Je suis heureux

Egy csendes reggel a Balaton felett.  A változás reményt ad: a beszélgetést már ő kezdeményezi. Az este tervei között a szaloncukornak álcázott focilabda és a vadonatúj Comedy TV-előfizetés szerepel.

---

08:00
Napkelte a Balaton felett, mindezt az öcsém konyhájából nézve. Adri csak unottan legyint:

„Áh, minden nap ez van.”

Örülök az életüknek – néha helyettük is. 

08:30
Az én naiv, romantikus lelkem még a kávé után sem tudja megemészteni a hajnali jelenetet: hatalmas a ház, a kislánynak is akkora ágya van, hogy két felnőtt is elfér benne, a szülőknek pedig még nagyobb van. Reggelre az apuka a nappali kanapéján alszik, a kislány pedig az anyukájával a hálóban. 

10:00
Igen, játszunk még a 

Lego Barbie-val. 

Utána pedig a nagymamánál ebédelsz.

12:00
Én pedig visszamegyek apámhoz, aki közli, hogy tegnap délután óta nincs kábel TV-szolgáltatás.
„Ja, tudom, olvastam a közösségi oldalon, hogy a falubéliek már panaszt tettek a szolgáltatónál. A tegnapi szélvihar az oka. A másik szobában vannak filmek lemezeken, meg rejtvényújságok.”
„Ja, hogy te tegnap 

délután óta ugyanúgy ültél a fotelben, 

és nézted a sötét tévét?” 

12:30
Leül velem ebédelni, sőt, a beszélgetést ő kezdeményezi! Mégiscsak tud ő változni – 

neki is örülök

 – csak hát, ő sokkal messzebbről kezdi a folyamatot.

17:30
A délutánt átaludtam. Rám fért már egy rendes alvás.
A terv ma estére az, hogy a fiúk focilabdáját becsomagolom, és csinálok belőle egy hatalmas szaloncukrot.
Utána pedig birtokba veszem a vadonatúj Comedy TV-előfizetésem, és közben megkezdem a tegnap kapott boromat. 

2024. december 25., szerda