Egy tüsszentés uralma

Egyetlen tüsszentés elég volt, hogy kettétörje a napom ritmusát. Luma park, diavetítés, kihagyott koncert — és egy keserédes felismerés: életmódot kell váltani. Rövid jegyzet egy fájós, mégis tanulságos szombatról.

---

Arles, 2025.09.06., szombat.

Sosem gondoltam volna, hogy egyetlen tüsszentés meghatározza a napomat. „Reggel” kilenckor tüsszentettem egy hatalmasat, majd olyan éles fájdalom nyilallt a derekamba, mintha kettétört volna.
Most, délután háromkor, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Elvileg van orvosom, de azt sem tudom, milyen nyelven és hogyan beszélek vele.
Holnap dolgozom. Ma este koncert a szomszéd faluban, ahol én ülni fogok. Vagy feküdni, vagy nem tudom.

Ha eddig nem lett volna egyértelmű számomra: változtatni kell!

Most megy el mellettem a második esküvői menet. Eszembe jut, valahol hallottam: az új divat tavasszal és ősszel tartani az esküvőket, mert nyáron túl meleg van.

Esti összegző:

Megvolt a két kiállítás a Luma parkban. Csupán az nem tetszik, hogy olyan nagy; mindig olyan elveszettnek érzem magam benne. Az tetszik benne, hogy olyan nagy; sok minden van benne, például a kerti tóra néző domboldal, ahol jót aludtam a fűben.

Fontvieille-ben az idős házaspár finom hamburgert csinál. Megkívántam, tök megérte az árát.

Sztornóztam az esti bulit, amit annyira nagyon vártam. A pihenésre nagyobb szükségem van. Fájó, felelős döntés.

Mai hangulatom? Keserűség; a konstans fájdalomérzet még egy remek koncertet is meg tud vétózni.
Büszkeség? Nem szoktam negyven percet várni egy diavetítésre (egy fotókiállítás bejáratánál), és a végén: megérte.
Hála? A Luma parkért. Ez egy kellemes hely.
Tanulság? Az életmódváltás már nemcsak egy opció!

---

A Sneeze Runs the Day — Saturday in Arles

One sneeze was enough to snap the rhythm of my day.
Luma park, a slide show, a concert skipped — and a bittersweet realization: I need a lifestyle change.
A short note from a painful yet instructive Saturday.

Arles, 2025-09-06, Saturday.
I never would have thought a single sneeze would define my day.
At “morning” nine o’clock I let out a huge sneeze, and a sharp pain shot through my lower back as if it had snapped in two.
Now, at three in the afternoon, I don’t know what to do with the situation.
In theory I have a doctor, but I don’t even know in what language and how I’ll speak with them.
I work tomorrow.
Tonight there’s a concert in the neighboring village, where I’ll be sitting.
Or lying down, or I don’t know.
If it hadn’t been clear to me until now: I have to change!
Right now the second wedding procession is passing by me.
I recall hearing somewhere that the new trend is to hold weddings in spring and autumn, because summer is too hot.

Evening roundup:
I saw the two exhibitions at the Luma park.
I only dislike that it’s so big; I always feel a bit lost in it.
I like that it’s so big; there’s a lot in it — for example a hillside overlooking a garden pond where I had a great nap in the grass.
In Fontvieille, the elderly couple make a tasty hamburger.
I craved it; totally worth the price.
I canceled the evening party I’d been looking forward to so much.
I need the rest more.
A painful, responsible decision.
My mood today?
Bitterness; the constant sense of pain can even veto a great concert.
Pride?
I don’t usually wait forty minutes for a slide show (at the entrance to a photo exhibition), and in the end: it was worth it.
Gratitude?
For the Luma park.
It’s a pleasant place.
Lesson?
A lifestyle change is no longer just an option!

---

Un éternuement aux commandes — samedi à Arles

Un seul éternuement a suffi pour briser le rythme de ma journée.
Parc Luma, séance de diapos, concert annulé — et une réalisation douce-amère : je dois changer de mode de vie.
Bref carnet d’un samedi douloureux mais instructif.

Arles, 06/09/2025, samedi.
Je n’aurais jamais cru qu’un seul éternuement puisse définir ma journée.
À « matin » neuf heures, j’ai éternué d’un coup, et une douleur aiguë m’a transpercé les reins comme s’ils s’étaient brisés en deux.
À présent, à quinze heures, je ne sais pas quoi faire de la situation.
En théorie j’ai un médecin, mais je ne sais même pas dans quelle langue ni comment lui parler.
Je travaille demain.
Ce soir il y a un concert dans le village voisin, où je resterai assis.
Ou allongé, je ne sais pas.
Si ce n’était pas clair jusqu’ici : il faut que je change !
Juste maintenant passe à côté de moi un deuxième cortège de mariage.
J’ai en tête qu’on dit que la nouvelle tendance est de se marier au printemps et en automne, l’été étant trop chaud.

Bilan du soir :
J’ai vu les deux expositions au parc Luma.
Je n’aime que ceci : c’est si grand que je m’y sens toujours un peu perdu.
Et j’aime justement que ce soit si grand ; on y trouve beaucoup de choses — par exemple un flanc de colline dominant un étang, où j’ai fait une bonne sieste dans l’herbe.
À Fontvieille, le couple âgé prépare un excellent hamburger.
J’en avais envie ; ça valait largement le prix.
J’ai annulé la soirée que j’attendais tant.
J’ai davantage besoin de repos.
Une décision douloureuse et responsable.
Mon humeur du jour ?
Amertume ; la douleur constante peut même mettre son veto à un excellent concert.
Fierté ?
Je n’attends pas d’habitude quarante minutes pour une séance de diapositives (à l’entrée d’une expo photo), et au final : ça en valait la peine.
Gratitude ?
Pour le parc Luma.
C’est un endroit agréable.
Leçon ?
Le changement de mode de vie n’est plus seulement une option !

---