Írás, utazás és pecsétek az útlevélben

Gondolatok az írásról, a könyvekről és arról, mi számít valódi prioritásnak. Egy váratlan utazás Isztambulba, vízumkérdések és határhelyzetek árnyékában. Döntések, kockázatok és egy kis remény egy jobb forgatókönyvre.

---

• Kimásoltam a naplós applikációm tartalmát.

Hétfő, 2025. december 29.

18:29 – „Te is írsz könyvet?”

A rövid válaszom: igen, persze.
Viszont amíg nem adja írásba nekem valaki, hogy ebből konkrét anyagi hasznom származik, addig ez nem prioritás; addig maradok a blogoldalamnál.

Két romantikus regénynek megírtam a vázlatát, meg egy csomó szöveget hozzá.
Ha nyugdíjas leszek, befejezem őket.

Eddig egy könyvet írtam, másik hármat lefordítottam, és több mint ezerhatszáz blogcikket írtam, valamint két újságot főszerkesztőként jegyzek.

Pontosítok picit:
Az egy szem könyv címe: Biciklivel a Rhône folyó mentén.
Egy példányban készült, de elkészült – egy valódi könyv!

Izlandon vettem egy határidőnapló jellegű könyvet.
Az benne az extra, hogy minden nap ad egy utazással kapcsolatos kérdést.
Egy lap egy dátum, a lap három részre van osztva, így a könyv akár három éven keresztül használható.
Lefordítottam a kérdéseket angolról magyarra, és idén ötödször válaszolom meg őket.
Érdekes figyelni, ahogy a válaszaim évről évre változnak.

A második Philippe Geluck képregénye volt.
A mester a macskás karikatúráival lett ismert; a képek alá olyan szövegeket ír, amelyek viccesen reflektálnak a mai társadalomra.
( Bevallom, az utolsó oldalakat már rábíztam a mesterséges intelligenciára, mert addigra annyi házi feladatot kaptam a franciaórákon, hogy nem maradt felesleges időm. )
Jó kis gyakorlat volt, mert a szerző előszeretettel játszik a szavak másodlagos jelentésével.

A harmadik könyv címe: Haikuk a tenger mellől.
Strandolás közben azzal szórakoztattam magam, hogy teljes értékű fordításokat készítettem.

Középiskolában tollnoka, majd főszerkesztője voltam az iskolaújságnak.
Két lapszámban díszeleg a nevem az első sorban, majd a pályafutásom egy másik iskolában folytatódott.

Én magát az írás folyamatát élvezem; kikapcsol.

Nálam az a nehéz, hogy női fejjel gondolkodjak 🙂
Mert romantikus és olvasni szerető férfiakra nem lehet célcsoportot építeni; olyan egyszerűen nincs.

20:00 – Kalandos az élet

Most épp Isztambulba tartok.

Egyiptom olcsó.
Még úgy is, hogy nem lehet kikerülni a folyamatos lehúzást.

Az ügyintézés nehézkes, és a hivatalnokok valami perverz örömöt lelnek abban, hogy akadályozzanak egy-egy folyamatot.

Viszont a tenger gyönyörű.

Ma délután háromkor arra jutottam, hogy valószínűleg nem fogom tudni meghosszabbítani a tartózkodási engedélyemet.
(Akkor már két hete intéztem, és minden nap találtak benne valami kifogásolnivalót.)

Eszembe jutott, hogy sok Ázsiában utazó ismerős nem küzd a vízumokkal:
amikor lejár, elhagyja az országot, majd másnap visszajön, és kap egy friss pecsétet az útlevélbe.

Utánanéztem: Egyiptomban ez nem bevett gyakorlat, de semmilyen szabály nem tiltja.
A rizikót az jelenti, hogy itt tényleg szeretnek akadékoskodni a hivatalnokok és tisztek.

Szóval ha a határőr bal lábbal kel fel, akkor a 25 dolláros turista vízumdíj befizetése után is megtagadhatja bárkitől a belépést.

De jobb ötletem nincs.
Az egyiptomi szállásom márciusig ki van fizetve.

A turista vízumom január másodikán járt volna le, addig el kell hagynom az országot.
Hétfő este hat óra volt, amikor rákerestem, hogy a következő napokban melyik a legolcsóbb repülőjegy.

Hát a holnap, kedd hajnali hármas isztambuli volt az.
Gyorsan összecsomagoltam, és útnak indultam.
Kedden reggel már Isztambulban vagyok.

Nem így terveztem, de megint a Boszporusz partján fogok szilveszterezni.

Január elsejére, kora reggelre találtam egy olcsó visszarepülőjegyet.
Szóval elsején délelőtt megint kifizetem a huszonöt dolláros belépési díjat a hurghadai reptéren.
Utána pedig próbálok barátságos arcot vágni, miközben a határőr számolgatja a pecséteket az útlevelemben.

Ha beengednek az országba, akkor februárig maradok Hurghadában, aztán majd eldöntöm, mi legyen egy hónap múlva.
(Most már tudom és láttam: a bevándorlási hivatalba ügyvéddel kell érkezni.
Azt figyeltem meg, hogy aki egyedül megy, azt mind elhajtják.)

Majd kiszámolom, mikor bukok kevesebb pénzt:
ha nem használom ki a februári szállást, vagy ha ügyvéddel végigviszem a tartózkodási engedélyt.

Ha elsején délelőtt a határőr nem enged be Egyiptomba, akkor valószínűleg vissza kell fordulnom ide, Isztambulba.
Akkor bukom a két havi hurghadai szállást, meg egy helyben vett repülőjegyet.

Ki tudja, még a végén jól is elsülhet.
Lehet, hogy megint lesz egy jó szilveszterem: tenger feletti tűzijátékkal, utcabállal.

És mi van, ha az egyiptomi határőrnek jó napja van, amikor érkezem?

---

Writing, Traveling, and Passport Stamps

Thoughts about writing, books, and what truly counts as a priority. An unexpected journey to Istanbul, surrounded by visa issues and border uncertainty. Decisions, risks, and a quiet hope that things might still turn out well.

---

Écriture, voyages et tampons dans le passeport

Réflexions sur l’écriture, les livres et ce qui mérite vraiment d’être une priorité. Un départ imprévu pour Istanbul, sous l’ombre des visas et de l’incertitude aux frontières. Des décisions, des risques, et l’espoir discret que tout puisse bien se terminer.

---