Szél, hullámok, lassú szombat
Széllel ébredés Saménán, óriáshullámok a szikláknál, majd menekülés a védett Borély-partra. Semmi nagy dráma, csak az a fajta nap, amikor minden pont jólesik. Könyv, úszás, lassú séta a kikötőben — és egy alkoholmentes koktél a végére.
Borély (Marseille) 2025.08.23. szombat.
Szeles időre ébredek; kilenc órakor, ma már harmadszor, a Saména-hegyen. Tegnap tízkor már szundítottam a függőágyban, szóval kialudtam magam. Ennek ellenére reggeli után, tíz órakor visszaalszom, délután egyig.
A Saména-heggyel két probléma van: az amúgy gyönyörű, mély víz + magas szikla kombónak köszönhetően itt a legkisebb szélben is hatalmasak a hullámok; másrészt ez a meleg férfiak és nők találkozóhelye (nem, itt csak napoznak); ez engem hidegen hagy, ha nem tekintenek célközönségnek.
Viszont az előnyök miatt szeretek ide járni: itt nem lopnak, nincs tömeg, az idióták és a kulturálatlanok a városban maradnak, emellett olyan szép a táj, hogy poszterre kívánkozik; bár itt sem engedélyezett, itt legalább lehet vadkempingezni.
Miután felébredek – a déli sziesztából, tennék egy kísérletet az úszásra, de mégsem kockáztatom meg; nem vagyok profi sportoló, sem pedig rutinos, félek, hogy a hullámzás nekicsap a szikláknak, és ezúttal nem úszom meg jelentéktelen horzsolásokkal. Inkább megállok a legalsó köveken,
és hagyom, hogy a két-három méter magasra felcsapó hullámok beterítsenek.
Abból látszik, hogy kezdek komolyodni, hogy az első dolgom volt biztonságosan megkapaszkodni két szikla oldalában; pár éve még az ilyen habokba simán beleugrottam volna, mondván, csak a sziklák tövében erős a hullámzás, beljebb már lehet úszni. Ez igaz, de nem akarok félni, miközben kikecmergek a partra.
Élvezem, ahogy beterít a hűs tenger.
Jobb, mint egy kávé.
Szeretnék úszni is, ezért csomagolok, és háromkor már a Borély strandján landolok — ez a másik kedvencem, mert van egy védőgátja, tehát a legnagyobb szélben is kellemes, és habár itt is sokan vannak, de nincs akkora tömegnyomor, mint pl. a városközponthoz közeli Katalán strandon.
Itt ingyenes a csomagmegőrző. Boci szemekkel nézek a pultosokra, mert max. huszonhárom literes táskát fogadhatnak be, az enyém pedig harminckettő.
Ilyenkor annyira élvezem az életet:
csak iszom és olvasok.
Fél hétkor zár a csomagmegőrző, utána még maradok egy sör erejéig — egyúttal élvezettel veszek jegyet a fél tizenegyes vonatra; hétvége van, tehát jár késő esti vonat is.
Semmi kedvem visszaérkezni a mindennapokba, nem sietek.
Úgy tűnik, a forgalom sem siet, mert egy óra alatt teszi meg a busz az alig nyolc kilométeres utat a belvárosig — aminek azért örülök, mert a könyvem épp izgalmas fejezetekhez érkezik.
A kikötőben — ahogy terveztem — céltalanul sétálgatok.
Jól esik ez a szombat esti hangulat, sokan vagyunk.
Közben egy alkoholmentes koktélt szürcsölök.
Borély: Wind, Waves, and a Slow Saturday
Waking to wind on Saména, giant breakers on the rocks, then escaping to sheltered Borély beach.
No big drama — just one of those days that feels right.
Books, a swim, an aimless harbor stroll, and a mocktail to close it out.
Borély (Marseille) 2025.08.23., Saturday.
I wake to windy weather; at nine o’clock — for the third time today — on Saména Hill.
I was already dozing in the hammock by ten last night, so I slept well.
Even so, after breakfast I fall back asleep at ten and wake at one in the afternoon.
Saména has two issues: thanks to the deep water + high cliff combo, even a light breeze brings massive waves; secondly, it’s a hangout for gay men and women (no, they’re just sunbathing); this leaves me cold as long as I’m not the target audience.
Still, I love coming here for the upsides: no theft, no crowds, the idiots and the uncultured stay in town, and the landscape is so beautiful it belongs on a poster; although it isn’t permitted here either, at least you can wild-camp.
After waking I consider a swim, but I don’t risk it; I’m neither a pro athlete nor seasoned, and I’m afraid the swell will slam me into the rocks and this time I won’t get away with minor scrapes.
Instead I stand on the lowest stones and let the two-to-three-meter waves break over me.
You can tell I’m getting serious: first thing, I braced myself safely between two rock faces; a few years ago I would’ve jumped straight into that foam, saying the surge is only strong at the base of the cliffs and you can swim farther out.
True, but I don’t want to be scared while scrambling back to shore.
I relish the cool sea washing over me.
Better than coffee.
I want a real swim too, so I pack up, and by three I’m landing at Borély beach — my other favorite because there’s a breakwater, so it’s pleasant even in strong wind, and though there are plenty of people, there’s nothing like the crush at, say, the Catalans beach near the city center.
The bag check is free here.
I give the staff big puppy-dog eyes because they can only take bags up to 23 liters, and mine is 32.
At times like this I enjoy life so much: I just drink and read.
The bag check closes at 6:30; after that I stay for one more beer — and with some delight I buy a ticket for the 10:30 p.m. train; it’s the weekend, so there are late trains.
I have zero desire to rush back to everyday life, so I’m not hurrying.
Apparently the traffic isn’t either: it takes an hour to cover barely eight kilometers to downtown — which I don’t mind, because my book is hitting the exciting chapters.
At the harbor — as planned — I wander aimlessly.
The Saturday-night vibe feels great; there are lots of us out.
Meanwhile I sip an alcohol-free cocktail.
Borély : vent, vagues et samedi en roue libre
Réveil venteux à Saména, grosses lames contre les rochers, puis cap sur la plage abritée de Borély.
Pas de grand drame — juste une journée qui tombe pile.
Un livre, une nage, une balade sans but au port, et un mocktail pour conclure.
Borély (Marseille) 2025.08.23., samedi.
Je me réveille par grand vent ; à neuf heures — pour la troisième fois de la journée — sur la colline de Saména.
Hier, à dix heures, je somnolais déjà dans le hamac, donc j’ai bien dormi.
Et malgré tout, après le petit-déj, je me rendors à dix heures jusqu’à treize heures.
Saména a deux soucis : avec le combo eau profonde + falaise haute, il y a d’énormes vagues au moindre souffle ; ensuite, c’est un lieu de rendez-vous pour hommes et femmes gays (non, ici on bronze seulement) ; ça me laisse de marbre tant que je ne suis pas le « public cible ».
Mais j’aime venir ici pour les avantages : pas de vols, pas de foule, les idiots et les incultes restent en ville, et le paysage est si beau qu’il mérite une affiche ; même si ce n’est pas autorisé ici non plus, on peut au moins faire du bivouac sauvage.
Au réveil, je tenterais bien une nage, mais je ne prends pas le risque ; je ne suis ni sportif pro ni aguerri, et je crains que la houle ne me plaque contre les rochers — je ne m’en tirerais pas cette fois avec de simples éraflures.
Je reste donc sur les pierres les plus basses et je laisse les vagues de deux à trois mètres me recouvrir.
On voit que je me « range » : mon premier réflexe a été de me caler en sécurité entre deux parois ; il y a quelques années, j’aurais sauté sans réfléchir dans cette écume, en me disant que la houle n’est forte qu’au pied des rochers et qu’au large on peut nager.
C’est vrai, mais je n’ai pas envie d’avoir peur en regagnant le rivage.
Je savoure la fraîcheur de la mer qui me submerge.
Mieux qu’un café.
Je veux aussi nager pour de bon, alors je plie bagage et, à trois heures, j’atterris à la plage de Borély — mon autre préférée, car il y a un brise-lames : même par grand vent c’est agréable, et s’il y a du monde, on n’y subit pas la cohue de, par exemple, la plage des Catalans près du centre.
Ici, la consigne est gratuite.
Je lance de grands yeux de biche aux employés, car ils n’acceptent que des sacs de 23 L max, et le mien en fait 32.
À ces moments-là, j’adore la vie : je bois et je lis, tout simplement.
La consigne ferme à 18 h 30 ; ensuite je reste encore pour une bière — et, avec gourmandise, je prends un billet pour le train de 22 h 30 ; c’est le week-end, il y a des trains tardifs.
Je n’ai aucune envie de retourner dare-dare au quotidien, donc je ne me presse pas.
Apparemment, la circulation non plus : il faut une heure pour parcourir à peine huit kilomètres jusqu’au centre — ce qui m’arrange, mon livre arrive à des chapitres palpitants.
Au port — comme prévu — je flâne sans but.
L’ambiance du samedi soir fait du bien ; on est nombreux.
Entre-temps, je sirote un cocktail sans alcool.
A szél egész nap ringat
