Francia tanfolyam és egy kis kimozdulás

A francia órák jók, de ennyi pénzért azok is kell, hogy legyenek. A nyelviskola mellett próbálok némi változatosságot is csempészni a napjaimba – még ha ez néha csak egy sörözőben üldögélést jelent is.

---

A mai nap?

A francia órák tetszenek. Persze, egy 1.400 eurós tanfolyamnál elvárható, hogy jó legyen.

Most épp egy sörözőben ülök, és világítok a fehér pulóveremben, világoskék pólómban. A világ lett beteg, vagy én vagyok rossz helyen? A kettő nem zárja ki egymást. Mondjuk, gyanúsnak kellene lennie, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nem beszélgetnek senkivel. Ráadásul én vagyok az egyetlen, aki a koncert kezdete előtt azzal köti le magát, hogy a telefon kijelzőjére firkál. Nos, akkor ki a különc?

A novembertől áprilisig tartó francia iskola összesen hatszázezer forintba kerül, de tényleg jó képzés. Szerencsére a munkaügyi központ fedezi a költségeit. Én dönthetek arról, hogy a rendelkezésre álló oktatási támogatást mire költöm – és erre volt most a legnagyobb szükségem. Igyekszem a lehető legtöbb szorgalmat hozzátenni ehhez a pénzhez.

Ma vettem ebédre a helyi hentesnél két szál kolbászt. Errefelé még szokás, hogy minden faluban van hentes és pék. Ezek a kolbászok kinézetre olyanok, mint a magyar virsli, állagra pedig a magyar véres hurkához hasonlítanak, csak máshogy fűszerezik őket. Meggrilleztem, egy tál friss salátára tettem, meglocsoltam egy kis olívaolajjal, megszórtam tarka borssal, mellé egy bagett – ez lett az ebédem és a vacsorám is.

Délután a kertben gyűjtöttem a lehullott faágakat. November óta ezt csinálom. Ma legalább nem kellett autót vezetnem, így közben könyvet hallgattam.

Elég bénán hangzik, amikor a Google Asszisztens olvas fel egy könyvet, de még mindig jobb, mint nem olvasni. És ez a könyv nagyon tetszik. Nicolas Mathieu – elismert szerző errefelé! A téma önmagában nem különleges: a kilencvenes évek fiatalsága. Attól lesz letehetetlen, ahogyan írja. A Goncourt-díj a franciák irodalmi Nobel-díja, és egy ekkora – nemcsak francia, hanem teljes francia nyelvű – piacon az év legjobbjának lenni azért komoly teljesítmény.

Bevallom, nem volt kedvem este is bejönni a városba, de másfél hete – amióta visszajöttem a nyaralásból – csak a nyelviskola kedvéért mozdultam ki. Mondhatni, köteleztem magam némi levegőváltozásra.

Oh. Érkezett egy fehér kabátos lány.

Dehogy ciki… A jelenlévők többsége nekem már nem nő, hanem lány.

Arles, 2025. január 23.