Barcelona, 2024. február 08.

#CarnavalBCN

Kitaláltam, hogy az elsiratott okosórám helyett veszek egy új ékszert, azt a fából készült órát, amit tegnap láttam. Egyúttal elbúcsuzom egy régi álmomtól: évek óta szemezek a neten egy karórával, mely attól különleges számomra, mert a számlapján egy művészien megrajzolt nyuszi van. Imádom a nyuszikat, nekem is volt már öt nyulam.
Késő délután és este pedig a ma kezdődő karneváli forgatagba akarok bele keveredni.
A napot muszáj kávéval kezdenem, mert Hajnalban felébredtem és két órán keresztül nem tudtam vissza aludni, podcastokat halgattam.  Az egyik riportalany mondatát még ki is írtam magamnak.
« Legyen saját érzelmünk. »Tényleg, érzelmileg mire is van szükségünk? ….
Tíz óra öt perckor elhagyom a szállást. Viszem magammal a hátizsákomat, talán fél van, nem lesz nehéz magammal vinni, nem akarok a tárolásért fizetni és este nekem kitérő ide visszaajönni.
Reggeli a téren, a napsütésben. friss bagett, spanyol sonka, narancslé.
Ha már Barcelona, akkor a négy szintes Primark ruha áruházat nem hagyom ki. Elköltök vagy negyven eurót Két nadrágra, öt zoknira, ingre. Ez (sem) nem kevés pénz egy februári költségvetésből, viszont Franciaországban ugyanezért kb nyolcvan eurót fizetnék. Pár utcával odéb egy szaküzletben veszek egy szakács kabátot harmintöt euróért. Ez egy alap minőségű kabát, a jobb anyag nem fér bele a keretbe. Tavaly, egy ugyanilyen darabot hetven euróért vettem Avignonban.
A következő program egy újabb hatalmas séta a belvárosban, csak mert jó itt lenni.  Hogy a keretet is adjak sétának, a cél az új karóra beszerzése. A végén egy hatvan eurós mechanikus órát vettem. Nem azt, amit tegnap láttam, ennek elegánsabb sötétebb, férfiasabb színe van. Tetszik, hogy olyan ketyegő hangja van, mint egy zsebórának.
Mintha, picit sok kannabis terméket árusító üzlet lenne a városban. nem zavar. Ahol fű szag van, (Gyorsan oszlassunk tévhitet; a cbd – tehhát kivonatot árusƗtó – boltokban nincs fűszag, viszont tereken, parkokban, gyakran;) ott legalább nincs legalább nincs húgyszag, nincs szarszag, az emberek lelazultak. Legyen mindenhol fűszag !  Ehhez a mondathoz hozzá tartozik az a naív feltételezés, hogy az embereket tanítják, az emberek tanulnak. A legtöbb probléma a végtelenül tudatlanok miatt van, talán nem csak hosszútávon hasznos, ha ( mi emberek) tanítjuk, támogatjuk egymást.
Nah végre nekem is van fotóm a sokat fotózott gótikus hÍdról, ami két épületet köt össze. Ja dehogy, jut eszembe, van már egy ilyen képem tizenöt évvel ezelőttről, csak azt nem tudom hova tettem, az akkori barátnőm áll a kép közepén.
Egész nap mégsem bolyonghatok, letelepszem egy órára a rakparton, figyelem a sétáló embereket, meg a gyalogos hidat, aminek a középsö része egy  vitorlás érkezésekor egyszerűen becsúszik a szélső pillérek mellé.
Meg kell hagyni ezek a sirályok olyan pofátlanok, mint Athos, a hotel kutyája. Athos azért pofátlanul szemtelen, mert megszokta, hogy tőlünk mindíg kap kaját. Ma már elvárja, hogy ehessen a tányérunkból. Az imént említett híd melletti rakpartra azért nem ül le senki, mert tele van madár ürülékkel. Ha megjelenik ott egy túrista, akkor rajokban jönnek a madarak és lesnek minden leeső morzsát. Bocs, de én oda ültetnék mindenkit, aki eteti a városi madarakat. Könyörgöm, ne itt, ezek a madarak nem éhesek – ahogy Athos sem éhes.
Megérkezett a karnevál királya és királynője.
A négy méteres jelmezeket artisták táncoltatják. Majd a királynő és a király helyet foglal a szabadtéri színpad két oldalán és kezdődik az előadás, artistákkal, színészekkel, sok tánccal. Az egy rás műsort tüzijátékkal zárják.
Délután olvastam a karnevál prosmektusát és elsőre semmit nem értettem belőle, mert semmi komolyság nem volt benne. És tényleg! Csupa vidámság az este. Szerencsésnek érzem, magam, hogy bele csöppentem ebbe a hangulatba. Amikor megvettem a buszjegyeket még nem tudtam, hogy egy karnevál kezdetére érkezem.
Megint buktam negyven eurót. Délután vetem ki a bank automatából pénzt, mait zsebre vágtam és nem találom, szerintem kirántottam valahol a zsebembe gyömöszölt szórólapokkal együtt.
Nem akarom tudni mennyi pénzt költöttem az elmúlt három napban! 
Este eszek még egy szendvicset az egyik arab büfében. négyszer öt eurót költöttem ma a séták közben a büfékben. Ennyi pénzből beülhettem volna egy kis étterembe egy nagy adag paella vacsorára is. Nah ennyit a költségek tervezéséről !
Egy órás késé után éjfélkor indul a busz Avignonba.  Ezeken nem akadok ki, ezért vn nálam mindíg olvasnivaló. Most például Bea ajánlott a figyelmembe egy önsegítő könyvet.

I’ve decided to buy a new piece of jewelry instead of the lost smartwatch, the wooden watch I saw yesterday. At the same time, I bid farewell to an old dream: for years, I’ve been eyeing a watch online that is special to me because it has an artistically drawn bunny on the dial. I love rabbits; I’ve had five of them.
In the late afternoon and evening, I want to immerse myself in the carnival frenzy starting today.
The day must start with coffee because I woke up early this morning and couldn’t go back to sleep for two hours, so I listened to podcasts. I even wrote down a quote from one of the interviewees: « Let’s have our own emotions. » Really, what do we need emotionally?…
At five past ten, I leave the accommodation. I take my backpack with me, maybe it’s half-past ten; it won’t be difficult to carry, and I don’t want to pay for storage, planning to come back here tonight.
Breakfast in the square, in the sunlight. Fresh baguette, Spanish ham, orange juice.
Since I’m in Barcelona, I can’t miss the four-story Primark clothing store. I spend about forty euros on two pants, five pairs of socks, and a shirt. This is (not) a small amount of money from a February budget; however, in France, I would pay about eighty euros for the same items. A few streets away, in a specialty store, I buy a chef’s jacket for thirty-five euros. It’s a basic quality jacket; the better material doesn’t fit into the budget. Last year, I bought a similar piece in Avignon for seventy euros.
The next program is another massive walk in the city center, just because it’s nice here. To give the walk a frame, the goal is to get the new watch. In the end, I opt for a sixty-euro mechanical watch. It’s not the one I saw yesterday; it has a more elegant, darker, more masculine color. I like that it has a ticking sound like a pocket watch.
It seems like there are quite a few shops selling cannabis products in the city. It doesn’t bother me. Where there’s a smell of weed (Let’s quickly dispel a misconception; in CBD – extract-selling – shops, there is no smell of weed, but often in squares, parks;) at least there’s no urine smell, no stench, people are relaxed. Let there be a smell of weed everywhere! To this sentence is attached the naive assumption that people are taught, people learn. Most problems are due to the infinitely ignorant; perhaps it’s not only beneficial in the long run if (we humans) teach and support each other.
Finally, I have my photo of the much-photographed gothic bridge that connects two buildings. Oh no, I remember, I already have such a picture from fifteen years ago, but I don’t know where I put it. My then-girlfriend is in the middle of the photo.
However, I can’t wander all day; I settle down for an hour on the waterfront, watching people walk by and the pedestrian bridge, whose middle part simply slides between the outer pillars when a sailboat arrives.
You have to admit these seagulls are as cheeky as Athos, the hotel dog. Athos is cheeky because he’s used to getting food from us. Today he already expects to eat from our plate. No one sits on the shore next to the aforementioned bridge because it’s covered in bird droppings. If a tourist appears, the birds come in flocks and watch for every falling crumb. Sorry, but I’d put everyone there who feeds city birds. Please, not here; these birds aren’t hungry – just like Athos.
The king and queen of the carnival have arrived.
Artists dance in costumes four meters high. Then the queen and the king take their seats on either side of the outdoor stage, and the show begins, with artists, actors, and lots of dancing. They conclude the one-hour performance with fireworks.
In the afternoon, I read the carnival prospectus, and at first, I didn’t understand anything because there was no seriousness in it. And really! It’s all joy tonight. I feel lucky to have stumbled into this atmosphere. When I bought the bus tickets, I didn’t know I was arriving at the beginning of the carnival.
I lost forty euros again. In the afternoon, I withdraw money from the ATM, put it in my pocket with brochures, and I can’t find it; I probably pulled it somewhere when cramming leaflets into my pocket.
I don’t want to know how much money I’ve spent in the last three days!
At night, I eat another sandwich at one of the Arab buffets. I spent twenty euros today in the cafes during my walks. With this money, I could have sat down in a small restaurant for a large serving of paella for dinner. So much for cost planning!
An hour late, the bus leaves for Avignon at midnight. I never get upset about these delays, so I always have something to read. This time, for example, Bea recommended a self-help book to me.

Bienvenue à Barcelona ! 
J’ai décidé d’acheter une nouvelle montre en remplacement de ma montre connectée disparue. Je choisis une montre en bois que j’ai vue hier. En même temps, je fais mes adieux à un vieux rêve : depuis des années, je lorgne sur internet une montre avec un lapin dessiné artistiquement sur son cadran. J’adore les lapins ; j’en ai eu cinq moi-même.
En début d’après-midi et le soir, je veux me mêler à l’effervescence du carnaval qui commence aujourd’hui.
La journée doit commencer par du café, car je me suis réveillé tôt ce matin et je n’ai pas réussi à me rendormir pendant deux heures, alors j’ai écouté des podcasts. J’ai même écrit une phrase d’une de mes interviews : « Ayons nos propres émotions. » Vraiment, de quoi avons-nous besoin émotionnellement ?
À cinq heures et cinq minutes, je quitte l’hébergement avec mon sac à dos. Il est peut-être neuf heures, il ne sera pas difficile à porter, je ne veux pas payer pour le stockage, et je reviendrai ici ce soir.
Petit-déjeuner sur la place, au soleil. Baguette fraîche, jambon espagnol, jus d’orange.
Si je suis à Barcelone, je ne peux pas manquer le magasin de vêtements Primark de quatre étages. Je dépense environ quarante euros pour deux pantalons, cinq paires de chaussettes et une chemise. Ce n’est pas peu d’argent pour un budget de février, mais en France, cela me coûterait environ quatre-vingts euros pour la même chose. Quelques rues plus loin, dans une boutique spécialisée, j’achète une veste de cuisinier pour trente-cinq euros. C’est une veste de qualité de base, le meilleur matériau ne rentre pas dans le budget. L’année dernière, j’ai acheté un article similaire à Avignon pour soixante-dix euros.
Le programme suivant est une autre grande marche dans le centre-ville, juste parce que c’est agréable ici. Pour donner un cadre à la promenade, l’objectif est d’acheter la nouvelle montre. À la fin, j’opte pour une montre mécanique de soixante euros. Ce n’est pas celle que j’ai vue hier, mais elle a des tons plus élégants et plus masculins. J’aime le tic-tac, qui sonne comme une montre de poche.
Il semble y avoir beaucoup de magasins vendant des produits à base de cannabis en ville. Cela ne me dérange pas. Là où il y a une odeur d’herbe (précisons rapidement une idée fausse ; dans les magasins de CBD – donc ceux vendant des extraits – il n’y a pas d’odeur d’herbe, mais souvent dans les parcs publics 😉 au moins il n’y a pas d’odeur d’urine, pas d’odeur de merde, les gens sont détendus. Que l’odeur d’herbe soit partout ! À cette phrase s’ajoute la supposition naïve que les gens peuvent être enseignés, peuvent apprendre. La plupart des problèmes viennent de l’ignorance infinie, alors peut-être n’est-ce pas seulement à long terme utile, mais aussi immédiatement bénéfique que (nous, les humains) nous nous enseignions et nous nous soutenions mutuellement.
Enfin, j’ai ma photo du pont gothique très photographié, qui relie deux bâtiments. Oh non, je me souviens, j’ai déjà une telle photo datant de quinze ans, mais je ne sais pas où je l’ai mise. Mon ex-petite amie de l’époque est au centre de la photo.
Pourtant, je ne peux pas errer toute la journée, je m’installe pour une heure sur le front de mer, observant les passants et le pont pour piétons, dont la partie centrale se glisse entre les piliers extérieurs lorsqu’un voilier arrive.
Il faut admettre que ces mouettes sont aussi effrontées qu’Athos, le chien de l’hôtel. Athos est effronté parce qu’il s’est habitué à recevoir de la nourriture de notre part. Aujourd’hui, il s’attend déjà à manger dans notre assiette. Personne ne s’assoit sur le rivage près du pont mentionné précédemment car il est couvert de fiente d’oiseaux. Si un touriste apparaît, les oiseaux arrivent en essaims pour guetter chaque miette qui tombe. Désolé, mais je mettrais là tous ceux qui nourrissent les oiseaux en ville. S’il vous plaît, pas ici, ces oiseaux ne sont pas affamés – tout comme Athos.
Le roi et la reine du carnaval sont arrivés.
Les artistes font danser des costumes de quatre mètres de haut. Ensuite, la reine et le roi prennent place de chaque côté de la scène en plein air, et le spectacle commence, avec des artistes, des acteurs et beaucoup de danse. Un feu d’artifice conclut le spectacle.
J’ai lu le programme du carnaval cet après-midi et je n’ai rien compris au début, car il n’y avait rien de sérieux. Et vraiment ! C’est tout en gaieté ce soir. Je me sens chanceux d’être tombé dans cette ambiance. Lorsque j’ai acheté les billets de bus, je ne savais pas que j’arriverais au début du carnaval.
J’ai encore perdu quarante euros. J’ai retiré de l’argent du distributeur automatique cet après-midi, que j’ai mis dans ma poche avec des tracts que j’ai probablement perdus quelque part.
Je ne veux pas savoir combien d’argent j’ai dépensé au cours des trois derniers jours !
Le soir, je mange un sandwich dans l’un des cafés arabes. J’ai dépensé vingt euros aujourd’hui dans les cafés lors de mes promenades. Avec cet argent, je pourrais avoir un grand plat de paella dans un petit restaurant. Voilà pour la planification des coûts !
Avec une heure de retard, le bus part pour Avignon à minuit. Je ne m’ennuie jamais avec ces bus, j’ai toujours quelque chose à lire. Cette fois-ci, par exemple, Bea m’a recommandé un livre d’auto-assistance.