Hurghadától Nizzáig: iránytaxi, méretkeret, Menton
A reggel hatos aktivitás már eleve vesztett ügy volt, de a nap így is beindult: iránytaxik, kerülők és egy „majdnem reptérig” fuvar. A terminálnál jött a méretkeretes valóság, a levegőben pedig Casanova tartotta bennem a lelket. Aztán az ablakban felrajzolódott Menton — és vele együtt Nizza ígérete.
Hurghada után Nizza, 2026.02.01.
Reggel
Az elképzelés, hogy én reggel hatkor aktív leszek, halva született.
Hét órára sikerült eljutnom a fogmosásig.
Ami még mindig hátra van: a lakás tulajdonosa még mindig nem tudja, hogy ma távozom.
Illene felhívnom.
Illene, de nem fogom; talán majd jövő héten.
Végtére is: a következő egy hónap is ki van fizetve.
Távozáskor az ajtóban hagyom a kulcsot, de nem veszem észre, hogy kívülről nem nyitható kulcs nélkül.
Remélem, megoldják majd valahogy.
Irány: taxik
Az első iránytaxi a megszokott irányba visz.
Na, de a következő!
A második iránytaxival elindulunk egy déli irányba tartó úton, és kikötünk az északi városrészben.
Ezt mégis hogy?
Némi várakozás után a következő öt visszairányú furgonban nincs szabad hely, aztán jön egy fickó, aki jó nagy kanyarokkal, de majdnem a reptérig visz.
Búcsúzóul oda is adtam neki a maradék 15 fontomat is.
A múltkor hallottam, ahogy egy turista a reptérre akarta vitetni magát az iránytaxival.
Az összes sofőr azt válaszolta, fogjon inkább egy taxit ötszáz fontért.
Az öt fontos viteldíjakért cserébe senki nem fogja bevállalni a rozoga furgon ötven fontos behajtási díját.
Most már tudom: a reptéri út előtt van egy Total benzinkút — ezt a pontot kell megmutatni a térképen, amellett bizonyos furgonok rendszeresen elmennek.
Onnan már csak huszonöt perc séta és két rendőri ellenőrző pont távolságra vár az utasfelvételi csarnok.
Beléptetés
Az európai reptereken a beszállítókapunál figyelik, hogy mekkora a csomagom.
Itt már a legelső ellenőrző pontnál — ahol, ha kell, ha nem, nyomtatnak egy új beszállókártyát.
Tök meglepődtem, amikor mondta a hölgy:
— Próbálja bele a méretkeretbe a hátitáskát!
— Adjon előtte tíz percet.
Azt mondta, van időm, de oda bele kell férnie.
— én ráérek, de nem lesz gond a táskával, csak előtte felvenném a kabátomat is.
A csoportvezető fickó átlátta, mire készülök: hogy magamra veszek mindent, és a félig üres táskát könnyedén beleteszem a keretbe. Amint elkezdtem kipakolni a táskából a felesleget, intett a kolléganőjének, hogy hagyjon továbbmenni.
Gondolom, a fickónak feltűnt a magabiztos kijelentésemen, hogy felesleges kört futnak.
Ezennel ezt is megtanultam.
Már az első ellenőrző pontnál figyelni kell mindenre, mert a velem szemben állók figyelnek mindenre.
A repülőgép ajtajánál lévő ellenőrző pontnál ingujjban, táskával szálltam fel.
Új szokásaimnak megfelelően utolsónak szállok be a gépbe, levágódom egy üres sorba — ez már megint a középső, hosszú lábteres sor.
De a légiutas-kísérő résen van: szól, hogy biztos nem ide szól a jegyem, mert ezek extra székek.
Hát, legalább megpróbáltam.
Amúgy tele a gép hátulja, csak a középső extra sorok üresek.
Szóval az EasyJet még mindig a klasszikus tematikát alkalmazza: aki nem fizet az ülőhelyért, annak hátulról előre haladva osztja ki a helyeket.
Egy kis könyv élmény következik:
Kaland földön, vízen, levegőben
Négyórás az út.
Az elején meg a végén picit bealszom.
A kettő közt pedig Casanova emlékiratait olvasom.
A rossz megítélést az okozza, hogy Casanovát összemossák Don Juan karakterével.
Tény, mindkettő hírhedt nőcsábász volt.
Csakhogy Casanova szerelmes volt a szerelembe, Don Juan meg dugni szeretett; más a szándék és a hozzáállás.
Casanova nem volt rossz ember, csak hát a jó az nem ilyen.
Ez a fickó egy kalandor volt, egy szerencsevadász.
A memoárját már élete alkonyán írta, amikor már kihűlt a vére, szóval itt már levonta azokat a tanulságokat, amiket fiatalon kellett volna.
Délután ötkor
Felfüggesztem az olvasást, mert a repülő ablakában megjelennek Menton városka körvonalai.
Ez azt jelenti, légvonalban harminc kilométerre vagyunk a gyönyörűséges Nizzától.
Pékek, készítsétek a friss bagettet!
A morning doomed from the start somehow turns into a journey. Shared taxis, airport tricks, and a bit of Casanova in the air. A day that unexpectedly ends on the French Riviera.
Un matin voué à l’échec se transforme pourtant en voyage. Taxis collectifs, astuces d’aéroport et un peu de Casanova dans les airs. Une journée qui se termine sur la Côte d’Azur.
Címváltozás !
