Nyitás félelmekkel együtt
Egy ismerkedős este néha nemcsak másokról szól, hanem arról is, hogy közben mit fedezünk fel önmagunkból. Ez az este egyszerre hozott oldódást, örömöt és sok belső kérdést. Egy őszinte vallomás arról, milyen újra nyitni mások felé, félelmekkel együtt.
Ismerkedős este
Budapest, 2026. 02. 17.
Azért mentem, mert nyitni akarok az emberek felé, meg akarok tanulni ismerkedni.
Az estét egy randioldal szervezte. Kissé elszoktam már a randihelyzetektől, de vágyom már rá.
Azon gondolkodom, hogy valóban több-e az egyedülálló férfi, vagy a nők kevésbé elszántan keresnek. Hatfős asztaltársaságokban ültünk. Egy asztalnál egy, maximum két nő foglalt helyet. Az ülésrendet félóránként újraosztották.
Félóránként kaptunk egy-egy pakli „kérdéskártyát”. Ezek olyan egyszerű, általános témákat vetettek fel, mint például: beszélj néhány mondatban a családodról, a hobbidról.
Egy kicsit zavarban voltam az elején, de gyorsan feloldódtam, és elkezdtem bekapcsolódni a beszélgetésekbe.
Így utólag visszagondolva… továbbra is félek önmagamtól.
Az elmúlt hónapok bántásai után… ahol én csak utólag voltam a szenvedő alany.
Egyszerű meggondolatlanságokkal és banális félreértésekkel is lehet fontos embereket elveszteni…
Szóval néha izgulok: vajon melyik mondatommal kinek a tyúkszemére lépek? Mikor mondok olyat, ami másnak nem tetszik, kellemetlen? Éppen mennyire vagyok meggondolatlan? Netán ijesztő másoknak?
Igyekszem figyelni, figyelni, és nagyobb önkontrollt gyakorolni.
Remélem, elég jó vagyok mások számára.
Szóval meglepődtem magamon, mert az este folyamán egész sokat beszéltem.
A végén az egyik hölgyet el is kísértem a metróig. (Nem akartam tőle semmit, csak épp arra indult, mint én, és jól esett vele beszélgetni…)
Volt egy ilyen párbeszéd is:
– Szeretek sokat szövegelni, szöveget írni.
– Hát, azt észrevettem!
– Éppen ezért olyan munkát keresek, ahol ezt értékelik.
Ó, jaj, remélem, nem beszélek túl sokat?
Ó, jaj, remélem, nem nyomtam el másokat?
Valóban szeretek szerepelni, de nem szeretném ezt mások hátrányára tenni.
Ó, jaj, remélem, nincs bennem túl sok szorongás?
Ó, jaj, remélem, nincs bennem túl sok kétely?
A héten megyek egy másik ismerkedős programra is.
Ott nem egy belvárosi bisztróban fogunk teázni, hanem sétálni fogunk.
An Evening of Getting to Know People
Sometimes an evening of meeting new people is not only about others, but also about what we discover in ourselves. This evening brought ease, warmth, and a flood of inner questions. An honest reflection on what it feels like to open up again, fears and all.
