Az Élet Morzsái: Egy Fotós Gondolatai és Megfigyelései
Talán a jövő héten tényleg másnap alakítom a bevásárlást, és ideje lenne elgondolkodnom egy kis változtatáson is. Valószínűleg Ildinek igaza van, és rám is vonatkozik a változás. Minden esetre jó volt ma ismerkedni a Chapelle de la Charité fotókiállításával, és talán a hosszú mosogatós napok után ez a misztikus hangulat segít elgondolkodni a dolgokon.
Úgy tűnik, a kedd-szerdai mosogatós napok a leghosszabbak. A jövő héten talán inkább vasárnap, hétfőn megyek be a városba. Kedden maximum a boltig. Ma az elkészült táskám miatt mentem be. Harmincöt euróért javították meg, két darab, két eurós cipzárt kellett megjavítani. Biztos vagyok benne, hogy túlárazták a szolgáltatást, például mert elsősorban cipőt javítanak, vagy mert nem néztek helybélinek. A matek így is kedvezőbb, ha újat veszek, az negyven euró, ez a pofátlanul beszedett harmincöt legalább itt marad, helyben.
Ma is megnéztem egy piciny fotókiállítást.
Chapelle de la Charité.
Ebből az egykori templomból nem költöztették ki az oltárt, sem a festményeket, csupán a bútorokat lakoltatták ki, és leterítettek egy padlószőnyegget. Ez így a hatalmas, hátulról megvilágított monokróm fotókkal igazán misztikus hangulatot teremtett. Az oltár elé építettek egy másik oltárt: egy gigantikus könyves polcot fotókkal, fotós kellékekkel.
Munka közben, mialatt a mosogató csapot szereltem, azon tűnődtem, vajon hány ember hanyagsága kellett, mire szétrohadtak az alkatrészek? A kollégák, látták, hogy dühös vagyok, kérdezgették, ki a hibás, talán a kolléga, akit helyettesítek? Hogyan magyarázzam el, ha fel sem merül a rendszeres karbantartás fogalma?
Ildinek volt egy ilyen mondata, hogy a „változás rám szól”. Vajon rám szólt-e már a változás, hogy itt évek óta nincsen semmi változás?
Arles, 2024. július 23. kedd
