Annie Ernaux : Memoire de fille

 Annie Ernaux Egy lány története című műve egy fiatal lány önismereti utazása az ötvenes-hatvanas évek Franciaországában. Az írónő a kamaszkor naivitásától a felnőtté válás küszöbéig vezet minket, miközben a személyes és társadalmi kihívások szövetét bontja ki. A regény egyszerre önéletrajz és társadalmi látlelet, amelyben az idő töredezett, mégis folytonos áramlása különleges írói stílusban tárul elénk.

---

A történet egy gimnazista lánnyal indul, aki életében először tölti az éjszakát a szülői házon kívül: egy gyermekfelvigyázói munkát vállal egy táborban. Az események itt vesznek fordulatot, hiszen ebben a közegben veszíti el a szüzességét. A fiú nem bánik vele szépen, és ezzel egy olyan érzelmi és identitásbeli útvesztőbe kerül, amely évekig kíséri.

Később a lány egyetemre megy, de tanulmányait félbehagyja, majd Angliába utazik, ahol gyermekfelvigyázóként dolgozik. Az angliai tapasztalatok hatására a személyiségében bekövetkezik egy fordulat. Hazatérésekor az olvasó már egy függetlenebb, öntudatosabb lányt lát maga előtt, aki többé nem akar senkit követni, csak saját magát.

A regény egyik különlegessége, hogy nem egy lineáris idővonal mentén halad. Az idősíkok közötti ugrások – az írónő fiatalkori és idős énje közötti váltások – izgalmas kontrasztot teremtenek. Az idős én reflektív bölcsessége és a fiatalkori naivitás kettőssége érzékenyen árnyalja a történetet. A főhős önismerete lassan, de folyamatosan fejlődik, problémáit pedig éppen ez az önreflexió oldja meg.

A regény legnagyobb ereje talán abban rejlik, hogy nem próbál ítélkezni. Nem stigmatizálja a lányt azért, mert a nyári táborban több fiúval is lefekszik. Inkább a környezetet és a társadalmat teszi felelőssé, amely nem kínál alternatívát a lány számára. A főhős egyszerűen szeretetre és elfogadásra vágyik, de azt nem találja meg a férfiak mellett. A mű arra is rávilágít, hogy az önállóságot és a saját út megtalálását sokszor a legnagyobb krízisek vezetik be.

Annie Ernaux stílusa egyedi: egyszerre személyes és univerzális, minimalista, mégis mély. A regény egyszerre meséli el a történelmi kor és a fiatal lány belső világának átalakulását. Az írónő nemcsak a saját fiatalkorának árnyékos és fényes pillanatait tárja elénk, hanem azt is megmutatja, hogyan kapcsolódik az egyéni sors a társadalmi történésekhez.

Személyes gondolatok
Számomra az egyik legérdekesebb pont a regényben az a pillanat, amikor a lány Londonban „elveszik”, majd magára talál. Az a felismerés, hogy már nem akar mások után menni, hanem saját magát követni, lenyűgöző. Bár a történet nem kínál nagy felismeréseket vagy megdöbbentő fordulatokat, mégis magával ragad. Ernaux stílusa olyan, hogy egyszerűen jó olvasni.

A regény témája – a lány, aki szeretetre vágyik, de közben a társadalmi normák és ítéletek hálójában vergődik – különösen szokatlan. Ritkán látjuk ezt a történetet egy nő saját szemszögéből, ennyire őszintén.

Kiemelt idézetek

• „Az események tényleg átalakítják az embert.”
• „Nem a szégyen miatt maradt meg a piros fogkrémmel felírt szavak emléke… hanem azért, mert igazságtalan volt a sértés.”
• „Aztán elmegy a Másik, már nem tetszel neki, nem érdekled többé.”
• „És végső soron azzal a tanulsággal jár, hogy nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, ami történik.”

Zárógondolat
Annie Ernaux Egy lány története című regénye különleges élmény, amely az önismeret és a felnőtté válás fájdalmas, de felemelő folyamatát mutatja be. A történet szokatlan szerkezete és őszinte hangvétele miatt könnyen az olvasó szívéhez nő. Ez nem csak egy lány története, hanem mindenkié, aki valaha is kereste a helyét a világban.

Arles, 2024. október 25.

“Aztán elmegy a Másik, már nem tetszel neki, nem érdekled többé. Magára hagy a valósággal, például egy piszkos bugyival. Már csak a   saját idejével törődik. Te, aki már megszoktad az engedelmeskedést, egyedül maradsz. Egyedül egy úr nélküli időben.”

“mint homályos helyszínek és elmosódó árnyalakok, nem több, mint amit a Négerek harca egy pincében éjjel című koromfekete képen látni”

“mikor még semmit nem tudott arról, ami három nappal később örökre mögötte marad?”

“Nincs határozott énje, csak könyvről könyvre járó „énjei”.”

“Betéve tudja A nyomorultaknak azt a szakaszát, amely Cosette és Marius első éjszakáját beszéli el: „A nászéj küszöbén mosolygó angyal áll, ujját ajkához illesztve. A lélek elmélkedésbe merül a szentély előtt, ahol a szerelem istentisztelete folyik”.”

“Úgy kaptam az életet, mint egy pofont”

“Csak az az igazi boldogság, amit a jelenben is annak érzünk. (Ifj. Alexandre Dumas) Vágyaim mindig gazdagabbá tettek, mint a vágyam mindig téves beteljesülése. (André Gide)”

“Nem a fiúnak rendeli alá magát, hanem egy megkérdőjelezhetetlen, egyetemes törvénynek, a férfibrutalitás törvényének,”

“Autista módon lefoglalja a vágy, hogy még egy éjszakát töltsön H.-val.”

“ Az Isten, akihez fohászkodik, nem más, mint H. fétise”

“„Ő létezik, én nem létezem.””

“döbbenten állapítja meg, hogy egy hónap alatt szinte tökéletesen megfeledkezett róluk. Homályos szánalomérzet fogja e”

“Lenyűgözi a szabadsága, ez az oly sok mindenre kiterjedő szabadság. Most először keres pénzt, megveszi, amire kedve szottyan, süteményeket, piros Émail Diamant fogkrémet vásárol. Ezt az életet akarja, semmi mást. Táncolni, nevetni, hangoskodni, pajzán dalokat énekelni, flörtölni.” 
OH, hát itt magamra ismerek.

“mi lett belőle.)” Mint én, évekkel később

“életében először – azt mondta neki: „szeretlek”, mire ő azt felelte:– Nem, csak kívánsz.– De igen, Annie, tényleg, hidd el.– Nem.”

“Nem volt semmiféle szabály” MInt, ahogy tizennyolc évesen én sem ismertem semmiféle szabályt. 

“De ebbe a nyárba alámerülve visszatalálok ahhoz a végtelen, szavakba önthetetlen vágyhoz, amelyhez képest jelentéktelen azoknak a lányoknak a jó szándéka, akik mindent tudatosan tesznek, szopnak stb., jelentéktelenek a szadomazo szex biztonságos rítusai, mindazok komplexusmentes nemisége, akik nem ismerik a test kétségbeesését.”

“Az igazságon nem fogtak a lángok.”

Tehát, a sztori onnan indult, hogy a lány, kb. az első adodó alkalommal ágyba bújik  – életében elösször – egy fiúval. A fiú nem szépen bánik vele. Lényegében eldobja őt. Ha az a fiú ott, akkor figyel rá, akkor talán , a mi főhős lányunk is másképp folytatja  pályafutását. Talán kevésbé lesz kicsapongó. Ki tudja… 2024. szeptember 25. 

“tükörre nagy betűkkel felírták …. Éljenek a kurvák. “

“Nem a szégyen miatt maradt meg a piros fogkrémmel felírt szavak emléke, …  azért, mert igazságtalan volt a sértés, …   Semmit sem látok ebben az időszakban, amit szégyennek lehetne nevezni.” Amúgy, ezt én is így gondolom.   

“A világon mindenütt, minden egyes nap férfiak állnak körül egy nőt, készen arra, hogy követ vessenek rá.” És tényleg ! 

“Képtelen lemondani arról, ami a táborba érkezése óta folytonos felfedezéssel jár, annak a varázslatáról, hogy vele egykorú fiatalokkal él együtt “

“Együtt akar maradni velük, mert a csoporthoz tartozás boldogsága erősebb, mint a megaláztatás. “

“Megalázottból megalázó.”

“Nincs én a képen, csak mások vannak”

“mintha a vágy megvalósulás közben minden mást elfedett volna.”

“Nem érez semmiféle megaláztatást. Semmi mást nem érez, mint egyszerű, nyers, vegytiszta vágyat – olyan dühödt vágyat, mint amilyen a nemi erőszaké”

“Az utcákon, az egyterű irodákban, a metróban, az előadótermekben most, e pillanatban is milliónyi regény születik az emberek fejében újabb meg újabb fejezetekkel, kitörlik, átírják őket, aztán mind elenyészik, vagy azért, mert megvalósult, vagy azért, mert nem.”

“Nem irigylem azokat, akik úgy írnak, hogy nem jut eszükbe, meg is halhatnak, miután befejezték a könyvüket.”

“az emlékezet az ismeret egy formája?”

“Úgy érzem, mintha azzal vádolnának, hogy ugyanazt az őrültséget követem el, mint ötven évvel ezelőtt, csak más formában. Azáltal, hogy az íróasztalomnál nap mint nap előhívom azt a lányt, aki voltam, és eggyé válok vele – én vagyok a kísértete, én lakozom eltűnt lényében.”

“az érinthetetlenség utáni vágyat,”

“Végső soron csak kétféle irodalom van, az egyik ábrázol, a másik kutat, egyik sem értékesebb a másiknál, “

“Azt szégyelli, hogy a vágy tárgyaként büszkeség töltötte el.”

“Történelmi szégyenérzettel, a tíz évvel később felhangzó „enyém a testem” szlogen előtt. Tíz év a történelem szempontjából rövid idő, annál hosszabb viszont egy emberi élet”

“ ádázul követi a maga elé tűzött célokat, amelyek egyre boldogtalanabbá teszik. Olyan ez, mint a boldogtalanság akarása.”

“Egy éhezőművész gőgje munkál bennem,”

“Mit tett volna az orvostudomány egy álommal szemben?”

“ugyan kinek volna kedve ahhoz, hogy egy padban körmöljön, mint egy kisiskolás, amikor egy felnőtt nő szexuális tapasztalatával rendelkezik, még akkor is, ha ezt elfojtja, tagadja?”

“1959 áprilisában mindenesetre a jövő az igazán fontos. A filozófiai osztály növendéke biztosan komolyan vette Simone de Beauvoir figyelmeztetését, amely a könyv utolsó lapján olvasható: „Úgy gondoljuk, hogy a nőnek választania kell transzcendenciája kinyilvánítása és tárggyá való elidegenítése között.” Választ kapott a kérdésére – amelyet valamilyen módon a korszak összes lánya feltesz magának –, hogyan kell viselkedni? Szabad emberként.”

“Nincs veszélyérzete, “

“Ostoba dolog, hogy nem tudjuk, mikor vagyunk a legboldogabbak.””

“nem tudja, nem képes megnevezni, „mi a baj”. Eszik.”

“A falakon kívül rekedt világ nem tud”

„Végül is erre esett a választásom, más kérdés, hogy tényleg választottam-e, nem gondolod, hogy inkább az események sodorják magukkal az embert?”

“Azért utazik el, mert rossz jövőt választott magának, a kudarc miatt lett belőle emigrán”

“Az események tényleg átalakítják az embert.”

“Nem tudtam elkerülni tükörképemet”

“kép változatlanul kelt át az időn”

“Nem lehet átrendezni a valóságot”

MIért csak kezdőbetűket használ nevek heyett Ettől kissé , mintha személytelenebbé válnának az alakok. 

“Mintha maga a valóság távolodna el.”

“Lovak lassú tánca a tengerparton.”

“És végső soron azzal a tanulsággal jár, hogy nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, ami történik.”

“Nem vagyok kultúrlény, én csak az életet, az időt szeretném megragadni, megérteni és élvezni.”

“kellemesebb, ha tevékeny az ember”

“Nietzsche-idézetet: A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.”

“Az írás azért lehetőségek sokasága, mert a dolgoknak nincs jelentésük abban a pillanatban, amikor átéljük őket.”
“Feltárni a szakadékot, amely az események döbbenetes valóságát, vagyis azt, ahogy egy adott pillanatban megtörténnek, elválasztja attól a különös valószerűtlenségtől, ahogy évekkel később tűnnek elénk. “