események,  naplóm

Színes csütörtök Avignonban

Az avignoni csütörtököm tizenegy után indult, de szenvedéllyel ért véget – szó szerint. Tangó, színház, retrozene, és egy hajnalig tartó tánc: egy napba sűrítve mindaz, amit az élet színpadáról a legjobban szeretek.


  • Avignon, 2025. július 17., csütörtök.

A tervezett korai kelésből végül az lett, hogy tizenegy óra harminckor indultam útnak.
Ugyanis szerda éjjel egy kolumbiai énekesnő fantasztikus DJ szettjét hallgattam – minekután elaludtam.

A terv az volt, hogy két napot töltök a színházi fesztiválon,
de a tervek nálam olyanok, mint az égen a bárányfelhők.

Három előadás egy nap alatt, és egy negyedik jegy péntekre – mert a Molière-darab csütörtökre már teltházas volt.

20240725_030045

Jól választottam előadásokat:
A hajón kellemes dalokat hallgattam.
Láttam egy Spice Girls-ihletésű retro-zenés produkciót.
Este pedig egy szenzációs argentin tangót.

A tangó nálam amúgy is a szenvedély szinonimája – de ahogy ők táncoltak…
Hármasával!
Minden egyes zene alatt egy-egy szerelmi háromszög történetét táncolták el.

Igen, a tánccal történeteket lehet elmesélni, mégpedig olyan nyelven, amit mindenki egyformán ért.
Ezért is választottam zenés darabokat, mert azok nyelvét könnyebb megértenem.

Olyannyira a hatások alá kerültem, hogy úgy jöttem ki a színházból:
táncolni akarok. Most azonnal.

Így is lett.
Van egy szabadtéri koncerthelyszín, ami ingyenes a törzsvásárlói kártyámmal.

Valami olyan elektronikus zenére számítottam, ami nekem már túl modern.
Nem jött be az elképzelés – tetszett a zene is, a hangulat is.

Egy koncert végére érkeztem:
elektronikus zenei alapokat használtak,
de volt a színpadon nagybőgő, hegedű és tangóharmonika is,
az egyik csaj pedig rap betéteket adott hozzá.

Az utánuk következő DJ szettben egyszerre két nő keverte a lemezeket.
Jól lehetett rájuk táncolni, meg ugrálni is – olyannyira, hogy fogalmam sincs, melyik ütemnél és hová repült a napszemüveg a fejem tetejéről.

Találtam néhány feljegyzést a telefonomban, amiket a buli után, a folyóparti séta alatt véstem fel:

„De hát olyan szép színes a világ!”
Akárcsak az ingem: kék alapon piros virágok, tigrisekkel.

„Az a jó a női lemezlovasokban, hogy rengeteg nő van a helyszínen.” 🙂

„Képes voltam embereknek odaköszönni! Ez nem a cél – de nem érzem magam szarnak.”
Fontos, hogy minden apró eredményt megünnepeljünk – a maga módján.
Nem jár mindenért vastaps,
de a nap végén jogom van azt mondani a tükörnek: elismerésem.
Vagyis az én esetemben: a víztükörnek.
Mert a fenti feljegyzést a híd közepén írtam. (A másik oldalon volt a toalett.)

Szóval csütörtök reggel óta nem láttam tükröt.
Az imént is csak azért csináltam szelfit, hogy megnézzem, épp merre viszi a hajamat a szél.

Küldök neked levelet 👋 a kézírásommal

Napról napra, kézzel írt levél.

Nem spammelünk!
További információért olvassa el adatvédelmi szabályzatunkat .