!!!2024. március 07. Könyvélmény

Virginie Despentes : Vernon Subutex. Egy társadalom kritika | A critique of society

The book measures nine hundred and twenty pages and is divided into three printed volumes in its original French edition. Although it may not be the most enjoyable or thought-provoking read, it does leave a lasting impression on the reader. Although it may not be the most enjoyable or thought-provoking read, it does leave a lasting impression on the reader. The novel is set in the present and explores contemporary social conditions. The text may not be groundbreaking, but it offers a relatable reflection of oneself. It provides clarity without necessarily aiming to revolutionize the world or introduce new theories. Nevertheless, there is hope that this planet could be a better place. It’s amazing what we can achieve together! The text contains subtle musical references that convey a lot, even to those who may not be familiar with them. It doesn’t matter what music the characters listen to. In this scene, we’ve carefully selected songs based on their mood, lyrics, and the musician’s worldview. This helps to finely tune the information conveyed in the scenes. This helps to finely tune the information conveyed in the scenes. We understand that at times, the text can be challenging to read, resembling a series of historical sketches that intertwine with each other. I really appreciate how the author approaches topics from various perspectives, even opposing ones, and eventually comes to an agreement. The book is impactful and thought-provoking. This allows readers to gain a comprehensive understanding of both sides. The book is impactful and thought-provoking.

Which character do you find the most likable? For me, it’s all of them! Although I have a soft spot for Pamela’s character, who manages to leave the porn industry and become a practical person. I can really identify with her because she is a background figure who successfully operates and organizes things everywhere.

And as for my favourite location, it has to be Barcelona of course! Who is the French’s favourite vacation town according to the author?

Also, which character do you dislike? Although Dopalet is clearly portrayed as evil, by the end of the story, his behaviour becomes completely understandable.

How does the story make you feel? It made me feel angry. It’s hard to believe that we live in such a world! We live in a world where rudeness and brutality are unfortunately prevalent. But just like violets blooming in the cracks of cobblestones, beauty can be found everywhere! Today, I saw some beautiful muddy puddles on the worn-out road and was struck by their beauty. The sunset’s light transformed the tormented road into a miraculous sight. My favourite scenes are Celeste’s. I particularly enjoy watching Kajla girl selflessly enjoying life. In Barcelona, you can easily find a community and feel at home. I’m reading this book because I’m interested in the motivations of French society and because I love music. Even though it’s not an adventure novel, I was still as excited as when I read Game of Thrones. Who will survive in the end? The answer is the same: almost no one. However, despite the many twists and turns in the

story, it’s definitely worth reading for its depictions of a well-drawn society. Although it may seem tedious at first, like a Jókai novel, by the end you’ll be eager to read the detailed character descriptions. As the stories and narratives intertwine, it becomes increasingly captivating. Overall, it was a satisfying read. Now that you’ve finished, I bet you have a look of surprise on your face! It’s amazing how resilient humans can be!

„Neuf cent pages – selon les standards d’un lecteur assidu. L’édition originale française est publiée en trois volumes imprimés. Voilà une critique sociale du meilleur cru ! Avec une petite utopie à la fin. Ce n’est pas une lecture gaie, et encore moins une lecture introspective. Enfin, peut-être que si, mais d’une manière un peu différente. Cela laisse une empreinte significative dans l’esprit. L’action se déroule dans le présent et aborde l’état social actuel. Ce n’est pas introspectif car il exprime les pensées qui ont toujours circulé dans l’esprit des gens. Des choses se passent qui pourraient vraiment se produire. C’est un peu comme se confronter à soi-même en se disant „Mon Dieu, c’est vraiment comme ça que nous sommes ! Un témoignage. Il ne formule pas de nouvelles théories, ne cherche pas à sauver le monde. Il n’apporte pas d’illumination, plutôt une sorte de clairvoyance. Pourtant, il laisse quand même l’espoir que cette planète pourrait être un endroit meilleur. C’est fantastique ce qu’une communauté peut accomplir ! Il regorge de subtils clins d’œil musicaux qui en disent long, même pour quelqu’un comme moi qui n’est pas vraiment au courant. Parce que ce que les personnages écoutent a de l’importance. Dans la scène donnée, les chansons sont sélectionnées avec soin, où non seulement l’ambiance musicale et les paroles comptent, mais aussi la vision du monde du musicien. Ils enrichissent ainsi le contenu informationnel des scènes. Parfois, c’était un peu difficile à lire. Parfois, c’était comme lire des chroniques historiques enchevêtrées. Ce que j’apprécie particulièrement, c’est que par endroits, le même sujet est examiné sous un angle différent, voire opposé. Ce qui est le plus beau, c’est que l’on peut finir par être d’accord avec un point de vue donné et, un peu plus tard, avec son contraire. Ce qui est encore plus important, c’est que nous comprenons, nous apprenons à connaître les deux côtés opposés. Ce livre est rude ! Il a un impact sur vous !Quel personnage est le plus sympathique ? Tous ! Peut-être le personnage de Pamela. Qui, abandonnant l’industrie du porno, devient une personne pratique. Je peux m’identifier à elle car elle est une sorte de personne de l’ombre qui est partout et qui réussit à faire fonctionner, à organiser les choses.Mon endroit préféré ? Bien sûr, Barcelone ! L’auteur dit d’ailleurs que c’est la ville de vacances préférée des Français.Quel personnage je déteste ? C’est clairement Dopale qui incarne le mal, mais à la fin, son comportement devient même compréhensible.Quels sentiments le récit a-t-il suscités en moi ? De la colère. Vivons-nous vraiment dans un tel monde ? Oui, nous vivons vraiment dans un tel monde, où tant de brutalités peuvent se produire ! Et elles se produisent. C’est comme quand les violettes fleurissent dans les fissures des pavés. La beauté trouve toujours un espace pour s’exprimer. Ou comme aujourd’hui, lorsque j’ai vu des flaques boueuses et sales sur une route amortie et que j’ai pensé à quel point c’était beau de voir les lumières du coucher de soleil colorer cette route malmenée. Quelle est ma scène préférée ? Les scènes de Celeste. Lorsque cette jeune fille exubérante profite pleinement de la vie. Qui trouve facilement et rapidement une communauté dans la Barcelone inconnue et se sent simplement bien. Pourquoi je lis ce livre ? Parce que les motivations de la société française m’intéressent. Parce que j’aime la musique. Ce n’est pas du tout un roman d’aventures, mais j’étais aussi excité que dans Game of Thrones. Qui va survivre jusqu’à la fin ? La réponse est la même : presque personne. Bien qu’il y ait de nombreux rebondissements dans l’histoire, il vaut mieux lire ce livre pour les représentations bien dessinées de la société. Bien que ce soit ennuyeux à lire comme un roman de Jókai au début, à la fin, j’avais hâte de lire les longues descriptions des personnages. Alors qu’ils s’entrelacent et se racontent, le livre devient de plus en plus difficile à poser. C’était bien de lire. Maintenant, à la fin, un sentiment de stupeur m’envahit. C’est choquant de réaliser à quel point nous, les êtres humains, sommes brutaux. Oui, vraiment.”

Kilencszázhúsz oldal – a könyvolvasón mérve. Az eredeti francia kiadás három nyomtatott könyvben jelenik meg. Ez aztán társadalom a társadalom kritika a javából! A végén egy kis utópiával. Nem egy vidám olvasmány és még csak nem is elgon­dolkodtató. Vagyis hát mégis, csak egy kicsit máshogy. Bőven hagy nyomot az ember gondo­lataiban. A jelenben játszódik, a jelen tár­sadalmi állapotáról szól. Azért nem elgondol­kodtató, mert kimondja azokat a gondolato­kat, amik eddig is ott keringtek az emberek fejében. Olyan dolgok történnek meg benne, amik, akár valóban meg is történhetnek. Kicsit olyasmi, mint szembenézni önmagunkkal, hogy „te jó ég, tényleg ilyenek vagyunk! Egy látlelet. Nem állít fel új elméleteket, nem akar világot megváltani. Nem okoz megvilágosodást, inkább csak valamiféle tisztán­látást. Ennek ellenére, mégis meghagyja a reményt, hogy ez a bolygó, akár egy jobb és még jobb hely is lehetne. Fantasztikus, hogy mire képes egy közösség! Tele van finom zenei utalásokkal, amik még akkor is sokat mondóak, ha valaki – akárcsak én – nincs képben. Merthogy nem mindegy, hogy mit hallgatnak a szereplők. Az adott jelenetben, a dalok, nagyon is tudatosan vannak kiválasztva, ahol nem csak a zene hangulata, a szövege, de még a zenész világlátása is fontos. Ezekkel finom hangolja a jelenetek információ tartalmát. Néha kicsit nehéz volt olvasni. Néha kicsit olyan, mintha egymás után, egymásba fonodó korrajzokat olvas­nánk. Nekem az különösen tetszik, hogy helyen­ként ugyanazt a témát egy másik, vagy éppen egy ellentétes szemszögből is megvizsgál. Az a legszebb, hogy az adott véleménnyel majd kissé később, annak az ellen véleményével is egyet lehet érteni. Ami még fontosabb, hogy megértjük, megismerjük az egymással szemben álló mindkét felet is. Durva ez a könyv! Hatással van az emberre!

Melyik szereplő a legszimpatikusabb? Az Osszes! Talán Pamela karaktere. Aki a pornóipart hátra hagyva egy gyakorlatias emberré válik. Azért tudok azonosulni vele, mert egy olyan háttér figura, aki mindenhol ott van és sikeresen működteti, szervezi a dolgokat.

Kedvenc helyszín? Persze, hogy Barcelona! Ki is mondja a szerző, hogy ez a franciák kedvenc nyaraló – városa.

Melyik szereplőt utálom? Egyértelműen Dopalet kép­viseli a gonoszt, de a végére még az ő viselkedése és teljesen érthetővé válik.

Milyen érzéseket kelt bennem a történet. Dühöt. Tényleg egy ilyen világban élünk?! Igen, tényleg egy ilyen világban élünk, ahol ennyi durva­ság és ennyi brutalitás is előfordulhat! És elő is for­dul. Olyan mint amikor ibolya virágzik a macskakö­vek repedéseiben. A szépség mindenhol keres magának teret. Vagy mint, ma amikor a leamortizált úton, koszos, sáros pocsolyákat láttam és azon gondolkoztam milyen szép, ahogy a napnyugta fényei egy csodára színezik ezt az elgyötört utat. Melyik a kedvenc jelenetem? Celeste jelenetei. Amikor az a kajla lány önfeledten élvezi az életet. Aki az addig ismeretlen Barcelonában könnyen és gyorsan közösségre lel és egyszerűen jól érzi magát. Miért olvasom ezt a könyvet? Mert érdekelnek a francia társadalom motivációi. Mert szeretem a zenét. Cseppet sem kaland regény, mégis úgy izgattam, mint a Trónok harcában. Vajon ki marad életben a végére? A válasz ugyanaz: szinte senki. Habár, a történetben bőven vannak fordulatok.

mégis inkább a Jól megrajzolt társadalom ábrázolá­sok miatt érdemes olvasni. Ahogy elsőre olyan unalmas olvasni, mint egy Jókai regényt, a végére már alig várom, hogy olvashassam a hosszúra nyílt karakter ábrázolá­sokat. Ahogy fonódnak egymásba a történetek és elbeszélek, úgy lesz egyre inkább letehetettlenebb. Jó volt olvasni. Most így a végén túl, döbbenet ül ki a homlokorra. Durva a felismerés, hogy tényleg ennyire durvák vagyunk, mi emberek. Igen, tényleg.