Egy Kalandos Éjszaka Fontvieille-ben

Az évek során a világ számos különböző pontján tett élmények gazdagítják az ember életét. Egy-egy ilyen alkalom, mint amilyen a mai nap is volt, megérdemel egy kis visszaemlékezést. No és mivel időutazásra még nem vagyok képes, így inkább megosztom veletek a tegnapi kalandjaimat, melyek egy faluban, Fontvieilleben játszódtak le.

---

Fontvieille, 2024. Július 13.
Pontosan egy évvel ezelőtt, ugyanebben a buliban egy sör, az két euró volt, most három euró; 33%-os emelés egy év alatt. Azért ez szép. Összesen öt sört ittam, ezt olyan este tíztől hajnali egyig produkáltam. (Itt az egy sör az itt egy poharat jelent nem egy korsót.) A szomszéd faluban, Fontvieilleben vagyok vagyok. Holnap nemzeti ünnep van Franciaországban, ennek apropóján volt ma már buli a faluban. Hatalmasat táncoltam, egyedül, látványosan. Jól éreztem magam, ez a lényeg.
Hazaúton, ha a mögöttem lévő autó nem világítja be az utat a reflektorjával akkor lehet hogy a vaddisznót, ami a derekamig ért, azt épphogy csak észreveszem féktávon.
Tegnapról jut eszembe, az esti Avignon vonat késésnek az lett a vége, hogy nem küldtek értünk taxit vagy egy buszt, hanem mégiscsak hoztak egy másik vonatot valahonnan. Ugye onnan indult a sztori tegnap este, vagyis hát ott maradt félbe hogy az utolsó vonattal indultam el a színházi fesztiválról hazafelé, de az utolsó vonatot – nem tudom pontosan, talán műszaki hiba miatt – törölték. Épp csak azt nem találta ki a pályaudvari személyzet, hogy mi legyen azzal a huszonöt emberrel aki haza akart menni Arles városban. Elsőre azt mondták, fogjuk egy taxit vagy hívnak egy taxit aztán hazamegyünk taxival vagy valami kisbusszal; majd húsz perccel később a törlésst késésre módosították. Amúgy, amikor mondták hogy több mint ötven percet kell várakozni, akkor automatikusan megkérdezték mindenkitől hogy ki az aki éhes ki az aki szomjas, adtak egy kis szendvicset egy kis innivalót.
Már közel hajnali egy volt mire beértünk Arlesba, ahol több helyen is buli volt a városban. Megtaláltam a rollerem – majdnem teljesen lemerülve. Úgy voltam vele, hogy vagy a teljes hazaúton gyaloglok, vagy olyan lassan gurulok, mintha gyalog mennék. Tehát, hajnali öt is lesz, mire ágyba kerülök; emiatt csukott füllel, lehajtott fejjel mentem el a szimpi táncparkettek mellett.
A szórványosan előforduló vízszintes szakaszokon lassan gurultam, az enyhe emelkedőkön felsétáltam. Majd Fontvieilleben leraktam a rollert egy parkolóban fél százalékos töltöttséggel. Majd tovább gyalogoltam. A sors fintora, hogy más éjszakákon, amikor nem igénylem, hogy elvigyenek, megállnak mellettem az utósok, most meg stoppoltam, – mind hat darab autó előtt – de egy sem állt meg.
Négy óra negyvenöt perckor tettem le a fenekem a szobámban. Már indult hajnali pirkadat. Fél kilenckor csörgött az óra. Az a szerencsém, hogy a mai napban nem volt semmi megerőltető.
Délután visszamentem busszal a rollerért, ettem egy sütit, majd a következővel, vissza is jöttem. Szóval normális napunk volt ma este cukrászok segítettem délután délelőtt is a cukrásznak segítettem javarészt én valahogy kezdek nem szimpatizálni ezzel a sráccal; egy kedves normális figura, de nekem, nimum fura az, aki mindenkivel kedves; szerintem nem őszinte, talán saját magához sem; úgy vélem adódnak a problémái.
A holokausztról szóló könyvet kiolvastam és a demokráciáról szóló könyvet is és most elkezdtem egy újabbat ami az Alternatív Tények címet viseli. Erre volt jó a éjszakai séta, hogy közben a robot asszony felolvasta az e-könyvet.