A luxus strand

A mai napot a Mahmya Beach privát strandján töltöttem, ahol a tiszta víz, a halk zene és a figyelmes kiszolgálás valódi luxusélményt nyújtott. A fehér homok és a korallzátonyok mellett a pazar ebéd és a kényelem is maradandó élményt hagyott bennem.

---

07:00
Milyen érdekes, az elmúlt egy hónapban átalszom az éjszakákat. Az elmúlt egy hónapban nem a megszokott franciaországi ágyamban alszom.

07:24
Hát nincs kedvem elindulni, és felkelni sem. Na jó, legyen a motiváció az, hogy lemegyek a strandra.

08:08
Ezt jó lenne később is szokássá tenni: a maradék mangó, mazsola, gránátalma egy reggeliző tálban.

08:37
Érdekes, ahogy dolgok szólnak arról, amikor a férfiak erőszakosak. Nem először látom a videóklipet, amiben bántalmazó, erőszakos a férj. A feleség vívódik, majd kocsiba ül a gyerekkel, a klip ott ér véget, amikor leállítja a motort, anélkül, hogy elindult volna.

10:12
A helyiek által használt mikrobusszal jutok el a város déli végén lévő Sheraton Roadra, állítólag itt vannak a szebb strandok.

10:15
Megvan az autóduda eredeti jelentése is, mely szerint: takarodj az utamból. Legalábbis a mai sofőrnél ez az egy – innen nézve rendkívül hatékony – közlekedési elv létezik.

10:20
Talán nem meglepő, 

közlekedési táblákat ritkán látok; közlekedési rendőr mint olyan nem létezik. 

Persze, vannak az utcán posztoló, rohamosztagosnak kinéző rendőrök.

10:22
Szóval, a járgányunk egy amolyan szocialista Barkas kinézetű 

lerobbant, majd feltuningolt Toyota furgon; 

úgy tudom, ezek a típusok motorikusan kinyírhatatlanok.

10:24
Az árazás továbbra sem világos; adok neki egy húszast, és elrakja. Már korábban is megállapítottam, hogy tőlem biztosan sokszorosan többet kér, mint a helybéliektől, de a kevesebb mint fél eurós viteldíjjal
mindketten jól járunk.
Ameddig nem válik pofátlanná, elnézem, ha lehúznak pénzzel, 

mert látványos a szakadék az ő és az én életminőségem között.

10:26
Nos, megállapítást nyert, hogy habár imádom a kalandokat, szeretek rögtönözni és improvizálni, azért legközelebb jó segítség lesz, hogyha előre részletesen végigböngészem az információkat. Az sem baj, ha úgy érkezem, hogy túl sok tudás van a fejemben, amivel néha túl bonyolítok mindent – akárcsak ezt a mondatot. Ugyanis itt is az utolsó napon jövök rá, hogy talán túl egyszerű lenne a sztori, ha az első nap beírom a keresőbe a „legjobb strandok” és „legjobb látnivalók” kifejezéseket.

10:39
Panoráma fotózás közben, ismeretlen emberekkel való csevely során itt nem mondhatom, hogy az a bajom a magyar vezetéssel, hogy az orosz politika nagy barátja, mert itt sok az orosz.
Amúgy semmi bajom nincs azzal, amikor oroszok vannak körülöttem, hiszen itt nem az orosz politika van jelen, hanem az egyszerű orosz emberek, és többnyire nem az egyszerű hétköznapi emberekkel van a gond.
Na, de hagyom a politikát, inkább nézzük ezt a hihetetlen tájat; talán tényleg ilyen lehet az Egyenlítő vidékén a kék vizet keretező fehér part. A világoskék csík a horizonton az egy isteni zsenialitás. Tegnap mondta egy utas: olyan ez, mint Bora Bora.

10:50
A Mahmya Beach nem a publikus strandok világa, ez valami privát strand. Ötszázhetven font (azaz tíz euró) a belépő, míg a publikus strandon ötven fontot kérnének el.
Itt kapok egy vizet, törölközőt; a srác extra figyelmesen kívánt irányba mozgatja a napozóágyakat. A könyvemnek kis asztalt hoz.
Mondanom sem kell, tisztaság van és halk zene, és a bokrokkal takart faltól pont nem látszik az utca zaja, csak a felette húzódó hegy.
Nem nagy strand, a jobb szélen van egy kikötő, innen indul a saját hajójuk a Giftun-szigeten lévő másik strandjukra.
Terasz étteremmel, a koktélt helybe hozza a srác. A kikötő és a part között van egy kis korallzátony a víz alatt. Egy búvárszemüveggel könnyebb lenne figyelni a víz alatti életet.

12:50
Néhány egymással nem összefüggő feljegyzés az olvasgatásom közben:

• A világ nem változik, csak ismétli önmagát.
• Mindennek akkor van értéke, ha használják.
• Néhány ember utálja, ha hülyének nézik. Azonban, ha néhány emberrel valaki úgy beszél, mint egy gyerekkel, azt biztosan megértik.
  Engem például nem zavar, ha túl egyszerűen fogalmaznak velem szemben – abban az esetben, ha ehhez egy tiszteletet sugárzó metakommunikáció társul.
• Épp egy sivatag közepén ülök, ott, ahol a tenger belefolyik a homokba.

13:28
„A sivatagot találtam életemben először otthonosnak” – írta Simon Márton a Valami mentse meg az életem című versében.
Közben azon vigyorgok, hogy ezt pont a háttérben szóló „lift jazz” ütemeire olvasom.

14:00
Ha már pénzszórás, hát csináljuk rendesen! Kikérem az étlapról a legdrágább marhahús tálat, hozzá a teljes életérzés kedvéért egy zamatos fehér bort.

14:33
Az egyik asztalnál franciául, a másiknál németül beszélgetnek, a pincér pedig angolul beszél. Mindezt értem. 🙂

15:30
Mindent beleszámolva, harminckét eurót fizetek a kijáratnál. Montpellier környékén egy 

ilyen minőségű helyen csak magáért a főételért 

fizettem volna negyven eurót. Ott maga a strand az ingyenes, sehol sincs elkerítve, de ha a személyzet napágyat biztosít, az önmagában tíz euró. Plusz az ital, a törölköző, a víz, a figyelmesség…

16:08
A Marriott Hotel város felőli képe jól példázza a hozzáállást a biztonsági kérdésekhez. Ez az oldala egy erődítményre hasonlít, de fogadok – sőt emlékszem –, a tengerpart felől nézve nincsen semmiféle erődítmény. Afelől csak a luxus van; a fal egyik és a másik oldala már megint két külön világ.

16:45
Taxi leintése két perc alatt, ami ebben a városban kifejezetten lassúnak számít. Újabb két perc, mire megállapodunk a háromszáz fontos viteldíjban.
Amikor a reptéren kiszállók már ötszáz fontot kér el – éppen az ilyen magatartás miatt alkudtam le előre háromszázra. Szerintem is ötszáz a reális összeg a húszperces útért.

Hurghada, 2025. január 11., szombat