Aix-en-Provence: Toulouse-Lautrec, Cézanne és egy palota, ahol szívesen laknék
Egy XVIII. századi palota, ahová gondolkodás nélkül beköltöznék, és egy kiállítás, amelynek plakátjait még ma is szívesen kiragasztanám a házfalakra. Aix-en-Provence-ban ezúttal Toulouse-Lautrec és Cézanne társaságában töltöttem egy kis időt.
Aix-en-Provence, Hôtel de Caumont – Centre d’Art
Péntek, 2026.08.21.
Képmegcsodálás 01.: Micsoda válltömése van annak a szoknyának!
Képmegcsodálás 02.: Malacfejet rajzolt egy orvosnak.
Ez aztán a palota!
Régen is gyönyörű lehetett, és ma is az. Ízléses a belső kert, a szalonok berendezése pedig olyan jó ízlésről tanúskodik, hogy még ma is szívesen laknék bennük.
Ennek a helynek nincs hagyományos értelemben vett állandó kiállítása. Elsősorban két szinten bemutatott, gondosan összeállított időszaki tárlatokat rendeznek. Valójában nem is nevezi magát múzeumnak, hiszen művészeti központként működik. Persze maga a palota, a történelmi szalonok és a kert is megér egy látogatást.
Toulouse-Lautrec, créateur d’icônes
Henri de Toulouse-Lautrec a XIX. század végének Párizsában rajzolt és festett, többek között a Moulin Rouge világában. A társadalom perifériáján élő, táncoló, mulatozó bohém világban otthonosan mozgott. Arisztokrata családból származott, de gyerekkori csontproblémái és sérülései miatt a lábai aránytalanul rövidek maradtak. Alacsony termete és testi különbözősége miatt maga is megtapasztalta, milyen kívülállónak lenni.
Montmartre éjszakai életében, Párizs akkori bulinegyedében viszont megtalálta a helyét. Nem ő volt ott az egyetlen különc.
Itt készültek a híressé vált plakátjai is, többek között a Moulin Rouge számára.
Kevés szín, elnagyolt formák, kifejező arcok.
Ezeket a plakátokat még ma is szívesen kiragasztanám a házfalakra.
Azt be kell látni, hogy ez az időszaki kiállítás valóban gondosan megtervezett, igényesen összeállított anyag.
A kiállításról kifelé menet egy nagy vetítőterembe is be lehet ülni, ahol Paul Cézanne életéről szóló, közel félórás filmet játszanak. A címe Cezanne au pays d’Aix.
Nem is annyira hagyományos dokumentumfilm, inkább egy tök jó életrajzi film. Remek tisztelgés a város szülötte előtt.
Nem ez volt életem legolcsóbb belépője, de nagyon megérte.
…



A fék nem fog, a művészet igen
Vous aimerez aussi
Grafikai fesztivál Arles-ban #2 – Lee Ufan, Dino Buzzati és Ceija Stojka nyomában
2026. mai 13.
Rencontres d’Arles #1
2026. juillet 11.









