Kallódó cetlik

Néhány rövid feljegyzés is elég ahhoz, hogy egész világok villanjanak fel: hatalomról, könyvekről, előítéletekről, utazásról és hétköznapi tapasztalatokról. Ezek a cetlik egyszerre személyesek, ironikusak és gondolatébresztők. Olyan szövegek, amelyek nem lezárnak, hanem továbbgondolásra késztetnek.

---

Budapest, 2026. 02. 26.

A hatalom csúcsán lévő emberek vajon elhiszik azokat az ideológiákat, amiket mondanak?
Ugye a hatalom legtetején ritkán van demokrácia, tehát az ott puffogtatott elvek ritkán földhözragadtak.

Vannak olyan könyvek, melyek előtt azt tanácsolom: igyál meg egy kávét. Milan Kundera előtt tölts magadnak egy pohár bort. Nekem legalábbis ez jött be. (Csak egyet, és ne csinálj belőle rendszert!) Ugyanis sokkal könnyebben volt fogyasztható, amikor egy picit ellazultam. Viszont amikor egy picit is feszült voltam, inkább félretettem a könyvet.

Bementem egy pláza mosdójába, számítottam a szokásos szagokra, rendetlenségre. Kétszáz forintot (fél eurót) fizettem a bejáratnál. Na, és ilyenkor mondom, hogy egy minimális összeg megszűri a közönséget.
(Igen, most egy picit előítéletekben beszélek.)
Ez nem egy felkapott hely volt; csupán egy egyszerű hipermarket mosdója, ahová máskor, máshol cigizni, bandázni is bejárnak; ilyet is láttam már párszor.
Szóval ilyenkor mondom, hogy szívesen fizetek akár többet, amikor kapok érte szolgáltatást. Mondtam korábban Isztambulban, hogy egy minimális díj lehet, hogy mindenkinek hasznos. Itt egy tök egyszerű automata fizetőkapu volt, tehát még személyzet sem kellett ahhoz, hogy kulturált maradjon a terület.

Egy úajbb, előítéletnek is beillő általánosnak vélt megállapítás több (!) tengerpartról: a gond az, hogy az oroszok le tudják húzni a minőséget. Talán nem csak ők.
Azért azt megjegyezném, amikor bárhol orosz emberekkel személyesen beszélgettem, akkor mind jófej volt. Mégis, mint csoportról, azt mondják a szolgáltatók, hogy ők is egy teljesen más kultúra.

Egy zseniális vígjáték: Eszeveszett esküvő.
A vendéglátásról és a rendezvényszervezésről szól.

A few short notes can open up whole worlds: power, books, prejudice, travel, and ordinary everyday experiences. These fragments are personal, ironic, and thought-provoking at the same time. They do not try to conclude anything; they invite the reader to keep thinking.