Rencontres d’Arles #1
Arles nyáron szinte egyetlen hatalmas fotógalériává változik: a hivatalos fesztivál közel ötven kiállítása mellé több mint száz kísérő helyszín sorakozik fel. Nekem pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy az „off” már egyáltalán nem másodlagos program. Sőt, néha éppen ott történnek a legérdekesebb dolgok.
Fotófesztivál Off
Akár Avignonban: van a fesztivál „on”, és van a fesztivál „off”. A „fesztivál off” tulajdonképpen a kísérő rendezvények összessége, de minőségben nem kevesebb, mint a „fesztivál on” összeállítása.
Míg a fesztivál „on”, az önkormányzat által szervezett hivatalos programjában nagyjából ötven kiállítás szerepel, addig a civilek által szervezett fesztivál „off” programban nagyjából 120 további galéria vesz részt.
(Zárójelben jegyzem meg: Arles lakosainak száma télen úgy ötvenezerre tehető. Erre az ötvenezer lakosra mára kb. 170 galéria jut.)
Szóval ez egy elég híres fotófesztivál, és idén – vagyis évről évre – egyre erősebb a nem hivatalos program. Ha jobban belegondolunk, a fesztivál „on” és a fesztivál „off” programja egymást erősíti, akárcsak Avignonban, a színházi fesztiválon.
A szept. 4. utcai templomban…
Ez az ukrán háborúról szól. Ezt a háborút a kezdetektől kezdve real time-ban követem. Kezdjük ott, hogy amikor elindult a háború, akkor a közösségi albérletem összes szabad szobáját ukránoknak adták ki, ezért nem tudtam meghosszabbítani az olcsó szerződésemet. Tök megértettem a helyzetet, nekem tellett egy picit drágább szobára is. Ám most, amikor az ukrán temetési menetekről nézek nagyszerű fotókat, akkor én, a Kelet-Közép-Európából érkező, azt érzem, túlcsordultam.
[Aztán hamarosan jön egy helyszín, ami változtat az állásponton.]
Amúgy a helyszín nagyon érdekes, mert nem pakolták ki a templomi díszleteket.
Ugyebár a hivatalos fesztiválprogram és a kísérő rendezvények közt az a lényegi különbség, hogy a hivatalos helyszínek szereplői pénzt kapnak, a kísérő rendezvények művészeinek pedig csak a helyszíni kép- és könyveladásból van pénzük. Emiatt itt gyakrabban találkozni magukkal a fotósokkal.
A japánok
Így volt ez abban a teremben is, ahol japán akcentussal szóltak hozzám. Itt a képek kontrasztja tetszett.
Egyébként a kísérő rendezvények idén közel ugyanazzal az igényességgel működnek, mint a hivatalos helyszínek; annyi a különbség, hogy nincs külön stáb, itt mindent maga a fotós intéz.
Mondom ismét: közel ötven hivatalos helyszín és közel százhúsz, velük együttműködő kísérő rendezvény.
A pucér csajos fotók
Szögezzük le: ezek a képek nem voltak perverzek, csak épp nem volt rajtuk ruha; például miközben a tengerparton ugrándoztak. A képek jók voltak, csak épp azt nem értettem, miért volt szükséges levetkőztetni a modelleket; ha lett volna rajtuk egy testszínű bugyi és melltartó, ezek a strandolós képek ugyanúgy működtek volna.
A korábbi Marcel Galéria
Ahol télen is ott ül a művésznő, aki fest, de most a háta mögött lévő két teremben is voltak fotók.
Amúgy az ő stílusa tetszett, mert nem pontosan a valóságot rögzítette.
Réges-régen nem értékeltem semmit, ami nem realista és egyben valósághű. Ma azonban azt mondom: a valóság rögzítésére ott vannak a dokumentaristák – jellemzően újságírók –, a művészek esetében pedig az egyéni látásmódra vagyok kíváncsi. És ebben az esetben még egyet is értettem a fotósokkal; például a színgazdagság vagy a felismerhető formák, arcok miatt.
Mauritius
Mauritius szigete számomra is egy kedves hely, mert ismerek onnan egy nagyon-nagyon vonzó nőt. Ez alkalommal olyan képeket hoztak onnan, amelyeken nem a turistahelyek, azaz a fehér homokos, pálmafás helyek szerepelnek, hanem a helyiek világa. Elgondolkodtató, hogy itt nem volt panoráma…
Arles, 2026. 07. 11.
#Arles #foto #fesztivál
In summer, Arles turns into one enormous photography gallery: alongside the nearly fifty exhibitions in the official festival, there are more than a hundred independent venues. And it increasingly seems to me that the “off” festival is no longer secondary at all. In fact, sometimes that is exactly where the most interesting things happen.
