Hangyás vagyok

Vannak napok, amikor az ember már abból is jelet olvas ki, hogy pár perc alatt hangyák lepik el a ruháját. Munka, szállás, tervek és lemondások között néha csak egyetlen mondat marad kapaszkodónak: minden nap megtenni mindent az adott napért.

---

Avignon, 2026. 06. 15. – hétfő.

Ez már ténykérdés. Szabad levegőn, akárhova ülök le, néhány percen belül biztosan lesz néhány hangya a ruhámon.

Nem tudom, lesz-e munkám a közeljövőben. Már minden eshetőségre vannak ötleteim és terveim. Nehéz lesz, sok, sőt még több lemondás fog következni. Van néhány hosszú távú tervem, amiket végig akarok vinni, ezeknek komoly ára lesz.

Nem mehetek majd kedvem szerint minden nap strandra vagy koncertre.

Dolgozni kell, és tenni magamért minden nap. Ha nem lesz munkám, akkor több lesz a szabadidőm. Többet tudok tenni önmagamért.

Sosem voltam a nagy elhatározások embere. Még kevésbé az, aki kitartóan végigvisz dolgokat. Emiatt most sem szeretnék nagy ígéreteket tenni. Talán csak a szokásost: minden nap mindent megtenni az adott nap érdekében!

Albérletet szerezni szinte lehetetlen. El is engedem a kérdést, azzal a feljegyzéssel, hogy valahogy szereznem kell egy, a magyar lakcímkártyával egyenértékű dokumentumot; ez az alapja mindennek.

Addig is: munkahely-keresés szállással.

Néhány éves távlatból nézve tök mindegy, hogy a következő három hónapban van-e állásom; olyan nagymértékben kell spórolnom, hogy a fizetésemhez nem nyúlhatok hozzá, egy centet sem lenne szabad elköltenem. Ennélfogva a nyolcórás munka után így is, úgy is csak tanulni fogok és olvasni. A nyolc munkaórában vagy fizikai munkám lesz, vagy önfejlesztést csinálok.

Most, hogy van egy-két tervem, és vannak lehetőségeim, most már picit megnyugodhatnék.

…