Kosárnyi szemet gyönyörködtető gondolatok

Az elmúlt három évből előkerült cetlik között bóklászom: hétfő reggeli jazz, jóga-profilok bölcsességei, koncertélmények és munkahelyi tanulságok. Néha csak egy mondat, mégis megállít, mint egy váratlan refrén. Ágas-bogas, szanaszét futó gondolatok – de pont ettől élnek.

---

Ágas-bogas mondatok következnek. Az elmúlt három évből találok cetliket, teljesen változó témákban.

Budapest, 14/02/2026

Ébredés, Vele

Hétfő reggel mit ad a rádió? Jazz + AZ – megint hétfő. Már csak egy beköszönés kellene, mondjuk így:
Legyen ez a hétfő miattad egy új ébredés…

„Önmagadért s nem önzőn szeret.”
(Casanova emlékiratai)
Ez amúgy nagy titok. Ezt mindenkinek így kellene! Nem birtokolni, csak örülni egymásnak.

A tánc lényege nem a koreográfia, hanem az életérzés.
Csak csináld, engedd el magad, érezd jól magad. A többit majd később.

Koncert, kultúra, rétegek,

Én nem értem, miért dob fel „jóga” névvel kezdődő profilokat az algoritmus, de most sikerült egy olyat mutatnia, amin megakadt a szemem:

• Ha fáradt vagy -> meditálj.
• Ha stresszes vagy -> sétálj.
• Ha túl sokat gondolkozol -> írj.
• Ha szorongsz -> jógázz.
• Ha ürességet érzel -> olvass.
• Ha dühös vagy -> hallgass zenét!
• Ha szomorú vagy -> tereld el a figyelmed (pl. egy naplóval).
• Ha lusta vagy -> csökkentsd a képernyőidődet.
• Ha feszült vagy -> nyújtózz.

Franciából fordítottam magyarra: « Akkor egyél, amikor éhes vagy. Ha étkezel, tedd azt élvezettel. »
A lényeg: Nincs szükséged nagy adagokra! Minőségi élelmiszerre viszont igen!

Ezt például egy éve írtam fel, amikor az arles-i cigány muzsikusok koncertjét hallgattam:
rengeteg gitár, táncos, billentyűs, sok énekes egy színpadon.
Hatalmas bulit csináltak.
Még akkor is, amikor úgy csinálnak, mintha a cigányság egy Gypsy Kings-diszkográfiából állna csupán.
Pedig ennél azért sokkal sokrétűbb ez a kultúra.

Akkor jöttem rá, hogy valójában teljesen mindegy, milyen mosóport használok, amikor a mosás után vettem észre, hogy a kiadagolt mosószert a kosárban felejtettem, de a ruhák pont olyan szépek, mint máskor.

Munkahelyi tanulságok

Azt hiszem, ezt tavaly írtam fel, amikor sikerült megint végignéznem egy munkahelyi konfliktust:
A problémát ketten, közösen okozzák.
Az egyik, aki balgaságot csinál, a másik, aki asszisztál hozzá. Mindkettőt kerülni kell!

Mai napig nem tudom, melyik nagyobb probléma a világban:
ha van egy rossz ember, aki rossz dolgokat / butaságokat csinál,
vagy ha a közönsége azt hiszi: nincs jobb dolga, mint akaratlanul is, de etetni az egóját.

Tudunk-e erre példát hozni a világpolitikából… is…

Algoritmusok és befolyás

Inkább ilyeneket kérek az AI-tól: Kérlek, tágítsd a látóköröm!

Ugye nem az AI rajzolja a divatot?
Ki írja az önálló gondolatainkat?

Egyre többször látok embereket, akik pont olyan stílusban beszélnek, mint ahogy a mesterséges intelligencia fogalmaz helyettem, amikor arra kérem, javítsa ki a nyelvtani hibáimat.

Remélhetek még?
Nem fog eltűnni a világból a stílus?!

Amint feltalálják azt az alkalmazást, ami a virtuális térbe helyezi a két ember közti szexet, onnantól végleg eldobhatja az ember a saját börtönének a kulcsát.

A magyar iskolában együttműködés helyett az önkényuralmi rendszereket tanítják…

Valójában ki az, aki befolyásol minket? Kinek a befolyásolási szándékát fogadjuk el?

Most már tudom: mindig az idős ügyintéző sorába kell beállni. Ők lassabban beszélnek. Ez nagy segítség annak, aki nem érti a kultúrát – még.

A véleménynek nem az a dolga, hogy megszerettesse magát velünk.
Azért van, hogy árnyalja a világképünket.

I’m leafing through scraps from the last three years: Monday-morning jazz, algorithm-fed yoga wisdom, concert notes, and workplace lessons. Some lines are tiny, yet they stop me like a sudden chorus. Branchy, wandering thoughts—alive precisely because they don’t line up neatly.