Lelakatolt gondolatok

Két év, nyolc lakat, és néhány álomszerű napkelte – elveszett rollerek, megálmodott derekak és egy budapesti tömeg csendes üzenete egy történetbe sűrítve.

---

• Maussane, 2025. június 29., vasárnap

Két elektromos roller, egy elektromos bringa, nyolc darab biciklizár.
Ez az elmúlt két év és egy hónap mérlege.

Két rollert elloptak. Montpellier belvárosában levágták a lakatot ugyan, ám a rollert az mentette meg, hogy a mozgásérzékelő elkezdett szirénázni. Csütörtök este két lakattal zártam le a bringát; a kisebbiket kettévágták, az erősebbet nem tudták elvágni, csak a zárat tették tönkre.

Kellene kötnöm egy biztosítást lopásra.

Nem tudom, van-e olyan hosszú alsónadrágom, mint amilyen méretű forrónadrágban a nagy főnök lánya átjött utánam a szomszéd faluba, segíteni olívát ültetni. Tudja és látja, ahogy minden alkalommal tátva marad a szám, ha megjelenik. Vajon azt is tudja, hogy ezek után még hány napig álmodom a karcsú derekával? (Ez a nadrág is már több napja lebeg a szemem előtt.)

Voltam Marseille-ben, próbanapon. Nagyon szép környéken, egy nem rossz konyhában. A gond, hogy ő sem akarja megadni az állandó szerződést; így nem jobb az új ajánlata, mint a mostani, csak más. Most mi legyen?

Azért azok a napkelték Calanque felett! (Amiket a hétvégén láttam.) Posztert kíván minden egyes élvezet. Élvezet minden egyes karcsapás a fenyvesekkel borított hegyek között.

A tudta nélkül ide másolom Szandra haverom egy (a környezetből kiragadott) mondatát a budapesti Pride felvonulásról. Ez az a felvonulás, amit a diktátor betiltott, ennek ellenére közel háromszázezer ember sétált békésen Budapest belvárosában:

„És a folyó nem fél.
Csak megy, saját tempójában, nem harcol, nem üvölt. Mint a tegnapi tömeg. Csak jelzi: itt vagyok, nem vagy egyedül, nem vagy hülye, nem vagy deviáns, nem kell ilyennek meg olyannak lenned…”