A szerelem néha egyoldalú, néha viszonzott, néha pedig csendben meghúzódik a háttérben, figyelve és csodálva. De mindig ott van benne a tisztelet, a rajongás és a vágy, hogy a másik boldog legyen, még ha csak messziről is.
„Ha egy napon a Hold a neveden szólít, ne lepődj meg, mert minden este mesélek neki rólad.” – Sahrazad al-Khalij
Az a srác, akibe ez a nő szerelmes, érzelmes lírai dalok elnyávogásától kerül szerelmes hangulatba; én, a nő bármely vállrántásától.
Úgy lenne korrekt, ha ismernéd az én teljes véleményem. Ha feleséget keresnék, akkor pont olyan nőt keresnék, mint te. Nem a tökéletest keresném, hanem téged. Téged, aki olyan gyönyörű, mintha a csábítás istennője rajzolta volna a vonalaid.
Veled kapcsolatban az első, ami eszembe jut, hogy műveltnek lenni szexi.
Emellett azt sejtem, hogy te nagyon is érzékeny lélek vagy, de próbálod ezt titkolni a világ előtt.
Én kevésnek tartom magam ahhoz, hogy udvaroljak neked. Miért? Mert épp azt, amit feltételezek rólad, nem tudom viszonozni. Szóval szerintem, te kiváló beszélgetőpartner vagy – és az én értékrendemben ez fontos dolog. De sajnos, jelen pillanatban, én csak magyar nyelven vagyok kiváló beszélgetőpartner.
Szóval, azt szeretném, hogy tudd, a világ legcsodálatosabb dolga, amikor úgy ébredek, hogy még veled álmodom.
Ennek ellenére nem fogok csinálni semmit, mert szorongok a nyelvismeret és a helyi kultúra hiánya miatt (egyelőre).
Tehát: van egy férfi, akiben bármikor megbízhatsz, aki a rajongód, és egyúttal minden körülmények között klasszikus úriember módjára kíván viselkedni veled.
