Barcelona, 2024. február 06.

Hiányoztál   |    I missed you    |    Tu m’as manqué

Barcelona, 2024. február 06.
05:15 Ébredés után tizenöt perccel indul a reggeli rutin a fürdőben, mosakodás, fogmosás közben már átgondolom az elöttem álló napomat. Nem lehet tovább halogatni, összeírom mit kell becsomagolni az útra.
05:48 Amúgy, az mennyire jellemez, hogy a hangyákat tekintem a házi állataimnak?
06:30 Teljes sötét van a szabad levegőn, a közvilágítás erre felé nem divat. Minden azért, nem probléma, mert mozgás sincs az úton. Ma is kapott egy gólt a fényszennyezés.
Ne elösször látom, hogy valaminek a szervezési alapja az a népsürűsé. Ahol kevés ember lakik, ott a közvilágításra sincs annyira szükség, le is kapcsolják. A városokban, ahol emberek vannak, ott tök jó a megvilágítás.
Ugyanez az elv például a mobil kommunikációban is. Ahol kevesebben laknak ott ritkábbak az adótornyok is, tehát a térerő is gyengébb. Habár az 5g hálózattal ezt a problémát szépen lassan felszámolják.
07:22 Tíz perc alatt négy busz érkezik. Az első háromra csak az iskolások szállhatnak fel és neki, az iskola parkolója a végállomása.
07:53 órakor kl fel a nap. Megjegyzem, negyed nyolckor már világosodik.
08:30 A vonat időben érkezik Nimes állomásra. Van két óra tíz percem a brcelonai busz indulásáig – már amennyiben nem kérik .
lesétálom a negyven perces távot a buszmegállóig. Közben Hamingway könyvét hallgatom és megeszem a tegnap este csomagolt szendvicsemet.
11:08 Nem szeretem az igénytelenséget! A buszsofőr szerintem, korábban az ingjébe csomagolta a reggelijét és a nyakkendője volt a szalvéta. Hiába, ez csak egy tizenegy eurós buszjegy. A tgv vonatjegye nyolcvan eurónál kezdődik.
18:30 Még viágosban érkezünk Barcelona Nord állomásra. A két órás késés egy nemzetközi járatnál az benne van a pakliban.
Kávét három nyelven kérek  » Hola! Please un café expresso por favor! » A büfés mutogatva nyugtázza válaszom.
19:30 a szállás ugyanaz, mint multkor. A folyósom francia diáklnyok lelkesen közlik, h az ő szobájuk az enyémmel szemközt van.
20:22 A magyar sim kártyámnak öt órájába tellett, mire a határ átlépés után után jogosult hálózatot talált.
Nem az ilyenfajta izgalmakat szeretem, hanem ami most következik fél kilenckor: flamenco műsor a beszédes nevű Robadors (rablók) utcájában lévő bárban.
21:03 Csukott szemmel kántál a srác. Az az érzésem, hogy szívből jön a művészete.
22:29 Ez már a sokadik flamenco előadás, amin részt veszek. Ez most inkább érdekes, mintsem jó. Kicsit olyan, mintha alkalmi hobbi zenészeket néznék. Anniyra nem köt le, hogy közben már a holnapi napon gondolkodom.
22:30 A srác átéléssel énekel, a gitáros türelmes a gondorkással, aki láthatóan nem találja a helyét ebben a közegben. A kínai hölgy, aki flamencoót táncol, igyekszik látványos táncelemeket használni, szenvedély nélkül.
22:44 Nézem Ani ismerősöm képét az instagrammon. Igazán csinos képeket készít magáról. Kíváncsi lennék mi motiválja, vagy van egyáltalán bármilyen céja ezeknek a bejegyzéseknek? Vagy egyszerűen csak szeret fényképeket készíteni?  Szívesen írnék neki, de nem tudom hogyan fogalmazzam meg: Mondcsak, az a seregnyi követőd kiváncsi rád is? Vagy csak azt akarják tudni mi van a ruha alatt? Vajon tudják, hogy figyelmes vagy? Tudják, hogy érző szíved van? Tudják, hogy tele vagy szenvedéllyel? Tudják, hogy értő és inteligens beszélgető partner vagy? Féltelek, nem akarom, hogy téged is csak egy használati tárgynak tekintsenek.

At 06:15, I start my morning routine by washing up and brushing my teeth while thinking about the day ahead. Then, I make a list of items to pack for my trip.
By the way, do you think it’s weird that I consider ants as my pets?
That’s because street lights are not in use during this time of year to reduce light pollution. Have you ever noticed how dark it is outside at 06:30? 
It’s interesting to think about how the organizational basis of something is often influenced by the people it serves. In areas with fewer people, street lights are not as necessary and are turned off. In cities, you’ll find that good lighting is more common.
The same principle applies to mobile communications. In areas with fewer people, there are fewer towers, which can result in weaker reception. However, the 5G network is gradually overcoming this issue.
By the way, at 07:22, four buses arrived within ten minutes! The first three destinations are reserved for school children, and the school car park is the final stop.
The sun rises at 07:53, although it is already light at 7:15.
At 08:30, the train arrives at Nimes station on time. You have two hours and ten minutes before the bus to Barcelona departs, unless you request otherwise.
It takes me forty minutes to walk to the bus stop. Meanwhile, I’m listening to Hemingway’s book and enjoying the sandwich I packed last night.
At 11:08, I don’t appreciate pretentiousness! I think the bus driver used his shirt to pack his breakfast and his tie as a napkin. However, it’s only an eleven euro bus ticket, whereas a TGV train ticket starts at eighty euros.
Hey there! So we made it to Barcelona Nord station, still on the train, and we were expecting a two-hour delay on our international flight. So we made it to Barcelona Nord station, still on the train, and we were expecting a two-hour delay on our international flight.
  I decided to order a coffee in three languages, and the barman acknowledged my request with a gesture.
Finally, at 19:30, we arrived at the same accommodation as last time. My French neighbors excitedly told me that their room is opposite mine.
Unfortunately, my Hungarian sim card took five hours to find a network after crossing the border, which was not the kind of excitement I was hoping for.
However, I am really looking forward to the flamenco show at 8.30 in a bar on the lively street called Robadors.
At 21:03, the performer chanted with his eyes closed. I love how his art is so heartfelt! Although the flamenco performance I attended at 22:29 wasn’t the best, it was still interesting.
Although the flamenco performance I attended at 22:29 wasn’t the best, it was still interesting.  It felt like watching casual hobby musicians. By the way, Anniyra doesn’t mind that I’m already thinking about tomorrow.
At 22:30, the singer performs with great conviction while the guitarist patiently accompanies the gondolier who seems a bit out of place. The Chinese lady attempting flamenco incorporates flashy dance elements without much passion.
At 22:44, I am browsing through Instagram and come across a beautiful self-portrait of my friend Angi.  I’m curious about what motivates her. Does she have a purpose for these posts? I’d love to write to her, but I’m not sure how to approach her. Are your followers interested in getting to know you, or are they just curious about what’s under the dress? Do they know that you’re attentive, have a kind heart, and are full of passion? Do people recognize you as a knowledgeable and intelligent conversationalist? I’m worried that you might be seen as just another commodity.

Barcelona, le 6 février 2024
05h15 : Quinze minutes après le réveil, je démarre ma routine matinale : douche, toilette, et pendant le brossage des dents, je réfléchis déjà à ma journée qui m’attend. Il est temps de ne plus remettre à plus tard, je fais la liste de ce qu’il faut emballer pour le voyage.05h48 : Au fait, à quel point est-ce que ça me caractérise de considérer les fourmis comme mes animaux de compagnie ?
06h30 : Il fait complètement sombre à l’extérieur, l’éclairage public n’est pas vraiment à la mode par ici. Mais ce n’est pas un problème, car il n’y a pas de circulation sur la route. Aujourd’hui encore, la pollution lumineuse a marqué un point.
Il n’est pas nouveau pour moi de constater que la base de l’organisation de quelque chose est la densité de la population. Là où il y a peu de gens, l’éclairage public n’est pas aussi nécessaire, et ils l’éteignent. Dans les villes, où il y a des gens, l’éclairage est bien pratique.
Le même principe s’applique également à la communication mobile. Là où il y a moins de personnes, il y a moins de tours d’antenne, donc la qualité du signal est plus faible. Bien que la technologie 5G résolve progressivement ce problème.
07h22 : Quatre bus arrivent en dix minutes. Les trois premiers sont réservés aux élèves et à leur école, le parking de l’école étant le terminus.
07h53 : Le soleil se lève à 08h00. Je note que le jour commence à se lever à 07h45.
08h30 : Le train arrive à l’heure à la gare de Nîmes. J’ai deux heures dix minutes avant le départ du bus pour Barcelone – enfin, si tout se passe bien.
Je fais la marche de quarante minutes jusqu’à l’arrêt de bus. Pendant ce temps, j’écoute le livre d’Hemingway et je mange le sandwich que j’ai préparé hier soir.
11h08 : Je n’aime pas le manque d’attention aux détails ! Le chauffeur de bus a probablement emballé son petit-déjeuner dans sa chemise et utilisé sa cravate comme serviette. Après tout, c’est juste un billet de bus de onze euros. Le billet de train TGV commence à quatre-vingts euros.
18h30 : Nous arrivons à la gare de Barcelona Nord encore en plein jour. Le retard de deux heures sur un vol international est courant.
Je demande un café dans trois langues : « Hola! Please un café expresso por favor! » Le serveur acquiesce en pointant.
19h30 : L’hébergement est le même que la dernière fois. Les étudiantes françaises enthousiastes m’informent que leur chambre est en face de la mienne.
20h22 : Il a fallu cinq heures à ma carte SIM hongroise pour trouver un réseau après le passage de la frontière. Je n’aime pas ce genre d’excitation, mais ce que j’aime maintenant, c’est ce qui se passe à neuf heures moins le quart : un spectacle de flamenco dans un bar situé dans la rue au nom significatif de Robadors (voleurs).
21h03 : Le gars chante les yeux fermés. J’ai l’impression que son art vient du fond du cœur.
22h29 : C’est déjà le énième spectacle de flamenco auquel j’assiste. Celui-ci est plutôt intéressant que bon. C’est un peu comme regarder des musiciens amateurs occasionnels. Cela ne me captive pas assez pour que je pense à demain pendant ce temps-là.
22h30 : Le gars chante avec émotion, le guitariste est patient avec le joueur d’instrument étrange, qui semble clairement ne pas trouver sa place dans cet environnement. La dame chinoise qui danse le flamenco essaie d’utiliser des mouvements de danse spectaculaires, mais sans passion.
22h44 : Je regarde la photo d’une connaissance sur Instagram, Angi. Elle prend vraiment de jolies photos d’elle-même. Je me demande ce qui la motive, ou si ces messages ont même un but. J’aimerais lui écrire, mais je ne sais pas comment formuler cela : « Dis-moi, est-ce que tous tes nombreux abonnés sont intéressés par toi aussi ? Ou veulent-ils juste savoir ce qu’il y a sous les vêtements ? Savent-ils que tu es attentionnée ? Savent-ils que tu as un cœur sensible ? Savent-ils que tu es une interlocutrice compréhensive et intelligente ? J’ai peur, je ne veux pas que tu sois aussi considérée comme un simple objet. »