• naplóm

    Remény a változás küszöbén

    Lehet-e valódi változást hozni úgy, hogy szinte semmi sincs a kezedben hozzá? Ez az írás a reményről, a bizonytalanságról és arról szól, hogy egy ország jövője talán nem a győzelem pillanatában, hanem abban dől el, hogyan fordulunk egymás felé. Van…

  • naplóm,  random gondolatok

    Hangulatok két éjszaka után

    Néha a legmélyebb benyomásokat nem is a helyek, hanem a közben ránk zúduló hírek alakítják. Napfény, kávé, pizza, szálláskeresés – és közben egyre sötétebb mondatok a világ állapotáról. Ez a szöveg annak a különös feszültségnek a lenyomata, amikor a személyes…

  • könyvélmény,  naplóm

    Krasznahorkai – Az ellenállás melankóliája

    Egy könyv, amely nem egyszerűen nyomasztó, hanem szinte könyörtelenül pontos abban, ahogyan az emberi nyomorúságot megmutatja. Krasznahorkai regénye felkavaró, dühítő és mégis lenyűgöző olvasmány. Nem könnyű szeretni, de nehéz szabadulni tőle.

  • naplóm

    Bizonytalan jövő, makacs remény

    Hogyan lehet tervezni egy olyan világban, ahol napról napra nő a bizonytalanság? Ez az írás a széthulló biztonságérzetről, a megosztottságról és a makacsul őrzött vágyakról szól. Arról, hogy még a legsötétebb időkben sem könnyű lemondani a szabadságról.

  • Magyarország

    Miskolc

    Miskolcnak nincs különösebben jó híre, pedig könnyű benne meglátni azt, ami szerethető. Egy szép város szép környezetben, amelyen egyszerre látszanak a múlt sebei és a megmaradt értékei. Néha éppen az ilyen helyek mondják a legtöbbet egy országról.

  • Magyarország

    Szolnok

    Két óra vonatút kelet felé, a Tisza partjára – és máris egy olyan városban találjuk magunkat, amely csendesen, minden különösebb hivalkodás nélkül szerethető. Szolnok nem harsány, nem akar többnek látszani, mint ami: egy békés alföldi város, ahol jólesik lelassulni. Néha…

  • naplóm

    Városi séta a legősibb mesterség nyomában

    Egy belvárosi séta néha jóval többet ad, mint amit elsőre ígér. Ez a program nemcsak Budapest egy különös múltjába engedett bepillantást, hanem bennem is elindított valamit. Néha egyetlen séta is elég ahhoz, hogy az ember tegyen egy apró, de fontos…

  • Magyarország,  naplóm

    Zalai városok

    Keszthely és Nagykanizsa első ránézésre csak két zalai város, mégis egészen másféle hiányokat és hangulatokat mutatnak. Ez a személyes hangú írás egyszerre szól szeretetről, csalódottságról és arról a különös érzésről, amikor egy város szép, mégis üresnek tűnik. Rövid, mégis erős…

  • naplóm

    Cumbia buli

    Van, amikor egy este attól lesz igazán különleges, hogy nem a kötelező körökről, hanem a tiszta örömről szól. Ez a cumbia-buli pontosan ilyen volt: zenészekkel, akik nem dolgozni jöttek, hanem felszabadultan muzsikálni. És ettől az egész estét átjárta valami könnyű,…

  • naplóm

    Nyitás félelmekkel együtt

    Egy ismerkedős este néha nemcsak másokról szól, hanem arról is, hogy közben mit fedezünk fel önmagunkból. Ez az este egyszerre hozott oldódást, örömöt és sok belső kérdést. Egy őszinte vallomás arról, milyen újra nyitni mások felé, félelmekkel együtt.

  • naplóm

    Reggaton Party

    Néha a legjobb valentin-napi program az, amiben semmi giccs nincs, csak zene, mozgás és felszabadultság. Ez az éjszaka egyszerre volt vad, örömteli és személyesen is fontos. Egy történet arról, milyen az, amikor valaki egy estére igazán jól van önmagával.

  • random gondolatok

    Kosárnyi szemet gyönyörködtető gondolatok

    Az elmúlt három évből előkerült cetlik között bóklászom: hétfő reggeli jazz, jóga-profilok bölcsességei, koncertélmények és munkahelyi tanulságok. Néha csak egy mondat, mégis megállít, mint egy váratlan refrén. Ágas-bogas, szanaszét futó gondolatok – de pont ettől élnek.

  • naplóm

    Az utolsó péntek

    Egy búcsúnap, amely egyszerre szól elindulásról, családról, könyvekről és zenéről. A zalai utolsó órákból végül egy olyan nap kerekedik, amelyben a nyugalom, a véletlen örömök és a búcsú különös szépsége egyszerre van jelen. Budapestre érkezve már nemcsak az út ér…

  • naplóm

    Tenger előtt, felett, bennem

    Van az a fajta nap, amikor egy átszállásból váratlan ajándék lesz. Nizza partján még egyszer megszólít a tenger, mielőtt az ember visszaérkezik a hétköznapokba. Egyetlen napba sűrűsödik bele búcsú, szépség, utazás és valami nehezen elengedhető belső hullámzás.

  • naplóm

    Nizzát így is úgy is

    Nizzát nem csak kipihenten és gondtalanul lehet szeretni, hanem megfázva, kialvatlanul és negyven euróval szegényebben is. Ez a nap egyszerre volt kaotikus, fárasztó és valahogy mégis felemelő. A Riviéra ugyanis néha akkor mutatja meg magát a legigazabban, amikor éppen minden…

Küldök neked levelet 👋 a kézírásommal

Napról napra, kézzel írt levél.

Nem spammelünk!
További információért olvassa el adatvédelmi szabályzatunkat .