2024 április 10. Aix en Provance

Festők és épületek.

Hogy nem fagynak meg az emberek?! Én kabát­ban, a helyiek ingben. Habár, nincs túl meleg, de ezt talán az álmosság miatt mondom. Fél hatkor keltem, hogy kilencre Aix en Provance városba érkezzek. Ez a város Marseille felett van; tekinthető Marseille rózsadombjának is. Ez a város kicsit Provance eszenciája. A régmúltban ez Provance fővárosa is volt. Hogy mire számítok? Ötszáz méterenként minimum három szökőkútra, viszonylag sok barokk építészetre, remek múzeumokra. Gyorsan kiderül, ez egy ember léptékű város. A rollert leraktam egy bevásárló utca dedikált roller parkolójában. kényelmes sétával minden el­érhető, de ha elfáradnék hat személyes mini buszok ( golf autók) járják a belvárost, ami teljes egészben sétálló övezet. Még egy napot el tudnék itt tölteni, például a hotelek alatt működő hires termálfürdőkben. (A városneve – Aix – is a víz ó latin megfelelőjére vezethető vissza.) Vagy a Vasarely vagy egyébb nagyszerű múzeumokban. Délelőtt megnéztem a katedrálist, ami kivülről gótikusnak, vagy inkább román korinak te­kinthető. Belépve még zavarbaejtőbb a kormeghatározás kérdése, ami nem véletlen, ugyanis ezt a templomot a román kor óta folyamatosan használták és fejlesztették és hozzáépí­tettek. Nekem a lilás-kékes mozaik ablakok tetszettek a legjobban, azonban a túrista könyv a nagy orgonát és a kolostor udvart emeli ki. Napközben sokat sétáltam, Van két idézet, sajnos egyiket sem tudom visszaadni szó szerint, de osztom a nézteket. Az egyik szerint ebben a városban nincsenek világraszoló monumentalitások, ezt a várost a hangulatáért szeretjük. Nagyon szeretjük. A másik művész szerint, ha Aix városába jössz bajban vagy, mert ezek után, már semmilyen más helyet nem fogsz eléggé otthonosnak érezni. Hát igen, ez a város egy etalon; vagyis azért nem mérce, mert ez a mérce tetején van. Annyi, hogy még Provancehoz képest sem a legolcsóbb hely. Amúgy már csak azért is nagyon is él a város, mert ez egyben egy hatalmas egyetemi központ is. A délutánt a városi Granet múzeumban töltöttem. Ez alapvetően egy festmény kiállítás főként impresszionista és szürrealista művészekből. A fő épület alsó szintjén van egy kis egyiptomi tárlat és egy műterem szobrokkal. A második épület egy egykori templom. (Igen, egy ügyesen újra pozicionált templom.) Ahol főként olyan festők kaptak helyet, akik annyira szürrealisták, hogy az én sa­játos értelmezésem szerint joggal, meg nem értett mű­vészek. Mindezek ellenére mindkét helyszín lenyűgözött. Amúgy összesen hat és fél eurót fizettem. Némely műről az jut eszembe, olyan, mint amikor irók és író palánták terápiás könyvet írnak, melyek be nem vallott célja és értelme, hogy a művész önmagát gyógyíthassa vele. Harmadszorra látom Picasso különböző műveit kiállítva. Min­dig más rendezési elv mentén. Itt épp nem Picasso barátai vagy Picasso követői versus ellentétes /egyéb stílusok alap­ján csoportosítanak. Hanem annyi, hogy huszadik századi absztrakt, köztük néhány Picasso alkotással; sok egyéb más kortárs alkotással együtt. Kevéssé vagyok műértő és még kevésbé műkedvelő. Az én szememben, vannak itt olyan alkotások, melyeknek, ha a történetét is elolvasom, akkor sem értem miért értékesek (sajnálom). Van ami önmagában, számomra nem mond semmit, de a címet elolvasva nagyon is szerethetővé válik a mű. Aztán itt van Picasso, akinek a műveit nem tenném ki a szobán falára, azonban, az itteni kontextusban az elsőre értelmetlen(nek tűnő) alkotások káoszos / kaotikos halmazából érzelmek sejlenek fel. Ma sok olyan kortársat láttam, akit egyszerűen nem értettem vagy éppen csak érteni velem a művet, de számomra nem mond semmit. Azon művészek között, akik minden jel szerint nem törekednek a valóság könnyen megélhető befogadására, azok között szerintem Picasso volt az egyetlen, akinél én magam is láttam befogadható érzelem megnyilvánuláso­kat. A nap végén másodszor botlok bele a forgalomirányító srácokba. A buszpályaudvar kihasználtsága közel száz százalékos. A pályaudvarokon belül kialakuló dugot úgy orvosolják hatékonyan, hogy kiálnak a buszok közé és segítik az eligazodást, navigálják a tolató és haladó söfőröket.