Nizzát így is úgy is
Nizzát nem csak kipihenten és gondtalanul lehet szeretni, hanem megfázva, kialvatlanul és negyven euróval szegényebben is. Ez a nap egyszerre volt kaotikus, fárasztó és valahogy mégis felemelő. A Riviéra ugyanis néha akkor mutatja meg magát a legigazabban, amikor éppen minden kicsit félremegy.
Nizzát így is lehet szeretni: megfázva, kialvatlanul, negyven euróval szegényebben.
Hétfő, 2026. 02. 02.
Egyiptom egy kisebb megfázást adott búcsúajándékba. Ma este indulok tovább Budapestre. A két repülés között turistáskodom egyet, úgy, ahogy egy helyi nyaraló aligha tenné, én viszont újra és újra.
Nálam ez már nem is kivétel, inkább módszer: egy hajnalt nyaldosó éjszaka után pár órára kidőlni valahol.
Olyannyira rászoktam az improvizációra, hogy megfázás esetére nincs stratégiám, csak túlélési üzemmódom.
Főként, ha a belvárosban csak a bárok vannak nyitva.
Szóval az éjszakai rokkocsma után egészen a repülőtér várójáig sétáltam.
A mosdóban a fáradtság győzött, én pedig nem küzdöttem tovább az ébrenléttel.
Ez azért már a csövezés legalja.
Sebaj, jobb ötlet híján a váróteremben aludtam még három órát.
Reptéri ébredés a Côte d’Azuron
Azért a biztonságiak tisztességére váljék, hogy megvárták, míg felébredek. Kérdezték, van-e jegyem. (Amúgy volt nálam éppen.) Ha magyarul szóltak volna hozzám, akkor sem fogom fel, hogy miről beszélünk és miért. Így viszont valószínűleg hajléktalannak néztek. Barátságosan, de határozottan megkértek, távozzak. A ciki az volt, hogy szinte ki sem láttam a fejemből.
Egy kis friss levegő és koffeinkúra után raktam össze, hogy ez tényleg megtörtént, ez nem valamelyik megálmodott világomban játszódott.
Vagy mégis?
Tengeri szellő az arcomon, a riviéra egyik ékkövén ébredezem, és egy pillanatra tényleg úgy érzem, minden értelemben szabad vagyok.
Nem, a realitás nem ilyen lenne.
Mit tanultam a nizzai közlekedésről negyven euróért?
Már majdnem meg is dicsértem magam, amiért emlékeztem rá, hogy itt olcsóbb applikációban jegyet venni, mint automatából; na, de…
Nem elég letölteni a jegyet, meg is kell vele (vagy a telefonnal) érinteni az villamos ajtaját.
Ez a lecke negyven eurómba került, amikor megérkeztek a kalauzok.
Amúgy imádom Nizzát, még akkor is, ha a nyilvános mosdókhoz fűződő viszonya inkább mediterrán költészet, mint szolgáltatás.
Van ebben a napban valami nagyon franciás: a káosz és az élvezet kézen fogva jár.
Tea, süti és lassú visszatérés a valóságba
Fél óra séta után végre találok egy helyet meleg teával, szendviccsel és telefontöltővel. Egyórás pihenő, és lassan visszatérek, abba a valóságba, ahol a nap hátralévő részét múzeumozással, sétával, sütizéssel és teázással töltöm a Riviérán.
Délután háromkor már a reptéri váróban mozizom a tengerből épphogy csak kilógó kifutópályát és az esti forró zuhanyról álmodom.
Közben megint azon gondolkodom, mennyire alábecsüljük a civilizáció apró csodáit.
Az ivóvíz a csapból és egy forró zuhany sokkal kevésbé magától értetődő luxus, mint hinnénk.
Miért szerethető Nizza akkor is, ha minden félremegy
Aki komolyan veszi Nizzát, az időt szán arra is, hogy csak nézze. A hullámokat a kék strandszékek előtt, a fényt a homlokzatokon, az embereket, akik mintha mind tudnának valamit az élet élvezetéről.
A félolasz, félprovanszál múltja és a földrajza miatt pedig, ha sok pénzem lenne, gondolkodás nélkül ide költöznék.
Addig is, ezúttal sem hagyom ki a kedvenc üzletemet, ahogy a málnás macaron desszertet sem, amit lefojtok egy mogyorós sütivel.
Istenemre mondom, én szeretem a török kávét is, amit az egyiptomiak (is) csinálnak, de azért egy igazi ristretto mégiscsak az ébredés esszenciája.
Fenséges ez a hely, és ha nem vigyázol, egy pillanat alatt magával ragad.
A nap végére már nem a bírságra, nem a köhögésre, nem a reptéri padokra emlékeztem, hanem arra, ahogy a tenger mellett újra helyreállt bennem valami.
Nice, One Way or Another
Nice is not only lovable when you are well-rested and carefree, but also when you have a cold, no sleep, and forty euros less in your pocket. This day was chaotic, exhausting, and somehow uplifting all at once. The Riviera sometimes reveals itself most truthfully when everything goes slightly wrong.
