Sanary-sur-Mer
A fények miatt imádom: pasztell házak, türkiz tenger, élénk növények. Az adventi díszkivilágítás mese helyszínné varázsolja a várost; ami gazdag kulturális és természeti örökséggel büszkélkedhet: a neoromán St. Nazaire templom, a panorámás Golgota út és a környező hegyek gyönyörű látképe mind felejthetetlen élményt nyújtanak. Fedezd fel te is Provence varázsát!
Hol vagyunk?
Franciaország déli tengerpartján, Marseille és Toulon között. Ez, egy hegyek közé rejtett egykori természetes halászkikötő, tehát egy hegyekkel közrefogott pici öböl partján vagyunk. Jöhetsz ide a tengerparti autópályán; sok lehet a turista, szerintem még a városszéli parkolókba tedd le a kocsit és inkább gyalogolj tizenöt percet. Jöhetsz a Marseille-i vonattal is. Láttam városon belüli helyi járatokat, például a vasút és a belváros között; a város környéki buszokra nem kerestem rá, de biztos vannak. Szerintem a Marseille-ből induló negyven perces vonatút a legpraktikusabb választás. Nyilván, az igazi spílerek egyszerűen be hajóznak a városba.
Törilecke
Kevés hivatalos információt találtam, ezért inkább pár sablonos mondattal adok egy áttekintést. A területet már a római korban is lakták. Majd a környék uralkodói voltak a spanyolok az olaszok, a gallok, a franciák. Ám, ha megkérdezném a helyi vének tanácsát valószínűleg csak annyit mondanának, hogy ők provanszál emberek, akik évszázadokon keresztül a halászatból éltek, ma pedig a provanszál gyökereknek és a halászatnak emléket állítva csalogatják szép sikerekkel a turistákat.
Mit ajánlanak a turista kiadványok?
Tour de Sanary.
Azért nem fogom mondani, hogy a kikötőben van, mert minden lényeges látnivaló a kikötőben van. Egykoron védelmi célokat szolgáló – szerintem inkább egy nagyra nőtt bástyában, ma régészeti bemutató van. Ez azért lehet érdekes, mert itt nem az van, hogy találtak kapálás közben néhány cserépdarabot, amik idősebbek, mint az ember emlékezett; itt a víz alól felhozott dolgokat mutatnak. Jah, és mivel magaslati pont, szép kilátópont is egyben. Jelenleg ingyenes a belépés.
Azért az árakkal vigyázzunk ebben a városban is, mert errefelé sem a csóró utazóra számítanak, bár egy leleményes hátizsákos vándor feltalálja magát a természetes parton, a szupermarketekben, a környékbeli falvak szállásain.
Piacok
A parti sétányon minden napra Jut egy kirakodóvásár. Magam is azt ajánlom, tekintsük rájuk úgy mint egy élő – néprajzi múzeumra.
Szűk utcák.
Számomra már szokássá váló kép, ami továbbra is lenyűgöz: sikátorok, változatos pasztell színű falak, néhol freskók, Jellegzetes padlótól plafonig érő ablakok, szökőkutak árnyas fákkal. Persze ezeket mára tele zsúfolták szolgáltatásokkal, boltokkal, de még így is romantikus az egész.
St. Nazaire templom.
Mint később kiderült, nincs kétszáz éves ez a pici templom, ami elsőre azt a benyomást keltette, mintha egy szépen felújított román templomban lennék, amibe gótikus rózsa ablakokat oltottak. Nem is jártam messze az igazságtól: ez egy neoromán templom. Amúgy az épület méretéhez képest valóban látványos az orgona, de ezt az ember azért nem veszi észre, mert leköti a figyelmét a sok és jó minőségű freskó.
Golgota út.
Nekem, tíz perc séta volt. Ez egy panoráma ösvény ami a kikötőből indulva felmegy a hegyre. Páratlan látvány a kényelmes lépcsőfokokon. Nagyon szépek a paloták töveikben virágzó tarka kertek.
Notre Dame de Pitié kápolna,
ami már közel ötszáz éves, a golgota kereszt út tetején. Láttam benne – sok más mellett – egy szép betlehemi oltárt is. Fontos hely ez a halászoknak is. Például, mert információ forrás volt a hajózás közben; köszönhetően az itt élő remetéknek, akiket a tenger figyelésével bíztak meg.
Kikötő és hajói.
Itt olyan kis hajók vannak, amik ma már történelmi emlékek. Van ami több, mint száz éves.
Le Masif de Gros Crueau
Mint már mondtam, hegyek vannak a városka körül, van amelyik négyszáz huszonkilenc méter magas. Talán azzal sem mondok meglepőt, hogy van a tetején egy erőd. Elsősorban nem azért ajánlom ezeket az akár húsz kilométeres túrákat, mert egy egyedi rálátást ad a tengerre és a völgyekre (bàr, naga a làtkép is olyan wow élmény, hogy pàr pillanatig azt sem fogod tudni miért àll a lélegzeted), hanem, mert tarka a növény világ.
Városi kertek.
Például, van egy cuki pihenőhely a parti sétány mellett: az egykori mosóházat ismét feltöltötték vízzel, aminek a vize tova folyik egy szökőkútba. Emellett is még jó néhány, pici kertet látni az amúgy nem túl magas házak közé ékelődve.
A strandok,
amik épp olyan gyönyörűek mint bármely Provence-i part. A víz, a türkiz és a kék minden árnyalatában játszik, amiket gyakorta hegyek falai fognak közre, amiket zöld fenyő erdőkkel takar be az ég. A családiasabb, homokos partok, inkább a szomszéd faluban – séta tàvolsàgon belül vannak.
Én mit néztem meg?
Először is nyilván a partot. A strandok nem a városban vannak, hanem alig egy kilométerre. A pici kikötőnek tényleg kicsit olyan hangulata van, mintha múzeumban járnék. Többségük fából készült vitorlás és mind pici, még a tíz métert sem eszik el.
Naplemente után egy mese világgá válik az egész, a parti sétánnyal együtt. Köszönhetően a jól szervezett fény dekorációknak.
Igazából megint csak a szokásos: árnyas fák, szökőkutak, szobrok, kertek, játszóterek , rengeteg vendéglőssel. Csakhogy, megint itt van ez a nehezen megfogható dolog, a hangulat. A tudatos, generációk felett ívelő várostervezés olyan szépen rakta egymás mellé az építményeket, hogy tényleg azon gondolkoztam, hogy szerintem a Paradicsom is egy ilyen hely lehet, csak ott remélem, lehet fizetés nélkül távozni, mert itt leginkább csak pénz nélkül lehet. Például egy pohár forralt borért öt eurót kérnek.
Érdemes picit messzebbre is sétálni, mint a szűk bevásárló utcák, mert úgy tűnik a helyiek nagyon tudnak kirakatot rendezni. Amúgy a mozi épülete is egészen egyedi.
A bevásárló utcákban azért is érdemes még figyelni minden kirakatot épületet, mert az üresen álló üzletekben és néhány intézményben karácsonyi kiállítást rendeztek be. Ezeket úgy kell elképzelni, mint valami egészen nagyra nőtt betlehemi jászolokat, a helyi szokásokat figyelembe véve.
Provence-ban szokás, hogy betlehemi oltár az valójában inkább egy néprajzi kiállítás, ami épp egy december huszonnegyedikei napot mutat be. Látványosak, élethűek, egyediek, néha olyan, mintha egy panoptikumban járnék.
A karácsonyi fény dekorációkat szerintem Velencéről másolták és nagyon jól áll a helynek a sok fejünk felett lógó fényfüzér.
Miért jövök vissza?
Például a színek szeretete miatt. A házak pasztell színe, és a növényzet élénk színe miatt és itt van a már a Calanque-ban megismert tenger, amely türkiz és mély kék színekben hullámzik.
Ez egy nagyon romantikus hely!
Maga a város is a fények kavalkádjával hirdeti magát. Tényleg, egy másik világba csöppenünk, amikor bekapcsolnak a sétányok, szobrok díszkivilágításai
Sanary-sur-Mer, 2024. 12. 07.
Zárógondolatok
Sanary-sur-Mer nemcsak a természet szerelmeseinek, hanem a kultúra, történelem és gasztronómia iránt érdeklődőknek is tökéletes úti cél. A pasztellszínű falak, a romantikus kikötő és a mesebeli adventi fények mindenkit elvarázsolnak. Ez a kisváros Provence esszenciáját kínálja – fedezd fel te is!
