Sally Rooney: Intermezzo

Egy gyász köré szerveződő történet, ahol a szerelmi szálak legalább annyira kuszák, mint az önmagukkal vívott harcok. Sally Rooney ezúttal is pontosan, hűvös élességgel ír az emberi kapcsolatokról, csak most letisztultabban és könnyebben követhetően. Nyári olvasmánynak sem utolsó, még akkor sem, ha közben nagyon mélyre visz.

---

Ez a könyv olyan, mint egy Rooney-könyv, csak letisztultabb. A cselekmény könnyebben követhető. A szerelmi szálak (többes számban) nem szokványosak. Ez egy csodálatos nyári olvasmány!

Kedd, 2026.04.06.

Cselekmény?

Az édesapa temetésétől indulunk.

A harminckét éves fiútestvér ügyvéd, van egy (talán) huszonegy éves barátnője, aki időnként nála lakik; és van egy harminckét éves nem-barátnője, aki néha az első, néha a második számú párkapcsolata; szóval mindenki szerelmes mindenkibe.

A testvéröccs huszonkét éves; sakkozik; jelleme látszólag ellentétes a bátyjáéval: befelé forduló, higgadt, összeszedett, lojális; a temetés utáni hetekben ismerkedik meg egy (kb.) harmincnégy éves elvált nővel.

Végigkövetjük a párkapcsolati játszmákat, a munkahelyi problémákat, a lelki vívódásokat, az idegösszeomlásokat.

Szereplők?

Péter az idősebb testvér, sikeres ügyvéd a fővárosban, emellett az egyetemen tanít; esténként alkoholhoz, éjszakánként nyugtatóhoz nyúl; lelkileg az összeomlás két partján táncol; nehéz a gyásza.
Plusz jön a dilemma: választani két nő közül; pedig a partnerek megadják a választ, ami eléggé szélsőséges, de az érvelésük, leírva, logikus: jó lesz ez hármasban is.
Tök jó férfiszempontból olvasni, de attól, hogy érthetővé válik, attól még ez a pasas szórakozik a nők érzéseivel.
Az idősebb barátnő gyerekkora óta ismeri Petert.
A fiatalabb lány egy kicsit felelőtlenebb, épp félbehagyta az iskoláit; se pénze, se munkája; kevesen fognak velem egyetérteni, de nekem mégis ő a bölcs karakter; talán ő beszél a legkevesebbet: ő az, aki leginkább képes külső szempontból szemlélni; képes, tudatos, tűpontos visszajelzéseket adni akkor, amikor kell.

Ivannak is nehezére esik a gyászfeldolgozás.
Ő mindvégig az apjával élt. Most épp a sakkozói teljesítménye is megtorpant, mert amúgy a versenyekből él.
Talán még sosem volt igazi barátnője; a kutyája a legfontosabb számára – eddig.
Aztán az egyik sakkeseményen megismerkedik egy igencsak vonzó nővel,
aki még szenved egy korábbi bántalmazó házasság utóhatásaitól.

Bonyodalom?
Nagy dilemma felvállalni a korkülönbséget; sokkal könnyebb inkább a testvér kapcsolatára mutogatni.

Mit fog szólni az a kisváros, ahol az idősebb nő lakik, ha megjelenik egy új kapcsolattal?

Kezdjük ott, hogy elfogadni önmagam eleve nehéz; megbékélni a világgal még nehezebb…

Közben pénz kell a mindennapi élethez. Mi legyen az örökölt házzal?

Ebben a könyvben nincsenek meglepő fordulatok; viszont mindent elmondó leírásokból annál több.

Miért tetszik?

Mert nagyon pontosan, néha tárgyilagosan fogalmaz. Nincs benne semmi felesleges fecsegés.

Fejezetenként váltogatja a nézőpontot.
Van egy esemény, amit bemutat pl. Ivan gondolatain keresztül, az ő magatartását követi az olvasó.
Majd a következő fejezetben visszatér ugyanehhez az eseményhez, elmondja ugyanazt Peter szemszögéből.

Ezek nem elbeszélések.
Néha kívülről nézzük, mit csinál a főszereplő, máskor azt olvassuk, ahogy valakivel beszélget.
Néha a barátnők szemüvegét is felvesszük.

Nekem ez adta az erejét, a nézőpontváltogatások.