Fagyos reggel, meleg pillanatok

A mínusz egy fok és a csípős szél együtt már elég ritka jelenség ahhoz, hogy felkiáltsunk: „Mind meghalunk!” Persze egyszer biztosan, de addig is, igyekszem komfortosabbá tenni a napjaimat – például egy kis kreatív fűtéssel. Közben az élet hozza a maga kis kihívásait, de azért a levendulaillat és a napsütés még mindig feldobja a hangulatomat.

---

A reggeli mínusz egy fok és a szél együtt már elég ritka jelenség ahhoz, hogy felkiáltsunk: „Mind meghalunk!” Persze egyszer biztosan, de addig is, a műhelyben lévő villanyradiátort becsempészem a konyhámba. Valószínűleg senki nem tiltaná meg, de a tulajdonosok elég zsugoriak tudnak lenni – nincs szükségem a negatív gondolataikra.

A bankautomatám lenyelte a kártyámat, és még nem kaptam információt arról, hogy miért nem adta vissza. Tippem szerint elhasználódott, és levált róla a ragasztott fólia. Épp a héten akartam bejelenteni, de az egy hónapos nyaralás után van fontosabb dolgom is.

A délutáni munka során fát ültetünk.

Kedden például örömet okozott a vacsorám, pedig csak a fagyasztóból vettem elő egy kis helybéli grillezett zöldséget: padlizsánt, cukkinit, paprikát és sárga paradicsomot. Rollerezés közben továbbra is imádom a napsütést, meg a tájat az olajfák illatával. Ebéd közben Orosz György új kabaréműsorát hallgattam – jókat nevettem.

Szerdán muszáj végére érnem a nyaralásos blogsorozat piszkozatának, még akkor is, ha emiatt nem alszom. Pedig lenne más dolgom is – például itt van két francia házi feladat is.

Kellene valami időnyerő, hogy végére érjek a negyven oldalnyi naplóbejegyzésemnek.

Miért vagyok hálás? Most épp a levendula illatáért. Vannak bokrok, amelyek most virágoznak – megsimogattam őket, és egész nap levendulaillatú volt a kezem.

2025. január 14., kedd