A sorban állás is társadalmi kísérlet: ki alkalmazkodik, ki tolakszik, és ki érti egyáltalán, mire valók a szabályok. Kutyavilág-logika, világpolitikai áthallás, dudaszó mint univerzális nyelv — és közben a kérdés, melyik „nagytestű kutya” nyomát követnéd. A végén pedig felvillan valami a vízben: egy apró, delfinszerű árny, cápauszony-sziluettel.

---

2026 januárjában. Hurghadában.
Összeszedtem néhány kallódó feljegyzést a naplómból.

Farkastörvények

Mindenhol. Most épp a hurghadai szupermarket sorban állásánál.
Ezek az emberek nemhogy a szabályokat nem ismerik, hanem a szabályok szükségszerűségét sem értik.
Igen; ezt pont én mondom, aki úgy táncol a szabályok között, mint ahogy tangózni csak szeretne.

Két megjegyzésem kéredzkedik ide:

Csak úgy tudunk együtt élni, ha alkalmazkodunk egymáshoz!
Eredetileg azért alkottak szabályokat, hogy ez az alkalmazkodás a lehető legkevesebb lemondással járjon.

Ahhoz, hogy át tudjuk hágni a szabályokat, először meg kell tanulnunk alkalmazni azokat.
Mondta ezt Pablo Picasso, aki élete legelején klasszikus tájképet festett.

Nem tudni kell, hanem érteni!

Manapság talán még a tudásnál is fontosabb, hogy megértsük a dolgokat (értsd ezt akárhogy is).
A lexikális tudásra ott a Google és társai.
A Google tök jól tud statisztikákból tűpontos konklúziókat előállítani; de ő sohasem fogja olyan összefüggéseiben látni a világot, mint mi, emberek.
Ha nem érted az elméletek mögötti motivációkat, sosem fogod tudni kreatívan használni azokat.
Tehát alig leszel több, mint egy jól nevelt robot.

Kutyavilág

Kicsit emlékezz vissza a te középiskolás éveidre. Biztosan a te osztályodban is voltak szájhősök, akik minden helyzetből kidumálták magukat. Aztán nyilván voltak, akik erősek voltak.
Az erősek között is voltak, akik csak felvettek egy feszülős pólót (ezzel azt is jelezvén, hogy itt sem bölcs dolog kötekedni).
Meg voltak az agresszívek, az erőfitogtatók.

Kis témaváltás: egy riportalany azt találta mondani, hogy jelenleg a világpolitikában az „erősebb kutya b@szik” elve érvényesül.

Na most vissza a középiskolába.
Az órai szünetekben kik köré csoportosultak azok, akik nem voltak túlzottan erősek? Kikre figyeltek? Kivel sétálgattak a folyosón?
Milyen volt a hangulat annak a holdudvarában, aki habár erős egyénnek számított, de amúgy önszántából nem bántott másokat?
Hogyan alakult a lelkivilága annak, aki az agresszívek perifériájába keveredett?

Figyelj, még egy váltás: te melyik nagytestű kutya nyomát szeretnéd követni?

Nyugattól keletre

Motorbiciklin talicskát szállítanak. Ketten. A hátsó srác a hátára vette a taliga belsejét; a kereke az égnek áll.

Húsz méterenként leszólítanak.

Továbbra is azt nem értem, miből gondolja, hogy pont itt és pont őt fogom választani? Tényleg azt gondolja, hogy ma még nem szólítottak le vagy hatszázan?
Mitől más ő, mint az előzőek?

Új profil a randi app.-ban

Keresem azt, akivel együtt utazhatok régiók felett, gondolatokon keresztül. Táncoljunk át együtt a mából az örökkévalóságba.

Az utcán

Itt az a szórakozás, hogy korzóznak az utcán és nyomják a dudát. Elsőre amolyan kis mediterránnak dolognak véltem; ahol a jó idő miatt az embereknek a terasz a nappali.
Aztán azon gondolkoztam el, hogy az ittenieknek van-e más lehetőségük?

Kürt: játék mindenre

Mondjuk itt a duda amúgy is egy univerzális eszköz: lehet vele beszélgetni útközben, irányt, vagy egyéb veszélyt jelezni.
Irány taxinál a rövid duda: tele vagyok. Hosszú / gyakori duda: gyere, van még hely.
Én azt nem értem, miért gondolják, hogy a dudára valóban felfigyelnek az emberek, ha a hangja már az alapzaj szintjére degradálódott.

Uszonya volt

Láttam pici, delfinszerű lényt a vízben. Egy elhagyott strandon voltam. Biztos ezért mertek közel jönni. Csak a hátát láttam néhány pillanatra, ahogy kidugta a vízből. Sötétszürke színe volt és cápauszonya volt. De cápának túl kicsi volt.

---

Wolf Rules in Hurghada

In Hurghada, January 2026, even standing in line turns into a social experiment: who adapts, who pushes, and who understands why rules exist at all. Schoolyard “big-dog” dynamics echo into world politics, while the horn becomes a universal street language. And then something flickers in the water—small, dolphin-like, with a shark-fin silhouette.

English body text

In January 2026. In Hurghada.
I gathered a few stray notes from my diary.

Wolf rules
Everywhere. Right now, at the queue in a Hurghada supermarket.
These people not only don’t know the rules—they don’t even understand why rules are necessary.
Yes; and it’s me saying this, the one who dances between rules the way someone who only wants to tango would.

Two remarks are squeezing in here:
We can only live together if we adapt to each other!
Originally, rules were created so that this adaptation would require the least possible sacrifice.

To break rules, we first have to learn how to follow them.
So said Pablo Picasso, who painted classical landscapes at the very beginning of his life.

It’s not about knowing—it’s about understanding!
Nowadays, understanding things may be even more important than knowledge (take that however you want).
For lexical knowledge, there’s Google and the rest.
Google can produce pinpoint conclusions from statistics; but it will never see the world in its human web of connections the way we do.
If you don’t understand the motivations behind theories, you’ll never be able to use them creatively.
So you’ll be barely more than a well-trained robot.

Dog-eat-dog world
Think back a little to your high school years. Surely your class also had loudmouths who talked themselves out of every situation. And of course there were the strong ones.
Among the strong, some just put on a tight T-shirt (signaling: it’s not wise to pick a fight here).
And then there were the aggressive ones, the power-showers.

Small shift: an interviewee happened to say that right now, in world politics, the principle of “the stronger dog f@cks” is what prevails.
Now back to high school.

During breaks, around whom did the “too-strong” ones gather? Who did they watch? Who did they stroll with in the hallway?
What was the mood in the orbit of someone who was considered strong, but didn’t hurt others of their own will?
How did the inner world change for someone who ended up on the periphery of the aggressive ones?

Listen, one more switch: whose tracks do you want to follow—the big dog’s?

From West to East
They’re carrying a wheelbarrow on a motorbike. Two people. The guy in the back has hoisted the basin of the barrow onto his back; the wheel points up to the sky.
Every twenty meters someone stops me.
I still don’t understand what makes them think I’ll choose right here and right now. Do they really think I haven’t already been stopped by about six hundred people today?
What makes him different from the previous ones?

New profile on the dating app
I’m looking for someone I can travel with across regions, through thoughts. Let’s dance together from the now into eternity.

On the street
Here the entertainment is strolling up and down the street and leaning on the horn. At first it felt a bit Mediterranean to me—where, thanks to good weather, the terrace becomes the living room.
Then I started wondering: do people here even have other options?

Horn: a game for everything
Because here the horn is also a universal tool: you can “talk” with it while driving, signal direction, or warn of danger.
For taxis: a short honk means I’m full. A long / frequent honk means come on, there’s still space.
What I don’t understand is why they think people really notice horns when the sound has already dropped to the level of background noise.

It had a fin
I saw a small, dolphin-like creature in the water. I was on an abandoned beach—maybe that’s why it dared to come close. I only saw its back for a few seconds as it broke the surface. It was dark gray and it had a shark fin. But it was too small to be a shark.

---

La loi du plus fort à Hurghada

À Hurghada, en janvier 2026, même faire la queue ressemble à une expérience sociale : qui s’adapte, qui bouscule, et qui comprend pourquoi les règles existent. La logique de « gros chien » du lycée fait écho à la politique mondiale, tandis que le klaxon devient une langue universelle. Et puis, au bout du décor, quelque chose apparaît dans l’eau : petit, presque comme un dauphin, avec une silhouette d’aileron.

Corps du texte en français

En janvier 2026. À Hurghada.
J’ai rassemblé quelques notes égarées de mon journal.

La loi du plus fort
Partout. Là, tout de suite, dans la file d’attente d’un supermarché à Hurghada.
Ces gens ne connaissent pas seulement mal les règles : ils ne comprennent même pas pourquoi elles sont nécessaires.
Oui ; et c’est moi qui dis ça, moi qui danse entre les règles comme quelqu’un qui ne ferait que vouloir danser le tango.

Deux remarques s’imposent ici :
On ne peut vivre ensemble qu’en s’adaptant les uns aux autres !
À l’origine, les règles ont été créées pour que cette adaptation demande le moins de renoncements possible.

Pour pouvoir enfreindre les règles, il faut d’abord apprendre à les appliquer.
C’est Pablo Picasso qui l’a dit, lui qui, au tout début, peignait des paysages classiques.

Il ne faut pas seulement savoir : il faut comprendre !
Aujourd’hui, comprendre est peut-être encore plus important que le savoir (entends-le comme tu veux).
Pour le savoir « encyclopédique », il y a Google et les autres.
Google sait tirer des conclusions ultra-précises à partir de statistiques ; mais il ne verra jamais le monde dans ses liens et ses couches comme nous, les humains.
Si tu ne comprends pas les motivations derrière les théories, tu ne pourras jamais les utiliser de façon créative.
Donc tu seras à peine plus qu’un robot bien élevé.

Monde de chiens
Repense un peu à tes années de lycée. Dans ta classe aussi, il y avait sûrement des grandes gueules qui se débrouillaient à force de parler. Et puis, évidemment, il y avait les forts.
Parmi les forts, certains se contentaient d’enfiler un T-shirt moulant (histoire de signaler : ce n’est pas très malin de chercher des noises ici).
Et puis il y avait les agressifs, ceux qui étalaient leur force.

Petit changement de sujet : un invité d’interview a dit qu’en ce moment, en politique mondiale, c’est le principe « le plus fort gagne / le plus fort écrase » qui s’impose.
Bon, retour au lycée.

Pendant les pauses, autour de qui se rassemblaient ceux qui étaient « trop forts » ? Qui regardaient-ils ? Avec qui se promenaient-ils dans le couloir ?
Quelle était l’ambiance dans l’orbite de celui qui était fort, mais qui, de lui-même, ne faisait pas de mal aux autres ?
Et comment évoluait le monde intérieur de celui qui se retrouvait à la périphérie des agressifs ?

Écoute, encore un virage : toi, tu voudrais suivre la trace de quel gros chien ?

D’Ouest en Est
Sur une moto, ils transportent une brouette. À deux. Le gars derrière porte la cuve sur le dos ; la roue pointe vers le ciel.
Tous les vingt mètres, quelqu’un m’aborde.
Je ne comprends toujours pas sur quoi ils se basent pour croire que je vais choisir ici, maintenant, précisément là. Ils pensent vraiment que personne ne m’a déjà abordé aujourd’hui — ou six cents fois ?
En quoi est-il différent des précédents ?

Nouveau profil sur l’appli de rencontre
Je cherche quelqu’un avec qui voyager au-dessus des régions, à travers les pensées. Dansons ensemble du présent vers l’éternité.

Dans la rue
Ici, le divertissement, c’est de faire des allers-retours et de klaxonner. Au début, j’ai cru à un petit côté méditerranéen — où, grâce au beau temps, la terrasse devient le salon.
Puis je me suis demandé : est-ce qu’ils ont d’autres possibilités ?

Klaxon : jeu universel
Ici, le klaxon est de toute façon un outil universel : on peut « discuter » en roulant, indiquer une direction, ou signaler un danger.
Pour les taxis : un petit coup de klaxon veut dire je suis complet. Un long / répété veut dire viens, il reste de la place.
Ce que je ne comprends pas, c’est pourquoi ils pensent que les gens y font vraiment attention, alors que le son est déjà retombé au niveau du bruit de fond.

Il avait un aileron
J’ai vu une petite créature, un peu comme un dauphin, dans l’eau. J’étais sur une plage abandonnée — c’est sûrement pour ça qu’elle a osé s’approcher. Je n’ai vu que son dos quelques secondes, quand elle a percé la surface. Elle était gris foncé et elle avait un aileron de requin. Mais elle était trop petite pour être un requin.

---