écritures manuscrites

Megint leléptem a térképről

Van, amikor egy új helyet nem a látnivalók, hanem a pillanatok írnak le a legpontosabban. Egy vasúti megálló a rétek között, egy balkáni kávézó zaja, egy kézfogás egy idegentől – és máris összeáll egy város hangulata. A mai nap most ilyen gyors, színes benyomásokból rajzolódik ki.


Érzések, élmények, benyomások. Pillanatképek következnek.
  • A tavasz első délelőttjén ingujjban. Várok, napozok.
  • Béke van. Ez Balkán, mostanság.
  • Általában egy vasútállomás része a repülőtérnek; itt ez két rét között egy esőbeálló. Ha ezt tudom, veszek le pénzt automatából. Itt nemigen fog kártyát elfogadni a kalauz sem. Jobb híján bliccelek a vonaton az ötperces távon. Muszájból, nincs hol jegyet venni. Még jó, hogy van gyakorlatom ebben az előző életemből.
  • Dohányzó fülke a vonaton. Csupán csak remélem, hogy a jövőben a tiltás helyett itt majd az edukációra teszik a hangsúlyt.
  • Amúgy megvan a kalauz, rám sem bagózott.
  • A következő utamon figyelem meg: a reptér és a város közti szakaszt kihagyja. Szerintem rutinból tudja, nem én lennék az első megoldhatatlan helyzete.
  • A városban már van pénztáros néni, aki készségesen elmutogatja, mikor, honnan indul a vonat. Igen, igen, a barkóba az egy univerzális nyelv.
  • Fővároska közepén, a patak parton: virágok, színek. Oh, hát én mindjárt táncra perdülök két hónap sivatag és egy szürke Budapest után.
  • Melyik kávézó legyen? Hát az, ahol már délelőtt üvölt a latin és a rock keveréke. Ahol a dizájn akár látlelet is lehet a jelenkor történelméből: egy itt felejtett jugoszláv zászló mellett egy jamaikai; a pult végén, eldugva a divatos olasz kávégép mögött, egy ötszáz éves ibrikben török kávé gőzölög. A falon MotoGP-futam; az ablakokon az Adria szökik a lelkekbe.
  • Bejön egy fickó, és mindenkivel kezet fog. Sose látott, mégis megtisztelt. Ilyet? Máshol?

Podgorica, 01/03/2026

20260306_163754
A kép szélére való kattintással a fotóalbum lapozható.

Sometimes a place is best described not by its landmarks, but by passing impressions. A railway stop between two meadows, the noise of a Balkan café, a handshake from a stranger — and suddenly the mood of a city becomes clear. This time, Montenegro takes shape through quick, vivid snapshots.

Küldök neked levelet 👋 a kézírásommal

Napról napra, kézzel írt levél.

Nem spammelünk!
További információért olvassa el adatvédelmi szabályzatunkat .