Az utolsó péntek
Egy búcsúnap, amely egyszerre szól elindulásról, családról, könyvekről és zenéről. A zalai utolsó órákból végül egy olyan nap kerekedik, amelyben a nyugalom, a véletlen örömök és a búcsú különös szépsége egyszerre van jelen. Budapestre érkezve már nemcsak az út ér véget, hanem egy egész életszakasz is lezárulni készül.
A Zalában töltött utolsó napom, mely Budapesten végződik.
Budapest, 2026.02.13., péntek
Nem is vettem előre semmiféle menetjegyet;
reggel találtam ki, hogy mi legyen;
reggel…
kilenc órakor.
Apám meg is lepődött, hogy délre teljesen összepakoltam mindent, rendet raktam, elmosogattam, elmostam, kimostam, felmostam. Nem akartam magam után hagyni – remélhetőleg – semmi gondot.
Pontosan délben elköszönök; szegény, nem vidám.
Ki tudja, mikor jövök legközelebb…
Hévízen úgy alakult, hogy volt két órám.
Amúgy is szeretem azt a várost, vagyis azt az üdülőfalut.
Ez egy kis természetközeli, nyugis hely, sok szállodával és egy túlárazott termál tóval.
Sétáltam még egyet a partján.
Persze, vajon hol pihenek meg?
A könyvtár alatt, a könyvárus bázisánál. Itt, az emeleten van a könyvtár, a földszint pedig egy nyitott tér, ahol nagy asztalok vannak, kávézós székekkel és egy könyvárus standdal.
Teljesen meglepődtem, ez a bácsi nem tartott ponyvaregényeket, csak a legnagyobb szerzők kivételes műveit; és a bácsi az összes könyvet ismerte.
Három darab, csak azért, mert a negyedik vásárlás már nem fért volna be a táskámba.
Már olvasgatás közben is járt a lábam. A kávézó teraszán bachata zenére énekelt egy nő; mondom, egy vidéki kisvárosban, egy majdnem néptelen péntek délutánon.
Imádtam ezt a napot.
(Ennél jobb motivációt nem is adhattak volna a szombat esti reggaeton party jegyvásárlásához!)
Amúgy minden gond nélkül érkezett be a buszom a fővárosba.
Nem bírtam magammal, már este lementem egy órácskára latin zenét hallgatni.
Még egy hét Budapesten, aztán az egész országtól búcsút veszek.
A farewell day about departure, family, books, and music all at once. The final hours in Zala unfold into a day filled with calm, unexpected joys, and the strange beauty of saying goodbye. By the time Budapest is reached, it feels as though not only the journey but an entire chapter of life is nearing its end.
