Élet az ilyen?!
Kedd, a hét első munkanapja. A mai mosogatás eseménytelenül zajlik. Annyi, hogy a mosogatógépet sikerült egy hónap után megjavítani. Most már csak a csap alatti vízelvezetés van szétrohadva; az apró problémákat most inkább hagyjuk.
Délután Arles, fotókiállítás, csak hogy kimozduljak.

Manuel Rivera-Ortiz alapítvány
Több mint tíz művész kiállítása egy öt szintes házban. Két fő témát tudok felfedezni közöttük: a népvándorlást és a szemét vándorlását.
Ezek jó kiállítások, de nem tudnak meglepőt mutatni. Hatásosak és csupán remélem, hogy azokhoz is eljut, akik ezen témákkal még soha sem foglalkoztak. Nagyon plasztikusan ábrázolják például a Grúziát elhagyó emberek érzéseit, vagy például Ghánát, ahová sok szemét áramlik be Európából.
Csodálkozunk, hogy fújnak ránk a színes bőrűek, ha egy komplett kontinenst mind a mai napig kizsákmányolunk, ki használunk?! Hát élet az ilyen?! Élet az ilyen, mint amilyen az elvándorlás előtt állóknak jutott. Élet az ilyen? Mint például ami azoknak jutott, akik a mi európai szemetünkben turkálnak egész nap?!
Még két gondolatot írtam fel. Az egyik, hogy a felső szinten, nem drámaian, hanem inkább érzékenyen, kedvesen, aranyosan fotózták a vándorlókat. A másik, hogy nagyon ügyesen választottak zenéket és egyéb hangokat a kiállítóteremben.
Élveztem a mai napot.
Arles, 2024. 09. 03. kedd
Ezeket is érdemes megnézni
Egy napló egy naplementés tengerparti pillanatokról
2024. május 20.
Semmi bajom nem lenne a mosogatással, ha…
2024. június 19.
