A zárónap – ami nem az utolsó nap

Ahogy megindul az olívaszüret, a hotel is lassan zárómódba vált: kevesebb eső, gyengébb termés, korábban érő bogyók. A vendégek olívát szednek, flamencóra vacsoráznak, és azt hiszik, ez csak egy hangulatos program – miközben nekünk ez egy szezon végi leltár a klímaváltozásról. Zárónap ez a naptár szerint, de valójában inkább átmenet a következő fejezet felé.

---

Les Baux, 2025.11.01.

A falvak között járva már minden farmon láttam, hogy elindult az olívaszüret.
Tegnap és tegnapelőtt kezdték a ragyogó időben.
Idén mindenki gyorsan végez, nem volt jó termés.
Három éve még, négyszer fordultunk a furgonnal, tavaly kétszer, idén egy fuvar is elég lesz – panaszkodik Daniel úr. Itt, a hotel birtokán évről évre kevesebb az eső és nagyobb a meleg. A kevesebb csapadék miatt kevesebb a termés, a meleg miatt előbb érik.
Emlékszem, három éve november végén, a barcelonai nyaralásom után szüreteltünk – sötétzöld, lila, fekete terméseket; tavaly november nyolcadikán kezdtük, most meg csak azért vártunk november elsejéig, mert a mai napra hirdették meg a vendégeknek a programot.

Minden évben, a hotel utolsó hétvégéjén csinálnak egy olívanapot; a konyha olívás ételeket készít, dél után részt vehetnek az olívaszüretben (zseniális és aljas üzleti fogás). A vendégek szedik le helyettünk az olívát, a termés itt marad, a vendég fizet azért, hogy segíthet, és még örül is neki. Az esti vacsorához pedig flamencogitárost és egy táncost is hívnak. Amúgy még mindig pókhálós az egész város. A tegnapi Halloween nap után ma is jó pár gyerekcsoportba belefutottam.

---

Closing Day – That Isn’t the Last Day

When the olive harvest starts, the hotel quietly slips into closing mode: less rain, weaker yields, olives ripening earlier every year. Guests pick olives, dine to flamenco music and think they’re just enjoying a charming themed day – while for us it’s a season-end inventory of what the climate is doing. On paper it’s the closing day, but in reality it feels more like a doorway into the next chapter.

Driving between the villages, I could already see on every farm that the olive harvest had begun. They started yesterday and the day before, in the glorious weather. This year everyone will finish quickly; the crop is poor. Three years ago we did four trips with the van, last year two, this year a single load will be enough – as Mr Daniel complains. Here on the hotel estate there’s less rain and more heat with every passing year. Less rainfall means less fruit, more heat means earlier ripening. I remember three years ago we harvested at the end of November, after my holiday in Barcelona – dark green, purple and black olives; last year we started on the eighth of November, and this time we only waited until the first of November because that’s the date they had advertised to the guests.

Every year, on the hotel’s last weekend, they organise an Olive Day: the kitchen prepares olive-based dishes, and in the afternoon guests can take part in the harvest (a brilliant and slightly evil business idea). The guests pick the olives for us, the crop stays here, the guest pays for the privilege of helping, and is happy about it. For the evening meal they invite a flamenco guitarist and a dancer. Meanwhile the whole town is still covered in fake cobwebs. After yesterday’s Halloween I kept running into groups of children again today.

Les Baux, 01/11/2025

---

Le jour de clôture – qui n’est pas le dernier

Quand la récolte des olives commence, l’hôtel passe doucement en mode fermeture : moins de pluie, des récoltes plus faibles, des olives qui mûrissent chaque année un peu plus tôt. Les clients cueillent les olives, dînent sur fond de flamenco et ont l’impression de profiter d’une jolie animation – alors que pour nous, c’est un inventaire de fin de saison sur l’état du climat. Officiellement, c’est le jour de clôture de l’hôtel, mais pour moi, c’est surtout un passage vers la suite.

En traversant les villages, j’ai déjà vu sur chaque ferme que la récolte des olives avait commencé. Ils ont attaqué hier et avant-hier, sous un soleil éclatant. Cette année, tout le monde aura vite fini : la récolte n’est pas bonne. Il y a trois ans, nous avons fait quatre allers-retours avec le fourgon, l’an dernier deux, cette année un seul voyage suffira – se plaint M. Daniel. Ici, sur le domaine de l’hôtel, il y a chaque année moins de pluie et plus de chaleur. Moins de précipitations veut dire moins de fruits, plus de chaleur veut dire maturité plus précoce. Je me souviens qu’il y a trois ans, nous avons récolté fin novembre, après mes vacances à Barcelone – des olives vert foncé, violettes, noires ; l’an dernier, nous avons commencé le 8 novembre, et cette fois, nous n’avons attendu le 1er novembre que parce que c’est ce jour-là qu’on avait annoncé le programme aux clients.

Chaque année, le dernier week-end de l’hôtel, on organise une Journée de l’Olive : la cuisine prépare des plats à base d’olive et, l’après-midi, les clients peuvent participer à la récolte (idée commerciale à la fois géniale et un peu sournoise). Les clients cueillent les olives à notre place, la récolte reste ici, le client paie pour avoir le droit d’aider, et en plus il est content. Pour le dîner du soir, on invite un guitariste de flamenco et une danseuse. Par ailleurs, la ville est encore pleine de toiles d’araignée décoratives. Après la journée d’Halloween d’hier, je suis encore tombée sur plusieurs groupes d’enfants aujourd’hui.

Les Baux, 01.11.2025.

---