Visszatérés és vízicsillag
Egyszerre fáraszt a nap ritmusa és ébreszt fel a gondolat, hogy talán mégis van tovább. Avignon, repjegyek, albérlet-árak, egy gyanús túraszervező, „afrikai pizza”, és közben a legszebb öröm: csak lebegni a víz tetején. Feljegyzések arról, amikor a jövő még ködös, de már mocorog.
2026 januárjában. Hurghadában.
Összeszedtem néhány kallódó feljegyzést a naplómból.
Mit érzel?
Fáradtságot.
Mert nagyot sétáltam, olvastam.
Mert hajnalban felébredtem, este nyolckor bealudtam, tízkor felébredtem, hajnali kettőkor meg még nem vagyok álmos.
Apró örömforrások a mai napra?
Kiolvastam egy Krasznahorkai-regényt, és jól szórakoztam rajta.
Visszatérés
Lehet, Avignon és környékére fogok visszatérni. Most, hogy már van repjegyem, szállásom, elsődlegesen a munkakeresés lesz a fontos. Már csak azért is, mert ott sehogy sem jön ki olcsóra az élet.
Valami ötlet kellene. Bármi, amire tudok alapozni áprilistól.
Oké, rákeresek az opciókra…
Tehát: egy egyszerű szoba már 350 eurótól; havi 500 euróért már normális szobát is lehet találni.
Kezdésnek megteszi.
Áprilistól el lehet kezdeni kérdezgetni.
Valami csak akad…
Ettől a felismeréstől,
hogy talán tudok albérletet szerezni Avignonban, ettől egy kissé motivált lettem. Igaz, csak szobákat találtam, ahol talán-talán megfelelek a feltételeknek.
Kezdetnek megteszi.
Mindeközben
Lett repjegyem Nizzába, Budapestre, Montenegróba is; utóbbiba szállást is foglaltam egy hónapra.
Nap eseménye?
Délután ettem egy rossz pizzát. Számítottam rá, hogy itt nincs jó pizza, de Krasznahorkai könyvében olyan jól írt róla, hogy megkívántam.
Red flag eset
Az értékesítő srác szimpatikus; mondom, oké, egy Luxor-túrát szeretnék.
– Kártyával tudok fizetni?
– Gyere be! – Bevezet egy kis szuvenírboltba.
A főnök a kanapén ül, valami füvek vannak szétpakolva előttük.
Lefotózta az útlevelem, leírta az elérhetőségeimet. Habár előre kérdeztem, fizethetek-e kártyával, kikísér a bankautomatához.
Ezután gondoltam magamban, hogy az elmúlt 15 percben túl sokszor volt rossz megérzésem.
Eljátszottam, hogy nem tudok pénzt levenni a kártyámmal, és szó nélkül ott hagytam. Biztos, hogy nem ő volt a szervező, hanem csak egy továbbértékesítő.
Majd utánam jön motorral, hogy jöjjek vissza.
– Nincs nálam pénz.
– Nem gond, itt a cetli, lefoglaltuk a helyedet, gyere vissza pénzzel.
Nem, nem fogok. Nem volt megbízható a fickó.
Apró örömforrások a mai napra?
Tetszik ez a Casanova-könyv.
Tervek?
Hát, lehet, hanyagolom ezt az álláskeresést. Mert néhány honlap le van tiltva, ha Egyiptomból nyitom meg, és telefonálni sem tudok.
Addig, ahelyett is, nyelvet tanulok.
Beszéltem Krisztivel.
Ahogy ő mondta: csak segített hangosan gondolkodni. Munkát tudok találni vagy a hotelszakmában. Talán még online is.
Emellett nekem talán egy olyan ember kellene, aki mentorál, és akkor évek múltán lehetek utazási tanácsadó.
Nap eseménye?
Majdnem palacsintát sütöttem, csak itt nincsenek hozzá eszközök, úgyhogy valami édes lepény lett belőle.
Sörözök egy helyen.
Bejön három negyvenes–ötvenes nő. Hangosak, énekelnek, táncolnak, szimpatikusak. Integetnek, szemeznek velem, köszöngetnek.
Egyiknek sincs jó alakja. És igen, a legtöbbje egy helyi selyemfiúval mászkál. Ezek eleve úgy jönnek ide, hogy a (helyi életszínvonalhoz képest) sok pénzükért kalandokat kaphatnak.
Valóban sok negyvenes–ötvenes szingli nő van itt.
Mire van szükségem?
Még több ilyen beszélgetésre,
Vízicsillag
A második Görögország óta a legszebb örömforrásom, amikor felfekszem a víz tetejére és csak lebegek.
Imádom az ilyen napokat.
Afrikai pizza
Nem reggeliztem, szóval a visszafelé séta alatt megkívántam egy pizzát.
Nagyon vágyom egy jó pizzára.
Immáron visszavonhatatlanul rájövök, hogy ebben a városban pizza alatt a mirelit Lidl-pizzát értik.
Legközelebb maradok a grillezett darált húsnál; abban zseniálisak.
Kockás füzetem széléről:
A múltunkban rejlik a jövőnk
Return Plans and a Sea Star Pose
Hurghada, January 2026: my sleep is broken, my thoughts are loud, and the future keeps shifting locations. Avignon, flights, room prices, a sketchy tour “deal,” and the eternal search for a decent pizza—while the purest joy is simply floating on the water. Notes from a month where nothing is settled, but something is moving.
Retour en vue et étoile de mer
Hurghada, janvier 2026 : le sommeil se casse, l’esprit tourne, et l’avenir change d’adresse d’une phrase à l’autre. Avignon, billets d’avion, prix des chambres, un deal de visite douteux, et cette obsession : trouver une pizza correcte. Et au milieu de tout ça, le bonheur le plus simple — flotter sur l’eau, en étoile.
Még egy kör Hurghadában
