Úton a karneválra

Egy elgurult jogsi, egy hajnali busz, és egy éjszaka szállás nélkül a Riviérán – úton a karneválra, miközben a főnök váratlanul beállítana.
Nizzáig és tovább: fesztivál, virágok, citromok, és egy hátizsáknyi szabadság a tavasz első napsütésében.

---

Les-Baux-de-Provence, 2025. március 01. szombat, 05:59
Tegnap rendeltem magamnak egy új bankkártyát, mivel az előző hétvégétől már nem találom a pénztárcámat, benne a jogsimmal. Most pedig a hátitáska rejtek zsebében éppen készültem eldugni a személyi igazolványomat egy másik bankkártyával, amikor is kihúztam belőle, a rejtekhelyéről, a jogosítványomat és a már letiltott bankkártyámat. Fasza.

06:04
A szobám ajtaját nem zártam kulcsra, mert tudom, hogy most érkezik a tulajdonos, és mindig van egy ilyen mániája, hogy szeretne köszönni és bekukkantani a szobába. Nekem ez nem gáz, nincs titkom. Amúgy a birtok üres, a kapun pedig nem tud senki bejönni; három méter magas a kőkerítés, úgyhogy nem félek attól, hogy bántják a cuccomat. Legyen meg az öröme a tulajdonosnak, nem zárom kulcsra. Tehát, ha bekopog hozzám, hogy jelezze, megérkezett, akkor be tud menni a szobámba – ha akar –, és meg tudja nézni; ezen ne múljék semmi.
Megint eljátszotta, hogy nem szólt, hogy jön, de nyilván szeretné, ha itt lennék, mert hiszen a munkaszerződésemet még mindig nem küldte el. Gondolom, személyesen szerette volna megbeszélni ezen a hétvégén, de nem szólt előre. Én pedig nem fogom átírni a terveimet, ha nem szólt előre, hogy beszélne velem. Hivatalosan nem tudok semmit, de más forrásból megtudtam, hogy érkezik. Épp ezt kértem tőle február elején is, hogy beszéljünk előre, hogy tudjak vele tervezni.
Ne játsszuk azt, amit tavaly, hogy csak két-három nappal előre közli, hogy mi a terve a hétvégén, de akkorra én már megvettem jegyeket vagy valami foglalást, amit le kell mondanom miatta, és pénzt vesztek.
Nem. Én most elmegyek, úgyhogy majd délután vagy napközben írok neki egy üzenetet, hogy nagyon sajnálom, hogy megint szépen kerüljük egymást.
Valójában úgysem ő a főnök, hanem ugye van a hotelben egy igazgató, meg a takarítók főnöke, és a takarítók főnöke gyakorolja a tényleges hatalmat.
Talán másodlagos kérdés, hogy ki a valódi vezető, az a lényeg, hogy az én munkám legyen rendben.
Megpróbálom kiharcolni a normális beosztást; ha nem sikerül, akkor majd májustól keresek egy másik állást. Én reménykedem, hogy itt tudok maradni.
De ha nem jön össze, akkor ilyen állást találok máshol is.
Máshol más lesz a probléma; itt se volt rossz, de máshol is vannak még ilyen közepesen normális állások.

06:05
Fél hétkor indul velem a busz. Húsz perc sétára vagyok a buszmegállótól. Átszállok egyszer Salon-de-Provence-ban, majd Aix városában, ahonnan majd háromórás utazással érem el Nizza külvárosát.
Szállást nem foglaltam, nem terveztem. Remélem, hogy átbulizom az éjszakát.
Úgy számolom, húsz Celsius-fok lesz és napsütés. Majd délelőtt alszom a parton – vagy nem. Egyszerűen nem fér bele a költségvetésbe egy szállás a francia Riviérán.
Szerettem volna megnézni az előző héten a mimózavirág-fesztivált – az is a Riviérán van –, de maga a szállás, meg az útiköltség is vállalhatatlan számomra. Kétszáz kilométeres távról van szó.
Nizza is csak úgy jön ki anyagilag, hogy nem foglaltam szállást, és nem három óra alatt fogunk megérkezni, hanem hat órakor indulok, és délben érkezem.

Három és fél programpont két nap alatt: nizzai virágfelvonulás, a karnevál záró műsora, holnap pedig a mentoni citromfesztivál; a két helyszín között pedig keresztülhajtok Monacón.

06:14
Hát, melegem van; Rajtam egy derékmelegítő, egy pulóver, egy télikabát.

Tegnap, 06:28
Mennyire beszivárog a mindennapi gondolataim közé a világ politikája. Miközben sétálok, azon gondolkodom, hogy tíz-tizenöt éven belül lesz egy olyan pont, amikor nem lesz áram, vagy nem lesz internet; ezt vagy mi magunk fogjuk lekapcsolni, vagy mások.
Hogy ez egy napig tart, vagy egy évig, vagy egy hónapig, vagy egy hétig – én azt nem tudom, nem vagyok jós.
Viszont arra akartam következtetni ebből, hogy hasznos tudása van annak, aki tud offline környezetben is élni.
Szerencsém van, én tudok így élni.

Aureille, 07:04
Gyönyörűek ezek a kis provanszál falvak.

Aix-en-Provence, 09:25
Az előző buszon átvedlettem egy szál pulóverre. Ebben a városban még ez is túl vastagnak számít. Ide akarok költözni.

Nizza, 12:53
Farsangolok egy szál pólóban…

Nizza, Angol sétány, 13:04
A sorban állás kezdete.
Azért van látótávolságon belül a fesztivál helyszíne, mert a parton két-három kilométerre is ellátni.
Okulva a tavalyi hosszú tumultusból, előbb érkeztem. A szervezők is levonták a magukét: szóltak előre mindenkinek, hogy két órát fognak sorban állni.
Amúgy a délelőtti buszozással nem volt gond. Átszálltam Salon-ban, majd Aix-en a távolsági járatra.
A távolságin nem csak kicsit volt meleg. Felszálltam télikabátban, sállal, sapkával; leszálltam egy szál pólóban.
A tizennyolc fokos városi levegő nem is igényelte, hogy egy kardigánnál többet magamra vegyek – délben, amikor beértünk a nizzai repülőtéri buszpályaudvarra.

Már a buszon kitaláltam, hogy nem fogom bevinni a karneválra a nagy táskámat. Egyrészt kényelmetlen táncolni vele, másrészt macera a beléptetésnél.
A franciáknál már megszokott, hogy minden nagyobb rendezvényen reptéri átvilágítás zajlik, de mivel ez itt nem egy állandó helyszín, ezért nincs meg a teljes infrastruktúra.
Tavaly például a szegény kis katonának (igen, a katonák is jelen vannak) öt percébe telt, mire végigtapogatott mindent a táskámban.
Nizzában már volt terrormerénylet – ha mások nem is, a védelmi szervek még emlékeznek rá.

Szóval délben futott be a busz, a reptér környéki vasútállomás mellé.
Gyorsan, a következő vonattal átvágtáztam a belvárosi főpályaudvarra, mert azt írta a net, ott van csomagmegőrző.
Találtam egy plakátot egy honlap címmel, ami egy környéki hotel recepciójára irányított.
Kissé aggódom, remélem, meglesz a táskám, egyben, sértetlenül.

13:30
Még száz méter sorban állás, és jöhet a beléptetési procedúra.
(Az elmúlt fél órában már ötszáz métert lesétáltunk a strand feletti sétányon.)
Lehet, felelőtlen voltam, mert erős parti szél van; és csak egy sálat meg egy kardigánt hoztam magammal, de ahogy magamat ismerem, úgyis sokat fogok mozogni.
Amúgy többnyire süt a nap – két elrohanó felhő között.
Már az utcán is zenélnek, táncolnak az emberek.

13:55
Sikerült, bejutottam.
Itt most sokkal több ember van, mint tavaly.
Van még harmincöt perc a kihirdetett kezdési időpontig – addig keresek egy csinos kis álló helyet.