Semmittevés Maguelone homokjában

Egy hétvége, amikor az ember csak feküdni akar a homokban, nézni a napfelkeltét, és időnként megmártózni a tengerben. A valóság persze mindig hozzátesz valamit, amitől még emlékezetesebb lesz a semmittevés. Egy kerékpártúra, egy kolostor és egy piac illata a grillezett gombával.

---

• Maguelone, 2025.07.31. és 2025.08.01. csütörtök, péntek.

Az előttem álló hétvégére a terv: a semmittevés.
Talán egy kissé ingergazdagra sikeredtek az elmúlt napok, hetek.
A következő két napban nem akarok mást csinálni, mint feküdni a homokban a Montpellier alatti strandokon.

Tervnek szép, de vajon passzol-e a valósággal?
Ha már amúgy is bringával közlekedem, akkor akár egészen az egykori kolostorig is elmehetnék.
Kellemes ez a város a bringázáshoz, nagyon szép parkjai vannak.
A kiszáradóban lévő folyópartot itt nem befedték (mint Nizzában), hanem körbeültették.

A folyó torkolatánál van Palavas, az egykori halászfalú, ami ma már Montpellier egyik strandjaként funkcionál.
Nyolc kilométerre vagyunk a városközponttól.
Az innen balra lévő Pérols-ba lejön a villamos a vasúti pályaudvarról, innen jobbra található Maguelone, ami lényegében egy lagúna a flamingók tava és a tenger között.

Ezen a részen három dolog van:
A lagúnán végigfutó homokhát egyik oldalán strand, a másikon kemping;
A vége felé pedig a középkorból ránk maradt kolostor

A kolostorig sohasem mentem ki, messze van, öt kilométerre a busztól.
Ma viszont bringával vagyok.

Ez a kellemes hely félszigetszerűen benyúlik a belső tóba, a flamingók közé.
Átmérője alig kétszáz méter.
A közepén áll egy templom, körülötte park, veteményeskert és szőlőbirtok.
A tenger felőli bejáratnál az egykori udvarház ma étterem és rendezvényhelyszínként üzemel.

Az itteni strand nekem nagy kedvencem, mert szinte sohasem vannak sokan, és mindig nagyszerű a panoráma.
Kevés olyan helyet ismerek, ahol a nap a vízből kel fel, és a vízbe megy le.

A néptelenség köszönhető a hely fél-naturista mivoltának.
Ez azt jelenti, hogy itt az sem zavar senkit, ha valaki nagy kabátban sétálgat, és az sem furcsa, ha valaki Ádám-kosztümben napozik az Évája mellett.
Én meg lebököm a napernyőmet, előveszem a kis olvasnivalómat, és az úszás, olvasás, alvás ciklusait váltogatom, változó hosszúságban.

A hajnali egyes etapot már nem nevezném úszásnak, de frissítően hat rám a megmártózás.

Hoztam magammal függőágyat és hálózsákot – de hát hova és minek?
Itt csak homok van és bokrok.
Korábban is elég bajos volt valami oszlopot vagy kerítéselemet keresni, most ezt elengedem.
A levegő hajnalban sem megy 22 fok alá.
A homokban alszom – aha, délután is.

Ennek az az előnye, hogy reggel hatkor « ágyban fekve » nézek olyan napkeltét, ami még a csöpögős romantikus filmekben is túlzás lenne.

Hogy is volt? Nem tervezek semmit a hétvégére.
Aham. Pénteken tizenegykor már piacozok.
Megéheztem, és Maguelone homokjában nincsenek épületek.
Vagyis picit túlzok, mert a kemping oldalában van egy fabódé, ami kis vendéglőként funkcionál – majd délután.
Palavas központjában viszont tök jó piac van.

Szóval, grillkolbász mellé lecsúszik a grillezett gomba.

Délután ötig adok magamnak időt a központi strandon,
utána kényelmes, lassú tempóban elindulok vissza a valóságba.