Még hogy az olvasásnak nincs hatása
Van az a könyv, amelyik nem akkor dolgozik benned, amikor olvasod, hanem utána, amikor már egészen mást kellene csinálnod. Krasznahorkai Háború és háború című regénye nálam ilyen lett: egyszerre dobta fel a történelem, a saját életem, a munka, a szabadság…
Protected: Milyen színű az elszántság?
There is no excerpt because this is a protected post.
Hegyoldal, tenger, emlékek
Egy séta Sutomore fölött: virágillat, tenger, szemét, olajfaligetek és a Balkán nehezen múló történelme. Szépség és lehangoltság váltják egymást ebben a tájban, ahol a természet bőkezű, az ember pedig sokszor méltatlan hozzá. Néhány benyomás egy olyan vidékről, amelyben még mindig…
Remény a változás küszöbén
Lehet-e valódi változást hozni úgy, hogy szinte semmi sincs a kezedben hozzá? Ez az írás a reményről, a bizonytalanságról és arról szól, hogy egy ország jövője talán nem a győzelem pillanatában, hanem abban dől el, hogyan fordulunk egymás felé. Van…
Látszó gondolatok Montenegróban
Podgoricában, néha nem tudom, sírjak vagy nevessek, az hozzáállásokon, motivációkon.
Egymással össze nem függő jeleneteket hozok
Töredékekből is összeállhat egy világ: festmények, parkok, regények és belső kérdések villannak fel egymás mellett. Ez a szöveg látszólag szétszórt jelenetekből épül, mégis ugyanannak az érzékeny figyelemnek a lenyomata. Olyan gondolathalmaz, amelyben a hiány, a szabadság és az önvizsgálat egyszerre…
Ortodox húsvét
Miben más, és miben ugyanolyan a húsvét a Balkánon, mint otthon? Egy kisvárosi ünnepi hétvége benyomásai következnek: templom, tojáskoccintás, virágdíszek és hajnalig lüktető teraszok. Egyszerre ismerős és egészen más világ.
Márai Sándor – Az igazi
Egy szerelem története, amelyben nincs megnyugtató feloldás, csak fájdalmas igazságok és gyönyörű mondatok. Márai nem áltat: megmutatja, hogyan él tovább az emberben az, akit sosem tudott igazán elfelejteni. Ez a regény nem a romantikus ábrándokról, hanem a szerelem emberi, nyers…
Krasznahorkai – Az ellenállás melankóliája
Egy könyv, amely nem egyszerűen nyomasztó, hanem szinte könyörtelenül pontos abban, ahogyan az emberi nyomorúságot megmutatja. Krasznahorkai regénye felkavaró, dühítő és mégis lenyűgöző olvasmány. Nem könnyű szeretni, de nehéz szabadulni tőle.
Bizonytalan jövő, makacs remény
Hogyan lehet tervezni egy olyan világban, ahol napról napra nő a bizonytalanság? Ez az írás a széthulló biztonságérzetről, a megosztottságról és a makacsul őrzött vágyakról szól. Arról, hogy még a legsötétebb időkben sem könnyű lemondani a szabadságról.
Hangulatok két éjszaka után
Néha a legmélyebb benyomásokat nem is a helyek, hanem a közben ránk zúduló hírek alakítják. Napfény, kávé, pizza, szálláskeresés – és közben egyre sötétebb mondatok a világ állapotáról. Ez a szöveg annak a különös feszültségnek a lenyomata, amikor a személyes…
Megint leléptem a térképről
Van, amikor egy új helyet nem a látnivalók, hanem a pillanatok írnak le a legpontosabban. Egy vasúti megálló a rétek között, egy balkáni kávézó zaja, egy kézfogás egy idegentől – és máris összeáll egy város hangulata. Podgorica most ilyen gyors,…
Menjünk világgá – megint
Van az a fajta indulás, amikor az ember már annyira úton van, hogy szinte észre sem veszi, hol ért véget az előző nap. Egy szegedi kirándulás, egy budapesti éjszaka, egy reptéri szunyókálás és egy napfelkeltés járat után máris egy új…
Szeged – bármikor
Szegedre nem feltétlenül a látnivalók monumentális ereje miatt vágyik vissza az ember, hanem azért a nehezen megfogható, mégis nagyon is érezhető hangulatért, amit a város tud. Tisza-parti szél, árnyas parkok, fesztiválok, terek és homlokzatok adják össze ezt az élményt. Ez…
Szeged
Van olyan város, ahová nem kell különösebb indok: elég, hogy indul oda egy vonat. Szeged nekem ilyen hely – napfénnyel, tágas terekkel, egyetemi nyugalommal és folyóparti sétákkal. Olyan város, ahová sokadszorra is jó megérkezni.
Kallódó cetlik
Néhány rövid feljegyzés is elég ahhoz, hogy egész világok villanjanak fel: hatalomról, könyvekről, előítéletekről, utazásról és hétköznapi tapasztalatokról. Ezek a cetlik egyszerre személyesek, ironikusak és gondolatébresztők. Olyan szövegek, amelyek nem lezárnak, hanem továbbgondolásra késztetnek.
Miskolc
Miskolcnak nincs különösebben jó híre, pedig könnyű benne meglátni azt, ami szerethető. Egy szép város szép környezetben, amelyen egyszerre látszanak a múlt sebei és a megmaradt értékei. Néha éppen az ilyen helyek mondják a legtöbbet egy országról.
Szolnok
Két óra vonatút kelet felé, a Tisza partjára – és máris egy olyan városban találjuk magunkat, amely csendesen, minden különösebb hivalkodás nélkül szerethető. Szolnok nem harsány, nem akar többnek látszani, mint ami: egy békés alföldi város, ahol jólesik lelassulni. Néha…
Városi séta a legősibb mesterség nyomában
Egy belvárosi séta néha jóval többet ad, mint amit elsőre ígér. Ez a program nemcsak Budapest egy különös múltjába engedett bepillantást, hanem bennem is elindított valamit. Néha egyetlen séta is elég ahhoz, hogy az ember tegyen egy apró, de fontos…
Zalai városok
Keszthely és Nagykanizsa első ránézésre csak két zalai város, mégis egészen másféle hiányokat és hangulatokat mutatnak. Ez a személyes hangú írás egyszerre szól szeretetről, csalódottságról és arról a különös érzésről, amikor egy város szép, mégis üresnek tűnik. Rövid, mégis erős…
Cumbia buli
Van, amikor egy este attól lesz igazán különleges, hogy nem a kötelező körökről, hanem a tiszta örömről szól. Ez a cumbia-buli pontosan ilyen volt: zenészekkel, akik nem dolgozni jöttek, hanem felszabadultan muzsikálni. És ettől az egész estét átjárta valami könnyű,…
Nyitás félelmekkel együtt
Egy ismerkedős este néha nemcsak másokról szól, hanem arról is, hogy közben mit fedezünk fel önmagunkból. Ez az este egyszerre hozott oldódást, örömöt és sok belső kérdést. Egy őszinte vallomás arról, milyen újra nyitni mások felé, félelmekkel együtt.
Reggaton Party
Néha a legjobb valentin-napi program az, amiben semmi giccs nincs, csak zene, mozgás és felszabadultság. Ez az éjszaka egyszerre volt vad, örömteli és személyesen is fontos. Egy történet arról, milyen az, amikor valaki egy estére igazán jól van önmagával.
Kosárnyi szemet gyönyörködtető gondolatok
Az elmúlt három évből előkerült cetlik között bóklászom: hétfő reggeli jazz, jóga-profilok bölcsességei, koncertélmények és munkahelyi tanulságok. Néha csak egy mondat, mégis megállít, mint egy váratlan refrén. Ágas-bogas, szanaszét futó gondolatok – de pont ettől élnek.
Az utolsó péntek
Egy búcsúnap, amely egyszerre szól elindulásról, családról, könyvekről és zenéről. A zalai utolsó órákból végül egy olyan nap kerekedik, amelyben a nyugalom, a véletlen örömök és a búcsú különös szépsége egyszerre van jelen. Budapestre érkezve már nemcsak az út ér…
Tenger előtt, felett, bennem
Van az a fajta nap, amikor egy átszállásból váratlan ajándék lesz. Nizza partján még egyszer megszólít a tenger, mielőtt az ember visszaérkezik a hétköznapokba. Egyetlen napba sűrűsödik bele búcsú, szépség, utazás és valami nehezen elengedhető belső hullámzás.
Musée Masséna Nizzában: történelem, harmónia és városi esszencia
A Musée Masséna nemcsak egy szép palota az Angol sétányon, hanem sűrítve mutatja meg Nizza egész lelkületét is. Ebben a másfél órás látogatásban egyszerre van jelen a város történelme, eleganciája és aprólékosan felépített harmóniája. Egy hely, ahol az ember nemcsak…
Nizzát így is úgy is
Nizzát nem csak kipihenten és gondtalanul lehet szeretni, hanem megfázva, kialvatlanul és negyven euróval szegényebben is. Ez a nap egyszerre volt kaotikus, fárasztó és valahogy mégis felemelő. A Riviéra ugyanis néha akkor mutatja meg magát a legigazabban, amikor éppen minden…
Grevenmacher
Grevenmacher olyan kisváros, amelyet szinte egyetlen rövid sétával be lehet járni, mégis sokat elmond Luxemburgról. Határfolyó, ingázók, Schengen szelleme és egy lepkeház melletti füzet mind részei ennek a csendes, apró világnak. Innen már csak egy kanyar a következő folyó és…
