Egy folyóparti délután néha épp elég ahhoz, hogy az ember semmit tegyen, írjon, nézze a fényt, és közben mégis sok minden történjen benne. Rajzkiállítások, új toll, beszélgetések, lemondott fesztivál és egy holnapi marseille-i út keveredik ebben a napban. Higgadtság van, de a háttérben ott mozog az izgalom is.

Kaland az élet!

---

Avignon, 2026. június 1., hétfő.

Mit csinálok éppen?

Ülök a folyóparton, egy hídnak támaszkodva. Miért a hídnak? Mert takarja a szelet.

Mit csinálok?

Semmit. A napon semmittevéssel és írással telt az idő egy parkban, majd a folyóparton. Délután megnéztem két rajzkiállítást, melyeknél elgondolkodtam, hogy ez miért is érdekes számomra. Két darab kő egy kavicságyon — mint műalkotás. Ez esetben Isten nagy művész; a bányászok nem rombolnak, hanem alkotnak.

Fura párhuzam, de kicsit olyan érzésem volt, mint az emoji-hangulatjelekkel kapcsolatban; nem konkrétumokat, hanem hangulatokat, érzéseket közvetít. 🙂

Ma vettem egy új tollat, nem mintha szükségem lenne rá. Legközelebb színezőfüzetet veszek.

Higgadtság van.

A mai nap?

Beszélgetek Vele.

Közben azon gondolkodom, hogyan ne keverjem össze a képzelgéseimet a valósággal.

Mi rossz a mai napban?

Sok pénzt fizettem ki. Le kell mondanom a Latin Fesztiválról, mert túl sok pénzbe kerül.

Miért vagyok hálás?

Mindenért!
A szép időért,
a kellemes életért,
a beszélgetésekért.

Tanulság?

Nem a mai napból. Előre kell tervezni.

Azt akarja, hogy találkozzak vele, de nem itt lakik.
Ha előre terveztem volna, akkor most lenne pénzem és egy szabad időm. Lehet, semmi nem lesz, de akkor is jó vele beszélgetni.

Holnap?

Megyek Marseille-be. Lehet, esni fog az eső. Nincs esőkabátom. És nincs nálam tartalék akku sem.
Tetszik a holnap izgalma.