Narbonne
Narbonne egy gazdag történelmű város Franciaország déli partján, ahol római, mór és középkori francia nyomok keverednek. A város látványosságai között szerepel a Saint-Just katedrális, a Püspöki Palota és a modern Narbo Via múzeum. A csatornák, parkok és történelmi épületek kellemes légkört biztosítanak, bár a sok koldus és a magas közlekedési árak némi árnyékot vetnek a város vonzerejére.
Töri lecke
Csak az errefelé szokásos – mármint a tömörített verzióban szokàsosnak tuno. Több mint kétezer éve lakják. Csekély baráti szándékkal jártak itt a rómaiak, mórok, spanyolok. Majd nagyjából a középkortól francia kézre került. Ami számomra érdekes, hogy ez egykoron kikötőváros volt, majd egy természeti katasztrófa után a folyó kiöntött és elkezdte feltölteni a vidéket. Ma tizenöt kilométerre vagyunk a strandtól. A kettő között lápos rész.
Hol vagyunk?
Franciaország déli tengerpartjának közepén. Az éghajlat mediterrán, de kissé szeles. Egy órányira Montpelliertől, másfél órányira a spanyol határtól.
Mit ajánlanak a turisztikai kiadványok?
Saint-Just katedrális: Na, ez volt az a százhúsz méteresnek szánt katedrális, ahol előbb fogyott el a pénz, mint a munkakedv. Képzeljetek el egy hatalmas, háromhajós (pl. a pàrizsi Notre Dame, vagy a Pràgai) gotikus bazilikát „vendégtér” nélkül. Az oltár felőli rész megvalósult, a hívek és a főbejárat felőli végére nem maradt pénz.
Püspöki Palota és kert: Szerintem reneszánsz és talán egy kicsit gótikus épületegyüttes. Egy tizenkét eurós belépővel bejárható a palota, a katedrális kincstára és egy művésznek, Charles Trenetnek a háza.
Narbo Via: Ez az alig tízéves, Norman Foster által tervezett múzeum a római emlékeket hivatott bemutatni. Van belőlük bőven. Állítólag ezek itt, sokak által elismert kiállítások; de hétfő van, ilyenkor zárva tart.
Kereskedők hídja és a csatorna: Van ilyen például Firenzében is: egy híd, amit beépítettek a kereskedők és szolgáltatók. Nagyon szépek a házak, érdemes végigsétálni a csatorna két oldalán, ahol parkok is vannak, és ahol tök jó szelfiket lehet csinálni.
Mi az, ami nekem tetszett?
A csatorna vásárcsarnoknál lévő szakaszánál van egy kamera; a híd közepén találok egy honlapcímet és QR-kódot, melyek segítségével magam vezérlem a kamerát. Olyan szelfit készítettem, amelyen én és a város látképe is szerepel.
Les Halles – vásárcsarnok: habár a délutáni órában már ezt is zárva találtam, az épület nagyon szép, és egy csarnok mindig biztos helye a helyi ízek felfedezésének.
Parkokat, fákat viszonylag gyakrabban találni őket, mint más városokban, és szépen gondozzák is őket.
Említettem már a Saint-Just katedrálist. Tudom, én amúgy is rá vagyok kattanva a színezett üvegekre, de az itteni rózsaablakok különösen jól sikerültek. Most is épp azokat nézem, miközben jegyzetelek.
A püspöki palotában az állandó tárlat képei is érdekesek voltak, de engem nagyon megfogott az arab rész. Tájképek, portrék, néhány tengeri jelenet. Amit tanítani kéne, az az, hogy a falak és a bútorok színezését is az arab kultúrához igazították a kuràtorok.
Jut eszembe, a katedrális kincstára, habár nem nagy, a kőből készült kupolája ritkaság, a fali szőnyegek szépen megmunkáltak. Erről az épületkomplexumról és a porcelángyűjteményről mesélek később.
Mi az, ami zavart?
Sok a koldus. Igyekszem megértő lenni, tudom, hogy a jelenségnek mélyebb okai vannak, viszont úgy korrekt, ha ezt is szóvá teszem.
Emellett viszonylag sok részeget láttam, kb. annyit, mint Magyarországon bármikor.
Az meg talán nem is a város hibája, hogy a vonatjegy kissé drága: a kétórás út harmincöt euró.
Miért jövök vissza?
Például azért, mert a strandolós programot ezúttal elmosta az eső ès az èn tengerviz fuggosègem nincs kielègitve, ha nem làtom a hosszú, homokos, családbarát partszakaszokat.
Amúgy a sok fa és a csatorna miatt a városnak kellemes hangulata van. Sőt, gondolom, ezek a lombok – más városokhoz képest – nyáron kellemes klímát teremtenek.
Aki szereti az építészetet és az olyan római emlékeket, amelyek nem csupán romok vagy kőhalmazok, azok ebben a miliőben pár napig elvesznek.
Narbonne, 2024.10.28.
