzionista, nem varázsló. Volt egy segédje, aki többnyire a technikát kezelte, de szerintem a hostess lány is segédkezik.
Amúgy, sikeresen elértem a vonatot. A nagy kérdés még hátra van. Rollerrel megyek haza, vagy már hűlt helye van a parkolóban. Nincs nagy kedvem tizenhat kilométert sétálni, de lélekben felkészülök rá.