2023 október 30.

A több évszakos napok. |
Les journées multi-saisonnières. |
Multi-seasonal days.

October 30, 2023

Well, the past weekend was not about the usual hiking. It’s autumn. On Sunday afternoon, I went to the city of Arles. On the way back, I stopped in Fontvieille, bought a beer, a pack of cookies with Nutella, and a movie ticket. It was a simple comedy where a young girl, searching for herself, meets a judge who first acquits her of assault and then later hires her as a driver. It’s also a story of personal growth. A pleasant film for a pleasant evening.

Monday was again filled with the kind of craziness that’s typical for me. It rained on Monday. Not constantly, but in hourly cycles. Every thirty minutes of the hour, it rained so intensely that even an umbrella was useless, and every sixty minutes, the road surface was dry (here they asphalt in a way that no water remains on the road). As usual, I brought two sets of spare clothes with me. At two o’clock in the afternoon, at the Nimes train station, I put on the third pair of pants, and this time only pants, because the first storm soaked me so much that I had to take off my underwear and shirt too. A normal person would stay indoors on days like this, but I wanted to explore the city. Well, in the morning, I hiked in the mountains on the introductory road to Mimes. At least under the trees, the rain bothered me less.

On the way home, I realized that in colder weather, the scooter has a shorter range. Thanks to this, I managed to walk for three hours under the calmed cloud cover. Meanwhile, I listened to all sorts of podcast shows and scribbled on a handful of scraps of paper. I’ll show you the first one now, and the rest tomorrow.

As for the weather, here from November to April is basically April. When you prepare for thunderstorms, sunshine, and snowfall all in one day.

31 octobre 2023

Eh bien, le week-end dernier n’était pas centré sur les randonnées habituelles. C’est l’automne. Dimanche après-midi, je suis allé à la ville d’Arles. En revenant, je me suis arrêté à Fontvieille, j’ai acheté une bière, un paquet de biscuits à la pâte à tartiner Nutella, et un billet de cinéma. Un simple film comique dans lequel une jeune fille, à la recherche d’elle-même, rencontre un juge qui d’abord l’acquitte de voies de fait, puis la recrute comme chauffeur. C’est aussi une histoire de développement personnel. Un film agréable pour une soirée agréable.

Le lundi était encore une journée remplie de folies qui me caractérisent. Il pleuvait le lundi. Pas de façon constante, mais par cycles horaires. Toutes les trente minutes de l’heure, il pleuvait si intensément que même un parapluie était inutile, et toutes les soixantièmes minutes, la chaussée était sèche (ici, ils asphal­tent de manière à ce qu’il n’y ait nulle part d’eau stagnant sur la chaussée). Comme d’habitude, j’ai apporté avec moi deux ensembles de vêtements de rechange. À deux heures de l’après-midi, à la gare de Nîmes, j’ai enfilé le troisième pantalon et cette fois seulement un pantalon, car la première tempête m’avait tellement trempé que j’ai dû enlever le pantalon et le t-shirt. Une personne normale resterait à l’intérieur les jours comme celui-ci, mais je voulais explorer la ville. Eh bien, le matin, j’ai fait de la randonnée dans les montagnes sur la route d’introduction de Mimes. Sous les arbres, la pluie me dérangeait moins.

En rentrant chez moi, j’ai réalisé qu’avec le temps plus froid, la portée du scooter est plus courte, ce qui m’a permis de marcher pendant trois heures sous le ciel couvert et calme. Pendant ce temps, j’ai écouté toutes sortes d’émissions de podcast et j’ai griffonné sur une poignée de bouts de papier. Je vous montre le premier maintenant, le reste sera pour demain.

En ce qui concerne la météo, d’ici novembre à avril, c’est fondamentalement avril. Quand en une journée, vous vous préparez à l’orage, au soleil, et à la neige.

2023 október 30.

Nos az eltelt hétvége már nem a megszokott túrázásról szólt. Ősz van. Vasárnap délután elmentem Arles városba. Visszafelé megálltam Fontvieilleben, vettem egy sört, egy csomag nutellás kekszet, meg egy mozijegyet. Egy egyszerű vígjáték, melyben egy fiatal csaj, aki keresi önmagát rátalál egy bíróra, aki először felmenti a testi sértés alól, majd nem sokkal később sofőrként alkalmazza. Ez is egy személyiség – fejlődés történet. Egy kellemes film egy kellemes estéhez.
A hétfői nap az megint amolyan rám jellemző őrültségeket tartalmazott. Hétfőn szakadt az eső. Nem konstans, hanem óránkénti ciklusokban. Minden óra harmincadik percében olyan intenzíven esett, hogy az esernyő is felesleges és minden óra hatvanadik percében száraz az útburkolat (itt szokás úgy aszfaltozni, hogy sehol sem áll meg a víz az úttesten.) Rutinosan, két szett váltás ruhát vittem magammal. Délután kettőkor, Nimes vasútállomásán a harmadik nadrágot vettem fel és ezúttal már csak nadrágot, ugyanis az első vihar úgy el áztatott, hogy az alsó gatyát, pólót is le kellett vennem. Normális ember az ilyen napokon behúzódik, de én várost akartam nézni. Illetve délelőtt a Mimes bevezető úton túráztam a hegyekben. A fák alatt legalább kevésbé zavart az eső.
Hazafelé rá kellett jönnöm, hogy hidegebb időben kisebb a roller hatótávja, ennek köszönhetően sikerült három órát sétálnom a megnyugodott felhőtakaró alatt. Közben mindenféle podcast műsort hallgattam és egy marék papírfecnit telefirkáltam. Az elsőt most mutatom meg, a többit majd holnap.
Ami az időjárást illeti, itt novembertől márciusig április van. Amikor egy napon belül felkészülsz zivatarra, napsütésre, hóesésre.