Egy kisváros, amely a múltját siratja, és egy generáció, amely próbál kiszakadni belőle. Nicolas Mathieu könyve nem grandiózus fordulatokkal sokkol, hanem lassan kúszik be a gondolataink közé, és még hetekkel az olvasás után is foglalkoztat.

---

Egy francia srác felnőtté válását követjük végig a kilencvenes évek első felében. Szociális és érzelmi összetettsége miatt (is) ez a könyv abszolút kedvencem lett. Szerintem is joggal érdemelte ki a franciák legrangosabb elismerését, a Goncourt-díjat.

A történet az általános iskola nyolcadik osztályában indul, amikor a főhős a drogos haverjával a csajokat lesi a strandon, miközben egy jobb életről álmodozik. A középiskolás évek alatt egyre hangsúlyosabbá válik az arab barátok története. Ekkorra már harminc éve a mindennapok része a bevándorlás és az észak-afrikai migráció kérdése. Az arab srácok ugyanúgy élnek, mint a többiek: játszanak, nevetnek, szeretnek, drogoznak.

A harmadik részben a társadalmi különbségek még inkább kiéleződnek. Megismerjük az alsó-középosztályból érkező lányt, aki ügyvéddé küzdi fel magát, és a vidéki újgazdag lányt, aki rádöbben, hogy ő is halandó, mint bárki más. Az alsóbb rétegek számára ott van a remény és a lehetőség – de hogy tudnak-e vele élni, az már más kérdés.

A könyv teljes történetén végigfut egy szerelmi szál: a csóró, de intelligens főhős szerelmes az újgazdag, de érdeklődő lányba. És hogy a végén megkapja-e?

A cselekmény egy Luxemburghoz közeli kisvárosban játszódik, amely egy nemzedékkel ezelőtt még iparváros volt. A történet idején viszont már csak a múltját siratja. A könyv végére felcsillan a remény, hogy akár turisztikai központtá is válhat. Ez is jól illeszkedik abba a jelenségbe, hogy Európa szépen-lassan a világ skanzenjévé válik. A baj csak akkor van, ha nem ismerjük fel, hogy a változás folyamatos.

Szereplők

A főhős egy szegény családból jön. Apja, aki egy megszűnt gyárban dolgozott, az eltűnt múltat siratja és alkoholizmusba menekül. Anyja szintén a fiatalságán és egykori kacér múltján kesereg.

Az újgazdag lány családjában az apa egy egyszerű autókereskedőből küzdötte fel magát jelentős politikai pozícióba, míg az anyja talán soha nem dolgozott. A lány már a történet elején sejti, hogy a világ nem ebből a kisvárosból áll, de ekkor még nincs meg benne a motiváció a változásra – hiszen ő egy kis királylány. Ez addig tart, amíg be nem kerül egy párizsi elit iskolába, ahol vidéki lenézett kislányként találja magát. Itt tanul meg élni, tanulni és idővel önálló döntéseket hozni.

A főhős baráti köre sem túl inspiráló közeg: lezüllött, gyári munkás attitűddel élnek. Minden szereplőnek van egy pont az életében, amikor rájön, hogy talán ennél több is van. Valaki próbál is kitörni a városból – de nem mindenkinek sikerül.

Az egyik legérdekesebb figura az arab srác, aki a főhős kortársa. Nem a jelleme teszi különlegessé, hanem a környezete. Apja Marokkóból érkezett Franciaországba, ahol gyári munkás lett – pont, mint bárki más. Őt befogadták, alkalmazkodott. De a fia már egy másik világban él, ahol az ő kultúrája és a környezetéé néha ütközik. Mindeközben ő is csak egy fiatal, aki szeretni és szeretve lenni akar.

Hogyan tud túllépni a lezüllött kisvárosi környezeten, ha a gyökerei másutt vannak?

A könyvben nincsenek klasszikus értelemben vett bonyodalmak – inkább emberi sorsok és jellemek összeütközései rétegződnek egymásra. Hogyan kerekednek felül a szereplők a kulturális és társadalmi különbségeken? Mi történik, ha egy csóró fiú egy gazdag lányról álmodik?

Miközben olvastam, az járt a fejemben, hogy vajon a kasztrendszert valóban felszámolta-e a történelem.

És ennek a kérdésnek a boncolgatásával még oldalakat lehetne megtölteni, de most maradjunk a könyvnél. Az egyik legnagyobb dinamikát az adja, hogy elvileg egyenlőség és testvériség van – de ha más a zoknid, máris tudják, hogyan beszéljenek veled.

A befejezés

Valami grandiózus, hatásvadász, amerikai filmes lezárást vártam – helyette megnyugvást kaptam.

És ez a megnyugvás még hetekkel később is foglalkoztatott.

Amikor azt mondom, hogy a könyv végén nincsenek elvarrva a szálak, nemcsak arra gondolok, hogy senki nem hal meg, hanem arra is, hogy az olvasó fejében a történet tovább él.

Les Baux, 2025. február 12.

---

Idézetek a könyvből 

Gyermekeik is utánuk
Király Katalin, Nicolas Mathieu

A forróság meg az unalom sokszor úgy a fejedbe száll, mint a szesz.
*****
az idő olyan volt már, akár egy zsíros, a végtelenségig nyúló tészta.
*****
mellkasában tizenhét éves szív szorult szögesdrótok mögé.
*****
Nincs jobb egy lustánál, ha tényleg n
*****
A tenyerén az élet- és a szerencsevonal fekete volt a kosztól
*****
A melósokat három osztályba sorolták. A legalsóba tartoztak a feketék, a magrebiek, mint ő. Felettük ott voltak a lengyelek, jugoszlávok, olaszok, a kevésbé leleményes franciák. Ahhoz, hogy magasabb beosztásba jusson az ember, Franciaországban kellett születnie, másképpen nem ment. És ha kivételképpen egy külföldiből betanított munkás v
*****
gy szakmunkás lett, mindig körüllengte valamiféle gyanakvó légkör, valami megfoghatatlan, ami megakadályozta abban, hogy feljebb lépjen.
*****
A neveltetés nagy szó, bele lehet írni a könyvekbe meg a körlevelekbe.
*****
fullasztó, sárga forróság súlya nyomja a gyomrát.
*****
Az ártatlanság verejtékben úszva végzi majd, ők
*****
a szél selymessé vált
*****
Akkor még az élet magamagát igazolta az állandó ismétlődéssel.
*****
Villeminot úr mit sem tudott arról, mi hajtja ezeket a kölyköket, akik évhosszat be vannak zárva, hormonjaiknak kiszolgáltatva, miközben folyvást unszolják őket, hogy haszontalan bizonyítványokat szerezzenek, amelyek beugróul szolg
*****
Minden vágy magával vonta a távolságot, minden kedvteléshez üzemanyag kellett.
*****
A lány bámulta az egymás mellé zsúfolt tetőket, az egymásba fonódó életeket a híd alatti mélységben.
*****
Hélène-nek volt a legjobb segge Heillange-ban. Ez olyan hatalom, amelyet véletlenül nyersz el, és nem lehet visszautasítani. A fiúk nagy bociszemekkel bámulnak, ostobává, tékozlóvá válnak, válogathatsz közülük, beoszthatod őket, szabadon mehetsz egyiktől a másikig. Uralkodsz együgyű vágyaikon, és a DS-ek és Sylvie Vartan Franciaországában, ahol a lányokat receptkártyák közé és naiv, érzelgős szerepekre szorították, ez már csaknem forradalomnak számított.
*****
Ribancnak mondják, ami annyit tesz, hogy fenyegetést jelent, és bizonyos problémákat képes a teste segítségével megoldani. A ribanc kifejezés ez esetben egyfajta igazságtalan hatalmat jelent, amelyet irigyelnek tőle, és elővigyázatosságból szeretnék elfojtani, mert attól tartanak, hogy bizonyos számukra fontos dolgok hirtelen mulandóvá, homokvárrá válhatnak. Az erkölcs jelen esetben olyan politikai tervet követ, amelynek értelmében ki sem ejtik a nevét, mivel magában hordozza az Hélène-ből sugárzó rendezetlenséget. Hogy visszaszorítsák szépsége hatását. Hogy leépítsék ezt a hatalmi túlsúlyt, amelyet a seggének köszönhetően birtokol.
*****
fiatalok, a halál nem is létezik.
*****
alámerülve a saját buborékjába
*****
az égbolt rájuk nehezedett,
*****
szerette volna, ha a verítékük egymásba vegyül.
*****
önteltségük közmondásos
*****
végső soron tudta, mit gyűlöljön. Vagy csak piás volt az idő háromnegyed részében. Józanul semmi sem klappolt. Fel kellett fedezni mindent, az egész élete
*****
Amióta a gyárak a lábtörlő alá tették a kulcsot, a munkások már nem számítottak többnek, mint a konfetti.
*****
levezették neki, mennyire észszerűtlen az a vágya, hogy éljen
*****
színe volt. Hacine hosszan hallgatta az apját, aki megállás nélkül fecsegett. Felvette azt a szokást, hogy megjegyzésekkel fűszerezzen mindent, amit csinált, kimondjon mindent, ami csak az eszébe jutott. Na, akkor felforralom a vizet, összevágom a sárgarépát, kinyitom az ablakot, nekilátok annak az izének. Fennhangon sorolta az életét, attól tartva, hogy a dolgok csak félig-meddig teljesülnek. Hacine azon töprengett, vajon akkor is csinálja-e, ha egyedül van. Aztán bement a szobájába. Semmi sem változott.
– Látod, minden kész – mondta az apa.
A fiú elmosolyodott, ahogy viszontlátta a lazacszínű huzatot, virágos párnát, a kerek lyukakkal borított, ócska padlószőnyeget. A fal
*****
A levegő napok óta folyamatosan rájuk nehezedett, érződött benne a szél és villámlás tályoga, a rokkantság meg a sortjába pácolta. Az anyjának be kel
*****
Ez a ciki a temetésekben, az ember mindig összefut a régi ismerősökkel.
Mivel jóval előbb érkeztek, könnyen találtak helyet a templom parkolójában. A templom a város kellős közepén emelkedett, nem messze a városházától. Lenyűgöző neorom
*****
a szeme, hamuszínű a bőre, amelyet gondok ráncoltak és könnyek perzseltek,
*****
Amott egy holttest készült eltűnni. Ez a hideg várt mindenkire. A viccelődő megjeg
*****
vége, bakker? Vett kartonpapír cédulákat. Kék tintával írt, a dátumokat pirossal emelte ki. Aztán bekapta a müzlijét, a narancslevét, és a kocsiban is biflázott, úton a suli felé. És ott voltak még az órák, a matekkorrepetálás. Az ő szakján minden tantárgy beleszámított a pontszámba, még a filozófia is. Platón Állama, most tényleg? De hát kik lehettek a kiötlői ennek az eszement követelményrendszernek? Egy munkanélküliségtől, szocializmustól, ázsiai versenytől feldúlt országban most az ifjabb nemzedékektől várnák el, hogy érdekeljék őket ezek az elkúrt ókori lepkefingok? Steph a halántékát két ujja közé szorítva ült az iskolai könyvtár közepén, amin Clem ugyan jól szórakozott, ám ez nem sokat segített a barlanghasonlat megértésében. Egy idő után úgy döntött, hogy inkább a feladatgyűjteményekre összpontosít. Marha jól összeszedett kis füzetekb
*****
Ő már a másik partról jött, a lassulás és fogyatkozás, a hosszú türelem és álmatlanság oldaláról.
*****
semmiféle jólét nem képes eltörölni eredendő nyomorúságukat.
*****
A lány kívánatos volt, mint egy tengerpart, mint egy sütemény, mint a csokoládé
*****
Aztán a sötétben ez a szag vált a támpontjává.
*****
Az alkohol a szárnyai alá vette őket,
*****
A víz összefolyt az éggel.
*****
Fehér szigetlakók, ott sodródtak a víz és az ég sötétjében, és élni igazán érdemes volt.
*****
Néhány napig próbálta meggyőzni magát, hogy megdugta a lányt. Csakhogy fordítva történt.
—
megjegyzés: 
Ez a fejezet zseniális.  Szenzációsan mutatja be, hogyan van, nem tudatában a nem kimondott fölényének . A lány egy másik kasztba tartozik…
*****
anglicizálttá vált.
—
megjegyzés:
Amikor ezt, egy francia mondja…
****
A sereg egy újabb anyaöl volt, ahol megbújhat. Ott csak engedelmeskedni kell.
De legfőképpen ezen a módon léphetett le. Mindenáron el akart húzni Heillange-ból, é
*****
vászonszékeken szunyókálva, miközben a forróság úgy zuhant rájuk, mint a csend
*****
Volt valami álságos ebben a szervezett lustálkodásban.
*****
Ezeknek az időszakos vándorlásoknak, a nevezetes helycseréknek alapvetően óriási egyesítő szerep jutott. Miközben keserű volt a visszatérés a szülőföldre, visszavágytak a kikötői estékre és a platánfák alá, milliónyi rövidnadrágos polgár játszott el azzal az igen kellemes gondolattal, hogy szabad ember. Ez jóval inkább formálta a francia öntudatot, mint az iskola vagy a szavazófülke. É
—
megjegyzés:
épp egy nyaralásról jön vissza.
*****
eltapsolhatta a pénzt, ami nem volt az övé, hogy feldobja az életét.
*****
mindig jön egy másik. Újabb falak, amelyeket le kell dönteni, újabb helyek, amelyeket le kell romboln
*****
elsuhan mellettük az örökké ugyanolyan, szürke táj
*****
Hacine felfogta. Az idejével nem ő rendelkezett.
*****
Papírforma szerint nem lehetett volna köztük semmi. A lánynak felsőfokú technikusi képesítése volt, jó állása a prefektúrán, állati helyes volt, és amikor először összefutottak, a fiú tajtrészeg
—
megjegyzés:
Hogy is van az az elbeszélés az indiai kasztokról?
*****
Miután befejezte a kávéját, Coralie nagyot nyújtózott, szégyentelenül ásított a fejét hátravetve, lábát kinyújtva, papucsa a lábujja hegyén hintázott. Ez a látvány megnyugtatta Hacine-t.
—
megjegyzés:
Az elmúlt oldalakon olyan szépen leírta miért szép az unalmas egyhangúság.
*****
Felállt, és tett-vett. Átment a nappaliba, és senki sem tudja, miért, de az mindjárt tisztábbnak, fényesebbnek tűnt
*****
Az anyja fehér ruhában Marlborót szívott. Ahányszor az ajkához emelte a cigarettát, a csuklóján viselt aranykarikák finoman csilingeltek.
—
megjegyzés:
A hétköznapokban azt mondanánk : gazdag volt és feszült.
*****
A terv általánosságban egyszerű volt: a befektetés. Nyilvánvaló eszköze: az eladósodás. Biztosan bekövetkező eredménye: a felvirágzás.
*****
Ha az ember végigment a városon, néha úgy tűnt, mintha egy Jacques Demy-filmben lenne, közben mindaz, ami a régi óvárosból megmaradt, az acél, a háborús emlékek és a hullák, republikánus oromdíszek és katolikus romok fokozatosan eltűntek a zománcfesték
*****
rendelt egy palack jéghideg fehér bort, olyan íze volt, mint a villanyáramnak
*****
érthetetlen külföldiek, franciák, akik alig hangyányival jobbak.
*****
akik Chesterfieldet szívtak
—
megjegyzés:
Nem Marlborót. Finom jelzés.
*****
Ízlelgették a délután 3 órai tompultságot, a
*****
Ő felfogta az általános működési elveket, későn ugyan, de mégis. Az iskola úgy működött, mint egy rendezőpályaudvar. Voltak, akik hamar kikerültek onnan, azok, akiket kétkezi, rosszul fizetett vagy lenézett munkákra szántak.
*****
Mások, a korcsoport mintegy 80 százaléka eljutott az érettségiig, m
*****
ilyen-olyan frusztrált sorsokat vetítettek előre, mint
*****
Ők tehát a túlképzett és alulfoglalkoztatott polgárok megkeseredett tömegét gyarapítják majd, akik mindent felfogtak és semmit sem tehettek. Csalódottak lesznek, dühösek, fokozatosan feladják a vágyaikat, aztán pótcselekvésekhez folyamodnak, például borospincét nyitnak, vagy áttérnek valamelyik keleti vallásra.
*****
Felnőttnek lenni annyit tett, hogy pontosan tudjuk, más erők is léteznek, mint a lángoló szerelem meg az összes szarság,
*****
Párizs persze még mindig megőrizte csokoládés apácafánk külsejét gömbölyded, kupolás épületeivel, szertelen, degeszre tömött, hivalkodóan gazdag oldalával – legalábbis a belső kerületekben.
*****
milyen szerencse, hogy Európában még okozhatsz csalódást azoknak, akik szeretnek.
*****
Lefojtott, érzéstelenített életet élt, amelyen nem sokat töprengett.
*****
kizárólag azért, hogy mutassák a szélirányt.
*****
A ma ugyanolyan volt, mint a tegnap vagy a holnap.
*****
Ha csak ránézett az ember, máris kicsit olyan volt, mintha szeretkezne.
*****
A varázslat teljesen elenyészett. Levágatta a haját, a karja megereszkedett, az arca besüppedt. Nem is beszélve a melléről. A férfi örült. Hélène-ből kivették a gyújtószerkezetet.
És ha meggondoljuk, hogy még az ötvenet sem töltötték be.
*****
A tiszta égbolt még mindig a tó felszínén tükröződött, de a fény már pánikszerűen visszavonult,
*****
ezek a nevetséges összegek nem csupán a kezdet, hanem ennyi a tisztességes emberek utazósebess
*****
a lány eltűnt vajúdás közben. Azóta mindössze huszonkét évesen maga volt a lemondás és a gyengédség ereje, a lankadatlan vérzés, túlcsorduló tej, könny, szeretet és törődés.
*****
Azóta mindössze huszonkét évesen maga volt a lemondás és a gyengédség ereje, a lankadatlan vérzés, túlcsorduló tej, könny, szeretet és törődés. Sz
*****
. A kukta hamarosan delet fütyült.
*****
Végül is a részegek, a bolondok, a szentek, valamennyi a természetnek ugyanahhoz a rendjéhez tartozott.
*****
A vágynak nemzedékről nemzedékre ugyanazt a félszegséget kellett leküzdenie. Mégis ciki, hogy az embernek fogalma sincs, hogy fogjon hozzá.
*****
Nyers csók volt, az utolsó esélyé. A
*****
amelyek után molyrágta emlékek maradtak,
*****
az élet rövid, és mind a gödörben végezzük. Akkor inkább élvezzük ki.
*****
Ez a lány csupa apró részlet. Közben tény
*****
A puncija valóságos fürdő. Azt mondta neki, gyere, azt mondta neki, élvezz el. Mondott más szavakat is, olyanokat, mint a pofon

---