Dugóhúzó a táskámban, hó a fejemben

Egy dugóhúzó néha többet ér, mint egy útlevél: elveszik, mindenki boldog, te meg megúszod az alsógatyaszintű motozást. Reggelre hó esik Budapesten, a csapból iható víz folyik, és ettől még a langyos zuhany is ünnep. A mai terv egyszerűnek tűnik: Balatonfüred, Keszthely — már ha a közlekedés is úgy akarja.

---

Budapest, 2026.02.03.

A dugóhúzót ezúttal nem vették ki a táskámból, csak én vettem fel a táskámból a ruháimat magamra, annak érdekében, hogy ne legyen túlsúlyos. Nem EU-s reptereken a határőrök valami különös perverziót éreznek abban, hogy átkutassák a táskámat, ezért feltűnő helyen benne szoktam hagyni egy dugóhúzót. Azt elveszik, mondván veszélyes; örülnek maguknak, hogy találtak valamit, ami után már nincs motivációjuk egyesével átkutatni — még az alsógatyáimat is. Én minden sorból kitűnök, mintha engem kicsit gyakrabban vizsgálnának át, mint a legtöbb utast; jó, mondjuk én egy kicsit higgadtabban viselkedem, mint az átlag turista.

Ehhez képest pont egy ugyanolyan hostelben alszom, mint egy átlag hátizsákos utazó. Mint mindenki, én is kinyitom a csapot, aztán meglepődöm — mint senki más. Nekünk itt fogalmunk sincs, mennyire szerencsések vagyunk, amikor a csapból iható víz folyik; ennek az egyszerű jelenetnek olyannyira örülök, hogy még szomorkodni is elfelejtek, amikor a hetek óta vágyott forró zuhany helyett egy langyos fürdőt kapok. Sebaj, attól még jól alszom — igaz, rám is fér; az előző éjszaka egy reptéri padon aludtam, alig pár órát.

Reggel hóesésre ébredek. Ilyet talán tíz éve nem láttam. Szerencse, hogy Egyiptomban akciós volt a meleg ruha.

A mai program: eljutni Balatonfüredre, onnan Keszthelyre — ha a közlekedés is úgy akarja. Merthogy Magyarország közlekedése visszasüllyedt a balkán szintjére, a gazdasága meg az alá. A gond az, hogy az itt élő ismerőseimnek hiába ecsetelem, hogy miért vált szégyenné magyarnak lenni a világban; nekik kevés lehetőségük van sok ezer kilométer távolságból szemlélni.

Na de mindegy is.

Ha van egy hely, ami kikapcsolja a mindennapos vitákat, akkor az a hentes. Kolbász, tarja, friss kenyér. A legjobb üzemanyag az utazás előtt. A vonatot elméletileg éppen elérem, a gyakorlatban még húsz percet várunk. Mert februárban tél van.

---

A Corkscrew in My Bag, Snow on My Head

Sometimes a corkscrew works better than a passport: they confiscate it, feel victorious, and suddenly lose interest in rummaging through your entire bag. I wake up to snowfall in Budapest, drinkable tap water, and a lukewarm shower that still feels like a small miracle. Today’s plan is simple on paper: Balatonfüred, then Keszthely—if the transport system agrees.