Alessandro Baricco: Selyem
Van néhány rövid regény, amelyben több szépség, vágy és bölcsesség fér el, mint másutt több száz oldalon. A Selyem nekem ilyen: romantikus, finoman érzéki, utazós és közben meglepően szellemes történet. Provence, Egyiptom és Japán csak még ellenállhatatlanabbá teszik.
Kedd, 2026.04.06.
Melyik polcra tegyem ezt a művet? Van benne romantika, kaland, utazás, finom erotika, jó sok szellemesség, még több bölcs mondat, és olyan helyszínek, amelyeket külön-külön is imádok: Provence, Egyiptom, Japán.
Abszolút kedvencem ez a rövid mű.
Cselekmény?
Az alaphelyszín egy Nîmes környéki francia városka, akik selyemszövésből élnek. Hervé feladata, hogy évente elutazzon, eleinte Egyiptomba, később Japánba, selyemhernyó-petéket vásárolni. A Szuezi-csatorna előtt, az akkor szinte teljesen zárt Japánban ez egy kockázatos művelet.
Bonyodalom?
Az álmoskönyv szerint sem jelent jót, ha valaki lefekszik az üzletfele asszonyával. Itt konkrétan egy japán előkelőség, európai arcvonásokkal rendelkező fiatal Nőjéről van szó; szándékosan ezt a szót használom, mert abban a kontextusban ez inkább birtokviszony, mint szerelmi házasság. A szerelmi házasság az otthon várja Hervé-t minden év tavaszán.
Megoldás?
A tudományok fejlődésével ezek az éves utazások szükségtelenné válnak. Hervé ezt tudomásul is veszi, látszólag jól kezeli a helyzetet, csak hát épp azzal az asszonnyal lakik egy ágyban, aki a világon a legjobban ismeri őt.
Miért az egyik legjobb olvasmányélményem?
Mert egyszerre szerelmes, szellemes, izgalmas, szenvedélyes.
Mert ez egy igazán rövid, könnyen fogyasztható történet.
Idézetek a könyvből: Selyem
„A lavilledieu-i selyemgyártók úriemberek voltak – ki többé, ki kevésbé –, és soha nem fordult volna meg a fejükben, hogy Hazájukban bűntényre vetemedjenek. Ám hogy ezt a világ másik felén tegyék, fölöttébb ésszerűnek vélték.”
„Eszébe jutott, hogy valahol olvasta, szeretőjük hűségét nem ékszerekkel, hanem válogatottan szép madarakkal szokták jutalmazni a keleti férfiak.”
„A madárházat figyelte, egymás után megnézte a nyitott ajtókat.
– Visszajönnek. Mindig nehéz ellenállni a visszatérés kísértésének, nemde?”
„Majd rövid idő múlva:
Különös fájdalom.
Halkan.
Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.”
„Annyira feloldódott az idő, hogy alig lehetett ráismerni.”
„Utazásaikat nem szorították időpontok és tervek közé. Mindenen elcsodálkoztak: titokban a boldogságukon is. Amikor csöndre vágytak, hazamentek Lavilledieu-be. Ha megkérdezik, Hervé Joncour azt feleli, mindig így fognak élni, örökké. Azok az emberek élnek ilyen zavartalan békességben, akik a helyükön érzik magukat. Időnként, szeles napokon, lement a park végébe…”
„Látogatóinak mesélt utazásairól. Ahogy hallgatták a lavilledieu-iek, megismerték a világot, s a gyerekek fölfedezték, mi is az a csoda.”
