Fontvieille ünnepli önmagát

Mi kell egy falu boldogságához? Két színpad, egy bodega, egy habparti — nekem pedig egy pár füldugó és némi maradék energia munka után. Fontvieille-ben napokon át ünneplik, hogy vannak egymásnak, én meg örömmel csatlakozom.

---

Fontvieille, 2026.08.02., vasárnap.

Tudtam előre: minden év augusztusának első hétvégéjén is ünnepelnek.

Mit is? Magukat. Ez itt szokás: időnként összejönnek, és örülnek annak, hogy vannak egymásnak. Szóval csak úgy ünneplik egymást.

Ez a fieszta csütörtöktől keddig tart. Napközben bikafuttatás vagy valamilyen sportesemény, este piknik, közös vacsora, majd tánc hajnalig.

Ez egy két-három ezres falu. Egymástól ötven méterre két színpadon szól a zene, kissé hátrébb van egy alkalmi vidámpark, és a pétanque-pályánál is van zene.

Csütörtökön,
a strandról hazafelé jövet, csak pár percre álltam meg.

Pénteken
munka után jöttem át, koncertshow volt a téren. Ingáztam a koncert és a bodega között.

A koncertshow felállása:
két rézfúvós, egy dobos, egy billentyűs, két gitáros, egy énekesnő, egy énekes, három táncos lány és két táncos fiú.

A bodega
egy szabadtéri bulira hasonlító alkalmi helyszín. Általában DJ-vel, a szükségesnél nagyobb hangfalakkal, hatalmas tömeggel és akciós sörrel.

Ezúton csókoltatom azt, aki a füldugót feltalálta! Neki köszönhetően tudtam a hangfal előtt táncolni fél órát.

Szombaton
a munka utáni zuhanyzást is kihagyva rohantam a szabadtéri habpartiba. Immáron a harmadik nyáron — ezúttal rutinosan: a telefont lefóliáztam, a fürdőnadrágom zsebébe csak fémpénzt rejtettem. Hajnali egykor a bringám vázán várt a száraz törölköző.

Abból is látszik, hogy egyre kisebb költségvetésből gazdálkodik a falu, hogy idén már csak hajnali egyig fizették a zenészeket.

Három éve hajnali háromkor még tele volt a tér. Idén nagyrészt gyerekekkel táncoltam — a magam részéről végtelen gyermeki lelkesedéssel. Idén volt helyünk bőven.

A szomszédos bodegában szombaton is színvonalas műsort nyomott a három lemezlovas, ők csábították át a közönséget.

Akárcsak vasárnap.

Ahogy a korábbi években, vasárnap most is élőzenés táncshow érkezett, ezúttal egy szaxofonost is hoztak magukkal. Nincs tele a tér, pedig ennél rosszabb zenés programot senkinek sem kívánok. Jól nyomja a srác.

Eközben a bodegában: alkalmi LED-fal, három lemezlovas egyszerre és teltház.

Én meg
ülök egy korláton, és élvezem a hangulatot. Egy picit fáradt vagyok. A munkahely akkor is leszívja a hangulatomat, ha nyolc órát dolgozom; ma összesen tizenkét órát toltam, két részletben.

Szóval most egyszerűen csak élvezem az életet.

What does a village need to be happy? Two stages, a bodega and a foam party — while I need a pair of earplugs and a little energy left over after work. In Fontvieille, they spend days celebrating having one another, and I’m happy to join in.