Az ész megáll olyan eszes
2017. mars 31.
Egyetlen környékbeli madár sem tud úgy énekelni, ahogy Ő nevet.
Jajj, úgy mosolyog, attól még a jéghegy is leolvadna.
Vele beszélgetek. Nem beszéltetek; nem hallgatom. Vele, beszélgetek!
Én kedd reggelig azt hittem nem is kell más egy jó naphoz, mint nézni a szemeit és csodálni, ahogy belefeledkezik a mondanivalójába. Azonban kedd délelőtt azon kaptam magam, hogy mindennél jobban kívánom az ajkait. Teljesen megfeledkeztem magamról, azon gondolkoztam milyen ízű lehet megízlelni. Finoman megérinteni akarom. Nem bírtam leakadni a rúzsáról, ez fel is tűnt neki; meg is jegyezte, vajon mit nézek én. Alig győztem terelni. Beletelt egy kis időbe, mire magamhoz tértem.
