2023 május 13.

Belecsöppentem a romantikába |
Romantic backdrops |
Je suis tombée dans le romantisme

Saturday, 13 May 2023 – it was fifteen minutes ago. The location -that’s an interesting question -Don’t ask me to write down the name of the town. The Provangal people themselves only use the abbreviation Pce. Let’s just leave it at that, this estate could be the setting for any romance movie you like. That’s about how I feel. I feel like I’ve stepped into a romantic world. But not a dream, because you have to work, and a lot of it. Ten hours, in two parts. I’m enjoying it so far. I hope it stays that way. Despite the fact that I feel like a deaf fish. Deaf, yes, because I can’t understand what’s being said around me. So, I can’t even react to it. And here the language lesson books are of no use. So, like all deaf people, I can rely on mimicry – and I’m good at it. So, I just stare and gape. What’s my job? Well, not what we discussed. I expected that . so, no para. For the past three days I’ve been a pastry apprentice. I’ve never been a pastry assistant before. I’ve worked in a (Gerbeaud) pastry factory but alongside bakers. I don’t know how this pastry guy can stand it. We come at nine, he’s here at 6:30. He doesn’t eat. Well, he takes a cigarette break. He’s incredibly creative. I envy his manual dexterity – I wish I had that. But with my shaky hands since childhood, fine dining is a difficult field. This is a very elegant place. It’s a kind of good, light elegance. I like that kind of hospitality. We give the guests an experience. You can eat anywhere. I know a really good burger place in Marseille. In Avignon, they make a delicious sandwich. My favourite sound is the „m” sound, mumbled with a mouthful of mouth. Then you know you’ve made someone happy today. The last time I made that sound myself was last night. I had a nice rosé wine. Well, that’s all I need to be happy. Well, a little company would be nice. There’s normal-looking people here. I remember last year the place closed the restaurant on the last day of Ramadan – the holiday. Because the colleagues were having a dinner party. This little incident says a lot about the team there. My roommate, for example, is a devout Catholic. And he looks at the girls with a smile that leaves no chair dry. It’s a cool look. I did the same thing when I was in my twenties. Not anymore. Today I don’t want to fuck them, I want to show off and admit, look, she’s the woman who chose me. Here are two pretty girls with pretty eyes. I think they might be twins. My God, they have smiles that would make a Ridgider melt. If they sit next to me, I’ll start squirming, but I’ll sit next to them if I can. It’s 1:30 in the morning. I really need to get some sleep…

---

Samedi 13 mai 2023 – il y a quinze minutes. Le lieu – c’est une question intéressante – ne me demandez pas d’écrire le nom de la ville. Les gens de Provangal eux-mêmes n’utilisent que l’abréviation Pce. Restons-en là, ce domaine pourrait servir de décor à n’importe quel film d’amour. C’est à peu près ce que je ressens. J’ai l’impression d’être entré dans un monde romantique. Mais pas un rêve, parce qu’il faut travailler, et beaucoup. Dix heures, en deux parties. Pour l’instant, je me régale. J’espère que ça va continuer. Même si j’ai l’impression d’être un poisson sourd. Sourd, oui, parce que je ne comprends pas ce qui se dit autour de moi. Je ne peux donc même pas réagir. Et ici, les livres de cours de langue ne servent à rien. Alors, comme tous les sourds, je peux compter sur le mimétisme – et je suis douée pour ça. Je reste donc bouche bée. Quel est mon travail ? Eh bien, ce n’est pas ce dont nous avons parlé. Je m’y attendais… donc, pas de para. Depuis trois jours, je suis apprentie pâtissière. Je n’ai jamais été aide-pâtissier, j’ai déjà travaillé dans une pâtisserie (Gerbeaud) mais avec des boulangers. Je ne sais pas comment ce pâtissier peut supporter ça. On arrive à 9 heures, il est là à 6h30. Il ne mange pas. Enfin, il fait une pause cigarette. Il est incroyablement créatif. J’envie sa dextérité manuelle – j’aimerais bien l’avoir. Mais avec mes mains tremblantes depuis l’enfance, la gastronomie est un domaine difficile. C’est un endroit très élégant. C’est une sorte d’élégance bonne et légère. J’aime ce type d’hospitalité. Nous faisons vivre une expérience à nos clients. On peut manger n’importe où. Je connais un très bon restaurant de burgers à Marseille. À Avignon, ils font un délicieux sandwich. Mon son préféré est le son „m”, marmonné avec une bouche pleine. Vous savez alors que vous avez rendu quelqu’un heureux aujourd’hui. La dernière fois que j’ai fait ce son, c’était hier soir. J’ai bu un bon vin rosé. C’est tout ce dont j’ai besoin pour être heureux. Un peu de compagnie ne serait pas de refus. Il y a des gens normaux ici. Je me souviens que l’année dernière, l’établissement a fermé le restaurant le dernier jour du Ramadan – le jour férié. Parce que les collègues organisaient un dîner. Ce petit incident en dit long sur l’équipe en place. Mon colocataire, par exemple, est un fervent catholique. Et il regarde les filles avec un sourire qui ne laisse aucune chaise sèche. C’est un regard cool. Je faisais la même chose quand j’avais une vingtaine d’années. Ce n’est plus le cas. Aujourd’hui, je ne veux pas les baiser, je veux me montrer et admettre que c’est la femme qui m’a choisi. Voilà deux jolies filles avec de jolis yeux. Je crois qu’elles sont jumelles. Mon Dieu, elles ont des sourires qui feraient fondre un Ridgider. Si elles s’assoient à côté de moi, je commencerai à me tortiller, mais je m’assiérai à côté d’elles si je le peux. Il est 1h30 du matin. J’ai vraiment besoin de dormir…

---

2023. május 13. szombat – volt, még tizenöt perccel ezelőtt. A helyszín -az egy érdekes kérdés -Ne kérd, hogy leírjam a település nevét. Maguk a provanszál emberek is csak egy Pce rövidítést használnak. Maradjunk annyiban, hogy ezen a birtokon egy bármilyen tetszőleges romantikus filmet le lehetne forgatni. Kb. így is érzem magam. Mintha egy romantikus világba csöppentem volna bele. Azért nem álomba, mert dolgozni is kell, nem is keveset. Tíz óra, két részletben. Eddig élvezem. Remélem így is marad. Mindannak ellenére, hogy egy süket halnak érzem magam. Süketnek igen, mert nem értem azt, amit körülöttem mondanak. Így, reagálni sem tudok rá. És itt a nyelv leckés könyvek nem használnak. Szóval, mint minden süket, a mimikára tudok hagyatkozni – abban pedig jó vagyok. Szóval, csak bámulok és tátogok. Hogy mi a munkám? Hát nem az, amit meg beszéltünk. Erre számítottam is . szóval, no para. Az elmúlt három napban cukrász tanonc voltam. Cukrász segéd még soha nem voltam Dolgoztam már (Gerbeaud) cukrász üzemben de pékek mellett. En nem is tudom ez a cukrász srác hogyan bírja. Mi kilencre jövünk ő fél hétkor már itt van. Nem eszik. Jó mondjuk, cigi szünetet azt tart rendesen. Hihetetlen kreativitása van. A kézügyességét. azt irigylem tőle – bár’ nekem is olyan lenne. Mondjuk a gyermekkorom óta remegő kezemmel ez a fine dining jellegű vendéglátás ez egy nehezített pálya. Ez egy igen elegáns hely. Afféle jóféle könnyed elegancia. Én szeretem ezt a fajta vendéglátást. Mi élményt adunk a vendégeknek. Enni lehet bárhol. Marseille-ban tudok egy tök jó hamburgerest. Avignonban finom szendvicseket csinálnak. A kedvenc hangom az a teli szájjal elmormolt „m” hang. Akkor lehet tudni, hogy ma is boldoggá tettünk valakit. Jó magam utoljára ezt a hangot tegnap este adtam ki. Megkóstoltam egy jófajta rosé bort. Hát nekem ennyi kell a boldogsághoz. Noh meg egy kis társaság az jól jönne. Itt normálisnak tűnő emberek vannak. Emlékszem, a tavalyi helyen a ramadán utolsó napján – az ünnepnapon – bezárták az éttermet. Mert a kollégák közös vacsorát rendeztek. Ez a kis közbe iktatás sokat elmond az ottani csapatról. A szoba társam például hithű katolikus. Emellett pedig olyan mosollyal néz a lányokra, hogy szék nem marad szárazon. Zsivány egy nézés. Én is így csináltam huszonévesen. Ma már nem. Ma már nem dugdosni akarom őket, hanem büszkélkedni és felvállalni, hogy nézzétek, ő az a nő, aki engem választott. Itt is van két szép szemű lányka. Szerintem ikrek lehetnek. Istenem, olyan a mosolyuk, hogy még a fridzsider is leolvadna tőlük. Ha mellettem ülnek, azonnal fészkelődni kezdek, de amúgy naná hogy melléjük ülök, hacsak lehet. Hajnali fél kettő. Muszáj lenne aludnom…