Éjszakai kaland és Fieszta
A munka mindig kihívások elé állít, de mégis mindig tanulok belőle, és fejlődöm. A hétvégi szórakozás is mindig tartogat meglepetéseket. A fontos az, hogy minden pillanatot kiéljünk, és a jelenben éljünk, mert holnap ismét munkába kell állni.
Csütörtök és péntek; jelenleg ez az a két nap, amikor önállóan dolgozom. Természetesen, a hátamon érzek minden tekintet.
Csütörtökön, három óra alvás után sem érzem magam fáradtnak; az előző este sokáig számítógépeztem, emellett, az ijedtség sem hagyott aludni, miután láttam a pincérnőt véres kézzel; Valami kukát okolnak, ami miatt beesett az üvegek közé – ha jól értettem. Péntek reggel kaptam el a fiúját, hogy megtudjam: otthon van, viszonylag jól van, a hétvégén már dolgozik.
Mindkét reggelt pici késéssel és a szokásos rutinnal kezdem: reggeliző terasz, többi terasz, söprés, locsolás, szemetesek. Eső után vagyunk, habár feladatomnak. Ki kell szerelnem egy zárat, egy neon lámpát, lefestek egy reklám táblát, lekefélem a medence falát.
A hatalmas melegvíz bojlerrel fél óra után sem tudok mit kezdeni. Szedtem már szét ilyet, de ezt itt, most nem érdemes; nem tudok szivárgást megszüntetni, ha anyag hibáról van szó; délután visszahív a szobalányok főnöke, hogy meleg van a kazánnál és vizes a padló; értem, de ez semmire nincs veszéllyel, javítani meg úgy sem tudom, a tüneti kezelés meg idő pazarlás lenne itt. Ilyenkor van az, hogy egy picit szégyenlem, amit csinálok, nem rajtam múlik és tudom, hogy kik helyet kellene magyarázkodnom. A délutánt szokás szerint átalszom.
Az esti vacsoránál kedvesen, de kérdőre vonnak a kollégák, hogy tényleg, csak ennyit dolgoztam. Elsőre dühös vagyok, aztán rájövök, hogy csodát tenni nem tudok. Aki pedig úgy érzi jobban tudja, hát csinálja helyettem! Nem kizárt, hogy sokan hatékonyabbak, de sokkal többen vannak az alkalmatlanok. Nem gondolom, hogy gond lenne a munkámmal, csupán, van hova fejlődnöm.
Este nyolckor már a városban vagyok. Ezen a hétvégén is fieszta van. Én az esti koncertekre érkezem.
Van egy spanyol cigány zenét játszó (mint pl. a Gipsy Kings) együttes. Csütörtökön az Aréna teraszán játszanak. Tök jók, csak látszik, hogy a színpadi zenéléshez nincsenek hozzászokva.
Viszont a Voltaire téren lévő hasonló együttes vér profi. Nekik előre megint műsor tervük van, nem pedig érzekük az emberekhez és a közönséghez. Viszont a műsor hibátlan. Ezt a hibátlanságot is felülmúlja a két táncosnő szépsége. Kár tagadni, odaszegeztek a színpadhoz.
A múzeummal szembeni templomban már kilenckor buli van, jó fajta latin buli, de én most szabad levegőre vágyom és Mimille bácsi szendvicsere.
A Paddy söröző teraszán rock koncertet hallgatok és közben a nemrég vásárolt szakácskönyvemet fordítom magyarra.
A város többi alkalmi party helyszínén csütörtök este még nincs élet. Pénteken már más a helyzet.
A piac téren megint, jól táncolható slágerekkel dolgoznak – a biztos recept bármely házibuliban.
Lenézek a Fórum térre, ahol a tavaszi és a tavaly őszi hasonló fesztiválon is tomboltam. Érdekes, most nincs kedvem a nagy tömegben, sem tér-kikönyöklős, sem pedig izzadt testekhez simulós táncot járni.
Maradnék a piac téren, de menni muszály; a következő reggelen is valahogy munkába kell állni.
Haza felé nincs energia kapacitásom a francia tanulás podcastet hallgatni. A kontrollálatlan kamu karaokéhoz meg a visszafogott agyműködésem is elegendő. A franciák meg úgy sem veszik észre, amint a sok magyar nóta szövegét végig halandzsázom. Ezek is tartalmas napok voltak, amit már csak koronázott az éneklés-szerű hanglejtésekkel tarkított éjszakai rollerezés.
2024.09.05 – 06 csütörtök, péntek
Ezeket is érdemes megnézni
Retro-e a Party?
Amelyet végül nem láttunk
