Aventures nocturnes et Fiestas

A munka mindig kihívások elé állít, de mégis mindig tanulok belőle, és fejlődöm. A hétvégi szórakozás is mindig tartogat meglepetéseket. A fontos az, hogy minden pillanatot kiéljünk, és a jelenben éljünk, mert holnap ismét munkába kell állni.

Csütörtök és péntek; jelenleg ez az a két nap, amikor önállóan dolgozom. Természetesen, a hátamon érzek minden tekintet.

Csütörtökön, három óra alvás után sem érzem magam fáradtnak; az előző este sokáig számítógépeztem, emellett, az ijedtség sem hagyott aludni, miután láttam a pincérnőt véres kézzel; Valami kukát okolnak, ami miatt beesett az üvegek közé – ha jól értettem. Péntek reggel kaptam el a fiúját, hogy megtudjam: otthon van, viszonylag jól van, a hétvégén már dolgozik.

Mindkét reggelt pici késéssel és a szokásos rutinnal kezdem: reggeliző terasz, többi terasz, söprés, locsolás, szemetesek. Eső után vagyunk, habár feladatomnak. Ki kell szerelnem egy zárat, egy neon lámpát, lefestek egy reklám táblát, lekefélem a medence falát.

A hatalmas melegvíz bojlerrel fél óra után sem tudok mit kezdeni. Szedtem már szét ilyet, de ezt itt, most nem érde­mes; nem tudok szivárgást megszüntetni, ha anyag hibáról van szó; délután visszahív a szobalányok főnöke, hogy meleg van a kazánnál és vizes a padló; értem, de ez semmire nincs veszéllyel, javítani meg úgy sem tudom, a tüneti kezelés meg idő pazarlás lenne itt. Ilyenkor van az, hogy egy picit szégyenlem, amit csinálok, nem rajtam múlik és tudom, hogy kik helyet kellene magyarázkodnom. A délutánt szokás szerint átalszom.

Az esti vacsoránál kedvesen, de kérdőre vonnak a kollégák, hogy tényleg, csak ennyit dolgoztam. Elsőre dühös vagyok, aztán rájövök, hogy csodát tenni nem tudok. Aki pedig úgy érzi jobban tudja, hát csi­nálja helyettem! Nem kizárt, hogy sokan hatéko­nyabbak, de sokkal többen vannak az alkalmatlanok. Nem gondolom, hogy gond lenne a munkámmal, csupán, van hova fejlődnöm.

Este nyolckor már a városban vagyok. Ezen a hétvégén is fieszta van. Én az esti koncertekre érkezem.

Van egy spanyol cigány zenét játszó (mint pl. a Gipsy Kings) együttes. Csütörtökön az Aréna tera­szán játszanak. Tök jók, csak látszik, hogy a színpadi zenéléshez nincsenek hozzászokva.

Viszont a Voltaire téren lévő hasonló együttes vér profi. Nekik előre megint műsor tervük van, nem pedig érzekük az emberekhez és a közönséghez. Viszont a műsor hibátlan. Ezt a hibátlansá­got is felülmúlja a két táncosnő szépsége. Kár tagadni, odaszegeztek a színpadhoz.

A múzeummal szembeni templomban már kilenckor buli van, jó fajta latin buli, de én most szabad levegőre vágyom és Mimille bácsi szendvicsere.

A Paddy söröző teraszán rock koncertet hallga­tok és közben a nemrég vásárolt szakácskönyvemet fordítom magyarra.

A város többi alkalmi party helyszínén csütörtök este még nincs élet. Pénteken már más a helyzet.

A piac téren megint, jól táncolható slágerekkel dolgoznak – a biztos recept bármely házibuliban.

Lenézek a Fórum térre, ahol a tavaszi és a tavaly őszi hasonló fesztiválon is tomboltam. Érde­kes, most nincs kedvem a nagy tömegben, sem tér-kikönyöklős, sem pedig izzadt testekhez simulós táncot járni.

Maradnék a piac téren, de menni muszály; a következő reggelen is valahogy munkába kell állni.

Haza felé nincs energia kapacitásom a francia tanulás podcastet hallgatni. A kontrollálatlan kamu karaokéhoz meg a visszafogott agymű­ködésem is elegendő. A franciák meg úgy sem ve­szik észre, amint a sok magyar nóta szövegét végig halandzsázom. Ezek is tartalmas napok voltak, amit már csak koronázott az éneklés-szerű hanglejtések­kel tarkított éjszakai rollerezés.

2024.09.05 – 06 csütörtök, péntek

---

---

---