2024. június 13. csütörtök. Nizza utáni munkanap. Még kissé fáradtan, de a mosolyt nem lehet lerohasztani az arcomról, és nem is kell. A kollégákkal (és a bunkó szakácsokkal) kezdjük megszokni egymást, csendben teszem a dolgomat, csinálom, amit mondanak. A délutánt átaludtam – tervezetten. Már van külön ébresztőm a szieszta idejére, de most bölcsebb a pihenés. Munka után felmegyek a várba, leülök az egyik kedvenc teraszomra. A szabad levegőn jobban esik az írás és olvasás.
